Vannak, akik úgy gondolják, hogy Putyin jól tette, hogy háborút indított Ukrajna ellen, hiszen szerintük nem volt más választása. Mondjuk nem tudok róla, hogy valaki is pisztolyt tartott volna a tarkójához, és lelövi, ha nem indít háborút… De a nem is annyira tréfás lehetőséget félretéve, van azért hihetőbb elgondolás is. Az Oroszország felé zajló lassú nyugati (NATO) katonai terjeszkedésre csak ez a válasz volt a helyes. Egyes antropozófusok szerint ez a háborús vérontás a szláv kultúrkorszak rendben való megvalósulását segíti elő. Ezért moralizálás az, ha bárki nem azt spekulálja ki a világhelyzetből, amit ők, vagyis hogy Ukrajna megtámadása hiba volt. Helyzetértékelésük szerint mellékes, hogy hány orosz és ukrán katona és civil hal meg, hányan lesznek nyomorékok, mekkora lesz a pusztulás stb. Mert az egész emberiség fejlődése sokkal fontosabb annál, mint hogy 10-100 millió ember egy háborúban elpusztul-e, megnyomorodik-e vagy sem. Ezzel elvileg egyet is lehet érteni. Előfordulhat ilyen helyzet. Folytak már véres háborúk az emberiségfejlődés érdekében. Csak mi jövőbelátás, beavatási tapasztalás hiányában nem tudhatjuk biztosan, hogy az orosz-ukrán háború is ilyen szerepet tölt-e be. Egyáltalán nem biztos, hogy ez a vérontás és pusztítás az emberiség fejlődését szolgálja. Sőt, a 2025-ös tények eddig mást mutatnak.

Nem lehetséges-e, hogy a helyzetről az gondolkodik inkább helyesen, aki az ukránok, oroszok életének meghagyását fontosabbnak tartja e közeli háború kapcsán? Nem lehet-e, hogy az emberiség fejlődése enélkül is rendben haladhatna előre? Mi van akkor, ha a moralizálással vádolt emberek, antropozófusok látják helyesen a helyzetet? Mi van akkor, ha azoknak van igaza, akik szerint Putyinnak nem kellett volna háborút indítania?

Mi szólhat emellett? Az a józan megfontolás, hogy egy atomhatalmat úgysem támad meg a NATO vagy az USA, még a szomszéd országból sem. Atomháborút senki épeszű ember nem kockáztat. Putyin sem akar ilyet. Biden és Trump sem. Sőt még az álmodva beszélő von der Leyen sem. Másrészt évek múltán a nyugati, ukrán és orosz vezetés együttműködőbbé válhat, és akkor máris lehet arról tárgyalni, amiről addig nem sikerült. Ez a lehetőség ugyanúgy benne volt/van a pakliban. A gondolkodás egyoldalúságából fakadó vakságnak tartom, ha ezt valaki nem látja. Rendszerint a tiszta gondolkodás hiánya, azaz a saját érzelmekkel foglyul ejtett gondolkodás a melegágya az ilyen lehetőségek meg nem látásának.

Közülünk persze senki nem lát a jövőbe. Ezért mindig érdemes énünk morális impulzusát bevinni a gondolkodásunkba, és az esetleges megértésbe, tervekbe, javaslatokba. Teljesen helytelen a morált folyton félretolni a jövőt nagymértékben befolyásoló kérdésekben, döntések valós megítélésének hideg intellektuális keresésében. Így ugyanis könnyebben tévedünk. A morál, az erkölcs énünkből jön a szellemi világból fakadó impulzusként. Ezt a Krisztushoz kapcsolódó impulzust direkt félretolni, mert „támadt egy jónak tűnő elgondolásom, egy spekulatív világmagyarázatom” arra a geopolitikai konfliktusra és megoldására, amelyben időközben 3 év alatt 100000-ek haltak vagy nyomorodtak meg, az óriási tévedés is lehet.

Sokaknál, esetenként azonban bizonyára mindenkinél az énből jövő morál átmegy az asztráltestbe, és ott keveredik mindenféle érzelemmel, és így valóban moralizálásként lép fel. Ezt aláírom. De nagyon gyakran nem ez a helyzet. Ebben az esetben főleg azoknál nem, akiknek nem kedvencük vagy utálatuk tárgya sem a megtámadott ukrán fél, sem az őket finanszírozó nyugat, sem a támadó orosz fél. Sok antropozófus képes pártoskodó érzelmek nélkül, elfogulatlanul gondolkodni erről. Persze mások is. Ellenben akik Putyin háborúját helyeslik 3 éve, náluk ez nem tiszta, tárgyilagos gondolkodásból fakad, hanem oroszokkal rokonszenvező és az USA-val, Angliával ellenszenvező érzelmeikből. Ezért voltak kénytelenek a rosszat (a háborút) jónak látni, és Putyinnak drukkolni a háborúban. Esetükben tényleg asztrális érzelmek (pl. oroszpártiság) keveredtek az ítéleteikbe, és ez tényleg a moralizálás általuk elítélendő asztrális szintjéből adódik.

Vegyük a mostani helyzetet. 3 év telt el a háborúból. Trump és Putyin hajlandónak mutatkoznak békét kötni abban a háborúban, amit eddig a nyugat (USA, Anglia, Európa) vívott ukrán véráldozatok árán a háborút kezdő oroszokkal szemben. A konzervatív Trump lett az elnök – akit Ahrimán más módon csípett nyakon, mint a liberális Bident –, és egy erőteljes amerikai önzéssel felturbózva kész az oroszokkal tárgyalni, akár Ukrajna NATO tagságának kérdéséről is. Ez alapvető fontosságú, hiszen lényegében e jövőbeni tagság évek óta tartó lebegtetése vezetett a háború kirobbanásához. Putyint ezzel sikerült annyira megijeszteni, hogy józanságát vesztve megpróbálta lerohanni Ukrajnát 2022-ben. De már legalább 2014-től kezdődtek a bajok.

Ha Putyin nem támadott volna 2022-ben, akkor mostanáig béke lett volna, és 100000-ek nem haltak vagy nyomorodtak volna meg. Ha most lehet tárgyalni az USA-val a békéről, Ukrajna NATO-tagságáról, akkor nyilván lehetne tárgyalni akkor is, ha 2022-től nem lett volna háború. Nem igaz? Persze ez akkor most nem béketárgyalás volna, hanem elsősorban USA-orosz tárgyalás a tartós erőegyensúly és békés egymás mellett élés biztosítása érdekében. Ma 3 év háborúskodás után tárgyalnak erről, de lehetett volna ezt most 3 év béke után is!

Moralizálással azokat vádolták egyesek, akik szerint tárgyalással is lehetne rendezni a konfliktust. Utóbbiakat igazolja most a valóság. Elég volt ehhez 3 évet várni. Pedig a morál az ember énjéből szellemileg fakad, és az nem moralizálás volt bizonyos antropozófusok részéről eddig sem, hogy Putyin hibás lépését egyből meglátták. Akik ezt nem látták meg, azok nyilván saját asztrális érzelmeik túlzott befolyása miatt nem láthatták. Akik látták, azok engedték, hogy az a morális impulzus, ami az énből, a szellemből fakad, az a helyzetértékelésben is nagy szerepet kapjon, de rokon- és ellenszenveik nem. Akik érzelmi okokból nem szerelmesedtek bele sem Putyinba, sem a nyugati liberalizmus proxy háborút finanszírozó politikájába, azok valóságosabban látták a világot. Csak 3 évet kellett volna várni Putyinnak, és máris mennyivel jobb világ lett volna az elmúlt 3 év Ukrajnában, Oroszországban, Európában! És most sem kezdődne háború – legalábbis ha végre sikerül jó megállapodásra jutni a nagyhatalmak között. Akik eddig énjük morális impulzusát félretolták az említett „szerelemből” és antipátiából fakadóan, és a moralizálás vádját dobálták a másként gondolkodókra, azok eddig – e tekintetben – Ahrimánnak engedelmeskedtek e konfliktus értelmezése kapcsán. Azok igyekeznek moralizálással vádaskodni a háború kezdete óta, akiknek be kellene látniuk, hogy egy morálisan nem vállalható döntést próbálnak tisztára mosdatni az emberiségfejlődésre hivatkozva.

Aki a morált asztrális érzései befolyására félretolja, az bizonyára mindig téved.

Szinte mindig van más lehetőség. Több is. Valamikor a türelmes várakozás a jó döntés, nem a támadása – mindenfajta provokatív húzások ellenére sem. Nem volt semmi esélye 2022-től mostanáig Ukrajna NATO csatlakozásának. Lebegtették a lehetőségét régóta. Tehát Putyinnak nem lett volna sürgős háborút indítani, csak beijedt. Pont ebből állt a gonosz Ahrimán anglo-amerikai geopolitikát irányító terve: félelemből fakadó hibás lépésre kényszeríteni Putyint, hogy háborút indítson, és ezért elsősorban csak őt lehessen hibáztatni, szankcionálni, elszigetelni, gyengíteni, senki mást. Persze ezzel Európát is alaposan gyengítették, az európai vezetők álmodva szankcionáló asszisztálásával. Pedig a valóság sokkal bonyolultabb.

Így a háború és szankciós következményei, az oroszok és európaiak eltávolodása egymástól a 3500-as évektől esedékes szláv kultúrkorszak rendes előkészülését hátráltatja és félő, hogy túlságosan bevonja ebbe az USA-t, miközben Európa félre lesz tolva. Ez nem jó irány.Pont a háborúval nyert Ahrimán az emberiség szabályos fejlődését veszélyeztetve. Ezzel mindazt elérte 3 év alatt, amit Rudolf Steiner nagyon ártalmasnak tartott, ha megvalósul. (Lásd e cikket.)

Ezt persze orosz-amerikai-ukrán-európai tárgyalásokkal, az amerikás oroszgyűlöletbe belealudt európai vezetők felébredése utáni bölcsebb politikával talán helyre lehet még hozni néhány évtized alatt, bár én személy szerint sok esélyt nem látok rá. Az ébredés még nem következett be. Sok politikus gondolkodásába a lényükbe ültetett oroszellenes érzések álmai keverednek: ettől olyan valóságidegenné torzult az álláspontjuk. Együttműködés nélkül nem lesz béke – hacsak Ukrajna nem kerül teljesen orosz kéz alá. Ugyanis Oroszország atomhatalomként legyőzhetetlen Ukrajna számára. Oroszország akár kisebb atombombákat is bevethet, ha orosz szempontból rosszabbul alakul a hadi helyzet. Erre már 2022-ben is felhívtam a figyelmet. Ukrajna részéről nyerhetetlen ez a háború. Minél tovább húzzák, annál több a fölösleges pusztulás.

Tehát arra senki ne legyen büszke, hogy az ukrán-orosz háború helyeslésével sikerült félretolnia a morált. Ugyanis minél inkább a valóságban él az ember, annál inkább képes bevinni a morált a gondolkodásába, akár az ilyen nagy kérdésekben is. Fölöslegesen ölnek embereket ebben a háborúban. Ennek belátása egy csöppet sem moralizálás.

Persze nem kizárt, hogy háború nélkül most még mindig nem ülne le az USA és Oroszország egy asztalhoz. Ehhez 3 év béke után végre az orosz vezetőnek kellene most nagyon törekednie. A tárgyalásos megoldás akkor is meglenne most, ha időközben nem lett volna hatalmas vérontás. És később is lesz mindig újabb lehetőség békés megoldásra, de csakis együttműködésre, barátkozásra kész vezetőkkel.

Direkt hangsúlyozom a sok halált ismételten. Mert fölösleges volt. Mert ez nem moralizálás, hanem a gondolkodásba felvett morál alkalmazása. Emiatt érdemes egy kicsit óvatosabban dobálózni a lefitymáló moralizálás vádjával. A(z asztrális) moralizálást pedig meg kellene tudni különböztetni a én-moráltól mint szellemi impulzustól. Pont a most megindult tárgyalásos rendezésre irányuló próbálkozások igazolják a moralizálással vádolt álláspont helyességét. Pártoskodó, azaz Putyinba beleszerelmesedett gondolkodás nélkül belátható, hogy ez lehetséges lenne békeévek után is.

Persze ha valaki nehezen tud elszakadni Putyin háborús lépését helyesnek tartó álláspontjától, az a felvázolt lehetőségre, a tárgyalások megindulására még mindig találhat kibúvót: "Ehhez kellett a háború. Enélkül nem következhetne be." De akik így vélekednének, azok is tudnák, hogy ez nem igaz.

2025. 03. 02.