• Gellért Ferenc

Az éghajlatváltozás és a növényvilág állapotának romlása részben a mesterséges elektromágneses sugárzások következménye? Hanyatló korunkról

Mesterséges elektromágneses sugárzások a lassú hanyatlás és a szellemi megerősödés szolgálatában

Úgy tűnik számomra, hogy a földi természet az emberi tevékenység ártalmainak egyre több nyomát viseli magán. Itt most azokra az emberi tevékenységre visszavezethető technológiai hatásokra gondolok, amelyek közül talán legjelentősebbnek a mesterséges elektromágneses sugárzásokat látom. Ezek minden élőlényre és az ember szellemiségére is hatnak, még ha közvetetten is. Mindenféle anyagon átsugároznak, átrezegnek, és talán legerőteljesebben a levegőben, a földi légkörben idéznek elő változásokat. Mindez persze részemről csak elmélet. De ha igaz, akkor fontos adalékot tartalmaz korunk megértéséhez.

A természethez hozzátartozik, hogy elektromosság és mágnesesség is működik benne. Például a természetes elektromosságnak köszönhetők a villámok elektromos kisülései. Amíg csak a természetes elektromosság létezett, addig nem nagyon lehetett felfedezni az elektromos hatások káros voltát. A jó istenek által uralt természetes elektromosság által mindig is alapvetően pozitív hatások érték a Földet, élőlényeit, ahogyan ezt Rudolf Steiner a megtermékenyítés kapcsán is megfigyelte1.

A természetes elektromosság és mágnesesség hozzátartozik a természethez, az isteni világrendhez, annak természetes működéséhez. A mesterséges elektromágneses sugárzások eredendően nem tartoznak hozzá. Ezek valamiféle rendetlenséget visznek a fennálló rendbe, a természetbe, amelynek máris mindenfelé diszharmonikus hatásai mutatkoznak.

Nem is olyan régen kezdődött mindez. Lényegében a 18. században kezdődött, mióta elektromos áramot mesterségesen tudunk előállítani. A mesterséges elektromos hatások azonban csak a 20. században váltak igazából jelentőssé. A mesterséges elektromos és mágneses sugárzások hatására létrejövő természeti változásokat úgy a 20. század elejéig, közepéig nem is nagyon lehetett észrevenni. Mostanra, 2022-re olyan szintre jutottunk, hogy a hatások egyre nyilvánvalóbbak a természet világában is.

Ezt a témát a Védőoltásról szellemtudományosan című könyvben az ember lényében előidézett szellemtelenítő hatások, illetve bizonyos járványos betegségek kapcsán elég részletesen érintettem, onnan származik az alábbi idézet. A 20. század első negyedében „... még szinte csak elkezdődött az elektromosság, pontosabban az elektromágneses sugárzások térhódítása. Ehhez képest jelenleg lakóhelyünkön igen sok rádióadás fogható ultrarövid-, rövid-, közép- és hosszúhullámon. Ott van a rengeteg tévéadó sugárzása ultrarövid- és deciméteres hullámon, a műholdas adások centiméteresen, a radarok az ultrarövid hullámú sávban, a mobiltelefonok deciméteres sávban, a távközlés centiméteres és milliméteres sávban. A háztartások igen nagy részében működik wifi, bluetooth, rádiójel-vezérlésű kapucsengő, időjárás állomás. Létezik ultrahangos fogkefe, és még hosszasan lehetne sorolni, ami az elektromágneses spektrum valamely frekvenciáján átsugározza és átvibrálja fizikai testünket.

Egy adott helyen igen sokféle rezgés van jelen egyszerre, többféle frekvencián, eltérő energiával. A ma oly sokak által támadott 5G bevezetése csak egy további lépés, hogy még több rezgés járjon át mindent. De ez csupán eggyel növeli a sugárzások számát, tehát ennek az egynek túl nagy jelentőséget nem is érdemes tulajdonítani, legalábbis érzékfeletti lényiségünk fizikai testtől való elidegenítő hatását tekintve. Jön majd a 6G, 7G is. A jövőben egyre több, újabb – és talán – erőteljesebb sugárzó hatást kell kibírnunk, és mégis embernek maradni. Ez a feladat!”

Ma a tudati lélek korában élünk, amikor az emberiség a megerősödött öntudata révén egy természettől elkülönült állapotba került. Jövőbeni szellemi fejlődésünk érdekében szükséges a fizikai környezetnek is most úgy alakulnia, hogy ennek következtében minden mesterséges sugárzásokkal lett átszőve, így a fizikai testünk is. Ez is segíti énünk tudatának erősödését, áttételesen. Mindez tehát szükségszerű, szellemi fejlődésünket szolgálja. Minden fejlődésnek meg van az ára. A mai korra jellemző öntudati erősödésnek többek közt az, hogy helytelen viszonyba kerültünk a növényekkel, termőfölddel, környezetünkkel. Amennyiben ez diszharmonikus viszony, márpedig az, akkor további feladatunk az lesz, hogy ezt szellemi fejlődésünk által – éntudatunkban megerősödve – helyreállítsuk, harmonikusabbá tegyük, és valami merőben újat hozzunk létre az élet számos területén – szellemi alapokon. Az antropozófiai szellemtudomány számos ismeretet ad ehhez.

A materiális eszközök, gépek, berendezések terjedése, az új technológiák bevezetése, az újabb és újabb sugárzások ellen, így például az 5G bevezetése ellen nyilván nem kell és hiábavaló is hadakozni. Aminek el kell jönnie, az ellen nem harcolni kell, hanem megérteni. Az antropozófiai szellemtudomány befogadása ebben sokat segít. Ha úgy látja valaki, hogy a materiális technológia mind jobban a pusztulásba visz, akkor sincs baj. Jól látja, lassan pusztulásba visz. A fizikai pusztulás szükséges ahhoz, hogy azután újabb fejlődés, szellemi felvirágzás jöhessen. A Földnek időnként újabb és újabb nagy átalakulásokon kell átmennie, hogy emberi fejlődésünk megfelelően haladjon. Ehhez szükséges a nagy átalakulások, amelyek gyakran katasztrofális pusztulással járnak. Ez a világ rendje. Természetesen ennek isteni terv szerint kell így történnie. Viszont nekünk nem kell mindenképpen beállni a pusztulást, romlást előidéző áramlatba. A materialista technológia fejlesztése nem ördögtől való. Ezt nyugodtan teheti bárki, ezzel még nem tért rossz útra. Csak azt teszi, amit az istenek akarnak tőle. Persze vannak sorsok, amelyek lehetővé teszik, hogy inkább a szellemeikre törekedjünk. Ebben az esetben jobban tesszük, ha valami új létrehozásán dolgozunk, ami nem a pusztulást segíti elő. Arra is szükség van, aki a lassú pusztulás technológiájának létrehozásában vesz részt, és arra is, aki spirituális alapokon valami teljesen más kidolgozásán munkálkodik. Tehát spirituális szemléletűként nem a szükségszerű technológiai fejlődés terjedése ellen kell küzdenünk – egyébként hiábavaló módon –, hanem valami merőben új kidolgozásán kellene dolgoznunk több területen is. Így is bőven lesznek, akik a pusztulást hozó technológia előmozdításán dolgoznak továbbra is, és nem fognak a szellemi útra térni. De akik a szellemiségbe jobban bele tudják magukat dolgozni, azoknak érdemes a lassú pusztulás jelenlegi korában is egyre inkább valami mással foglalkozni, ami nem a pusztulást segíti elő, hanem a pusztulás utáni jövő újabb felvirágzását készíti elő.

Dúl a materializmus, egyre több mesterséges sugárzás hatja át a természetet, amely isteni jóváhagyással történik. Mindezt nem a jó istenek idézik elő, viszont ők engedik az ahrimáni2 erőket úgy működni, hogy annak eredménye a gyors materiális technikai fejlődés és az olyan fizikai hatások elhatalmasodása legyen, amelyek egyrészt a szellemi-kulturális életre hatnak hátráltató módon, másrészt a fizikai körülményeket teszik egyre nehezebbé a földi élet számára. Ennek a mi – 15. században kezdődő – korunkban el kellett jönnie, és még messze vagyunk a folyamat csúcsától. A mesterséges környezet és hatásai – amelyek nagyrészt romlást fognak hozni – az ember által tovább fognak terjedni, a jelenleginél is erőteljesebben fognak fellépni. És ez nem baj. Ennek értelme van, így kell lennie. Az volna baj, ha emellett nem törekednénk valami szellemire, ami teljesen más irányt követ.

Rudolf Steiner erről a folyamatról is többször beszélt, például az alábbi módon. " Ha szellemtudományosan tekintünk vissza a 15. századot megelőző időre, úgy azt látjuk, hogy addig az emberek minden cselekvését bizonyos szellemiség hatotta át. A külső történelem erről mit sem mond el, mert az olyan fable convenve, amelyet az iskolákban, egyetemeken tanulunk. Tanulmányozzák csak igazán, amit az emberek mindennapjaik során műveltek, és amit áthatott bizonyos szellemiség. Korunk jellegzetessége, ennek a szellemiségnek a visszafejlődése, lassanként teljesen meg is kell szűnnie ... A tisztán külső viszonyok arra ítélik a földfejlődést, hogy egészen materiálissá váljon. A földfejlődés régebbi korszakaiban a szellemiség bizonyos mértékig magától jelent meg, most ezt szabad belső tevékenységből kell az emberiségnek az adottságokhoz hozzáfűzni.3 A jelenlegi kor előtt, azaz a 15. századot megelőzően tehát minden más volt. A természet és az ember szellemisége között egészséges kapcsolat állt fenn. A kövek, patakok, időjárási jelenségek, növények, fák, állatok, valamint az ember szellemisége között volt egyfajta harmonikus szellemi kapcsolat, valamiféle rokonság érzése, amely mára nagyrészt megszűnt. Ez a régről származó szellemi kapcsolat teljesen meg fog szűnni mindenkinél, annál is, akinél még megvan valamennyire. Erre szolgál ez a kor, hogy ez leépüljön, és ez így rendben is van. Ennek folytán mára igencsak elidegenedtünk a természettől, amit még materiális eszközeink, gépeink használata, illetve az ezek által kibocsátott sugárzások is nagyban elősegítenek.

Ez sem nem baj. Így adódik ma kiváló lehetőségünk a szellemi fejlődés énünkben való megalapozására, erős éntudat kifejlődésére! Ráadásul a materialista környezetnek, a sugárzásoknak és egyéb hatásoknak van egy szellemi utat nehezítő hatása, amelyről oly sokat írtam a Védőoltásról szellemtudományosan című könyvemben is. Így egyre nagyobb szellemi erő kifejtésére kényszerülünk, olyan mértékűre, amire enélkül nem szánnánk el magunkat. Minél nehezebbek a körülmények a szellemi fejlődésre, annál jobb. Ez ma az emberiséget vezető jó istenek egyik fő vezérelve. „Nehezítsük meg az ember szellemi útját, hogy a nehézségek legyőzésével szellemileg erősebb lehessen.” Mindezt többféle összefüggésben megtárgyaltam a Védőoltásról szellemtudományosan című könyvemben számos Rudolf Steiner közléssel alátámasztva. Aki ezt jól érti, az semmiképpen sem dühös ezért, semmiképpen sem néz megvetően arra, ami a mai materialista kultúránkban javításra szorul. Semmi baj ezzel. Ennek egészen addig így kell lennie, amíg nem jövünk rá, hogyan kellene jobban csinálni a dolgokat. A baj az volna, ha ebbe a helyzetbe beletörődnénk, és nem akarnánk a természettel ismét valamiféle szellemibb alapokon álló kapcsolatot kialakítani, illetve a rossz tendenciákat jobb irányba téríteni. De nem a materializmus térhódítása, a technika újabbnál újabb vívmányai ellen kell maradi módon fellépni, hanem merőben új utakat kell keresnünk, szellemi alapokon.

Bizonyos dolgok már maguktól is megtörténtek. Korunk az éntudat megerősödését hozta, amelynek még tovább kell erősödnie. A mai kor nagy személyiségfejlődést célzó törekvései, nagy individualizmusa egyelőre s sokaknál igencsak egoista jelleggel lép fel. Ez sem baj, ezt az istenek előre látták, hogy így lesz. Ezt a kockázatot vállalniuk kellett, különben a jövőbeni szellemi fejlődésünk kerülne veszélybe. Így adódik lehetőségünk énünk erősebb tudatából fakadó még nagyobb egoizmusunk leépítésén tudatosan munkálkodni. Úgy válhatunk a világ értékesebb tagjaivá, tudatosan morálisabbá, ha a korunkból fakadó egoizmuson sikerül túllépni, magasabbra emelkedni. Ennek ez az értelme. Nem baj, ha ez most még nem sikerül.

Azért van minden rossz, hogy ne legyen. Azért van minden fejlődést hátráltató hatás, hogy még erősebbé váljunk ezek ellenállásán megedződve. Most ezzel az egyre erősebb – egoista jegyeket viselő – éntudattal kell kézbe vennünk szellemi fejlődésünket, és tudatosan igyekezni helyreállítani a természettel megromlott kapcsolatunkat. Mert hogy valami nincs rendben a természettel, az biztos. De nem a természetben van a hiba. Ha van valakiben hiba, akkor az csak az ember lehet. A természetben legfeljebb megjelenik az a fogyatékosság, hiányosság, helytelen viszony, amely alapvetően bennünk van, és a mi földi ténykedéseinkben érhető tetten.

A fejlődés különféle ciklusokban zajlik. Egymást követik a felszálló és leszálló ívek, a 7-es szám szerint elrendezve. Az atlantiszi fejlődés létrejött, felvirágzott, majd lehanyatlott, végül egy katasztrófában pusztult el teljesen. Ebben az akkori kor emberi egoizmusának is jelentős szerep jutott. Hasonló vár ránk a jelenlegi korszakban, annak 7. alkorszakához közeledve is, csak a mostani egoizmusunknak más gyökerei vannak.

Jelenleg az Atlantisz utáni korszakban élünk, és az itteni felvirágzást is pusztulás fogja követni. A lassú romlás a mai, 5. kultúrkorszakunkban el is kezdődött. Ez teljesen törvényszerűen zajlik. Csak úgy tud létrejönni egy újabb fejlődési ciklus, újabb felemelkedés, ha a mi korszakunk is katasztrófával fejeződik be. A katasztrófának a 7. alkorszakban kell bekövetkeznie. A létesülés és pusztulás a világ rendje. Erről az ősi Indiában is tudtak: Sivának, a pusztításnak is helye van a világ rendjében. Pusztulás akkor is bekövetkezne, ha az emberi egoizmus ehhez nem járulna hozzá jelentős mértékben, de nagyon úgy néz ki, hogy a következő nagy katasztrófához ez minden eddiginél nagyobb mértékben fog hozzájárulni.

Hogyan történik mindez? Az isteneknek a világfejlődés rendíthetetlen szükségszerűsége folytán fel kell használniuk Ahrimán követeit4, hogy a születést és a halált szabályozzák. A saját cselekvésük érdekében azonban e küldöttek erőit nem hagyják érvényesülni a fizikai síkon. A hanyatló kultúrákban azonban az Atlantisz utáni 5. korszaktól kezdve, hogy a katasztrófa bekövetkezhessen, ennek éppen a kulturális fejlődésbe kell bejutnia. Magának az embernek tudnia kell bánni ezekkel az erőkkel. Ahrimán küldöttei tehát szükségesek, kifejezetten szükségesek, hogy előidézzék azt a rombolást, ami a következő kulturális haladás lesz. Ez egy szörnyű igazság, de így van. És ezzel az igazsággal szemben nem segít más, csak az, hogy megismerkedjünk velük, világosan beléjük lássunk.”5

Tehát nemcsak a materialista technológia fejlődésének vannak lassú pusztuláshoz vezető hatásai, hanem annak is, hogy a materializmus romboló módon befészkeli magát a kulturális fejlődésünkbe. A lassú pusztulás, a kultúra hanyatlása is elkezdődött már. Az elektromágneses sugárzások ennek fontos külső – természetalatti – eszközei, ezért is tudják aláásni a természet működését. A pusztulás és romlás ellen egyetlen ellenszerünk van: olyan elánnal belevetni magunkat a szellemi fejlődésbe, szellemi alapokon álló kulturális cselekvésbe, mint amilyen erővel hat ránk a materialista, sugárzásokkal áthatott környezet. Ezt Rudolf Steiner az alábbi módon fogalmazta meg: „183. A XIX. század közepén kezdődő természettudományos korszakban az ember kulturális tevékenysége lassanként már nem csak a természet legalsó szintjéig, de a természet alá csúszik le. A technika természetalattivá válik. 184. Ez átélt szellemi megismerést követel az embertől, melyben annyira emelkedik a természetfelettibe, amennyire természetalatti technikai tevékenységével a természet alá süllyed. Így teremti meg benső világában az erőt ahhoz, hogy ne süllyedjen le.”6

Ez az idézet az emberre vonatkozik, de ami ezen a téren történik, az kihat a Föld éghajlatára és növényvilágára is. A Védőoltásról szellemtudományosan című könyvemben elég sok adalékkal szolgáltam e témához. Többek közt leírtam, hogy bizonyos járványos betegségek az újabb sugárzásokkal is összefüggenek, mások pedig nem. Persze félre ne értsük egymást! A kívülről belénk ható sugárzások éppúgy nem okoznak betegséget, mint a vírusok és baktériumok sem. Elsősorban szellemi gyengeségünk, szellemi aktivitásunk hiányosságai miatt tudunk megbetegedni vírusok, baktériumok, esetleg sugárzások megjelenése következtében. Az ártalmas mikroorganizmusok akkor bukkannak elő, amikor már valami elromlott. Ők a romlás jelzői. És jelentős részben rajtunk áll, hogy a külső, diszharmonikus hatásokkal – így a mesterséges sugárzásokkal – szemben mennyire vagyunk ellenállóak. Belső lényünk egyensúlya szellemi erőinktől függ. A betegségekre való fogékonyságunk attól is függ, hogy szellemileg mennyire tudjuk ellensúlyozni azokat a szellemtelenítő materialista hatásokat, sugárzásokat, amelyek a mai materialista kultúrából érnek minket.

De itt most nem az ember betegségeivel, hanem a természet állapotával, annak negatív irányú változásaival szeretnék foglalkozni.

Jelenleg az Atlantisz utáni korszakban vagyunk, egy olyan nagy korban, amelyben 7 alkorszakon, kultúrkorszakon haladunk keresztül. Mindegyik kb. 2160 évig tart. Jelenleg már az 5. kultúrában járunk, és a 7. végén, a 7000-es években a jelenlegi kulturális fejlődésnek egy katasztrófa fog véget vetni, amely ugyan bekövetkezne az ember tevőleges hozzájárulása nélkül is, de azért mi ebben a pusztításban vaskosan részt fogunk venni a magunk egoista megnyilvánulásaival. Csak kevesen nem vesznek részt benne. Mostani korszakunk egoista hajlamaiból tehát bőven marad arra az időszakra is, és ez vezet ahhoz, amit csak úgy emlegetünk az antropozófiában, mint a „mindenki háborúja mindenki ellen”. „Ezt a nagy korszakot az a harc fogja lezárni, amit úgy nevezünk, hogy mindenki harca mindenki ellen, egy rettenetes hatású, pusztító, morális bonyodalmakkal kísért harc.”7

A pusztulás csírái lassan, de biztosan a mai, 5. kultúrkorszakunktól épülnek be nemcsak környezetünkbe, hanem kulturális életünkbe is. Egy olyan kultúrkorszakban élünk, amikor a jövőbeni katasztrófa csírái egyre jobban beszivárognak környezetünkbe, szellemi életünkbe, hogy aztán valóban új fejlődés indulhasson, miként az atlantiszi vízkatasztrófa után is ez történt. Környezetünk elektromos átsugárzottsága külsőleg; világfelfogásunk egoizmussal, materializmussal, intellektualizmussal és egyebekkel való megmérgezettsége pedig belsőleg vezet romláshoz, majd a végén pusztító katasztrófához.

Jelenleg annak a materializmusnak, illetve e materializmus eszközeinek, gépeinek, vívmányainak, kulturális és intellektuális hatásainak kell létrejönniük, amelyeknek a jövőben az egyik szerepe éppen az lesz, hogy jelenlegi nagy korszakunk lassú elhalásához, romlásához, végül pedig annak katasztrofális pusztulásához vezessenek.

Ezt nem én találtam ki, mostani, 5. (kultúr)korszakunk legjelentősebb beavatottja, Rudolf Steiner fedte fel számunkra: „Ha eltekintünk attól, amit az emberek belső szabadságukból, tudatukból hozhatnak a földi kultúrába és csak arra tekintünk, ami a 15. század óta tartó 5. korszakunkban önként adódik, akkor az derül ki, hogy ez olyan korszak, amelyben a Föld lassanként elhal, az egész kozmosz, az egész univerzum számára. Az 5. korszak a Föld halálának a kezdete. Míg minden előző időszak azáltal járulhatott hozzá az univerzum említett szelleméhez, ami magából a Földből adódott, addig az 5. korszakban kialakult ragyogó kultúra – távíró, telefon, vonat – nagyon jelentős ugyan a Föld számára, de a Földön kívül nincsen jelentősége. … Amit a jelenlegi materialista kultúra hoz létre, az elpusztul a Földdel együtt. Ennek a kornak be kellett következnie. Mert az embereknek szabaddá kell válniuk. Nem kényszerből kellett a szellemet megtalálniuk, hanem a szabad belső tudat cselekvéséből. Ezért érkezett el ez a korszak, amikor mindaz csak külsőleg létezik a Föld számára, amit külsőleg találhatunk meg, és amire olyan büszkék vagyunk; a szellemi világ számára azonban nem létezik semmi sem. Azért olyan kor ez, amely a szellemhez való felemelkedést az ember döntésére hagyja, rábízza az ember belső világára, lelkére, szívére, érzületére, hogy szellemivé akar-e válni, és nem kényszeríti arra, hogy szellemibbé váljon, tőle függ, hogy tönkre akar-e menni a külső, romló kultúrával együtt vagy sem.

Ezt a most kimondott, az emberiség számára mindenképpen szükséges igazságot a szellemtudomány révén láthatjuk be. Amit a szellemtudományos irodalomban találnak, az építőelemeket nyújt annak belátásához, amit most összefoglaltam. De ha a szellemtudomány révén egy kissé felkészültünk, úgy leolvashatjuk ezeket a korunkba belejátszó hatalmas jelekről is. Az emberek azonban még kevéssé hajlamosak arra, hogy az idő jeleiből olvassanak."8

Nos, látni vélek bizonyos jeleket a növényvilágban és a földi légkörben, és bizonyára ebben nem vagyok egyedül.

 

Növényvilág állapotának változásai:

Növényeink egészségi állapota az elmúlt 100-200 évben romlott, és nem csak a helytelen gazdálkodás, a műtárgyázás, a vegyszeres permetezés és egyéb okok miatt. Megfigyelhető, hogy kerti és szántóföldi növényeinket egyre több és újabb betegség támadja meg. Régebben is voltak növényi betegségek, de úgy tűnik, hogy az újabbak általában makacsabbak, mint a régiek.

Ennek persze fő okai között szerepel az is, hogy például termőtalajainkkal nem megfelelően bánunk. Így növényeink talajból való tápláló hatása egyre romlik. Ami pedig nincs megfelelően táplálva, az könnyebben megbetegszik. Talajaink így egyre alkalmatlanabbak arra, hogy kellően ellenálló, erős növényeket termeszthessünk.

Miért is bánnánk megfelelően a talajjal, növényekkel? Most éntudatunk kifejlesztése, megerősítése van soron, így aztán nem véletlen, hogy a természettel való kapcsolatunkban hiányosságok léptek fel. Erősen elkülönültünk a természettől – érzelmileg mindenképpen. A természettel való kapcsolatunkban a felszínes érzelmek maradtak csak meg. Teljesen világos, hogy az ember így már nem érezheti magát egynek a természettel, a földdel, növényekkel, állatokkal, mint korábban. Így teljesen érthetővé válik az is, hogy ezért nem tudunk helyesen bánni a természettel. A lassú romlás korában élünk, de a romláshoz mi is vaskosan hozzájárulunk a helytelen tevékenységeinkkel és eszközeinkkel.

A növények egyre több betegsége mögött minden bizonnyal a mesterséges sugárzások hatásai is szerepet játszanak. Ezek voltaképpen negatív fényként sugározzák át a növényeket, pedig nekik elsősorban a pozitív fényre, a természetes fényre van szükségük. A mai korban a mesterséges – ahrimáni jellegű – átsugárzottság diszharmonikusan vesz részt a természeti működésben. Úgy is mondhatnánk, hogy megzavarja annak természetes működését, egyensúlytalanságot idéz elő a növényekben. Persze sose feledjük, hogy mindez az emberiséget vezető jó istenek akarata szerint alakul, tehát szükségszerű folyamatok vezettek ide. Nekünk emiatt nem haragudni kell az ahrimáni lényekre, akik csak végrehajtják azt – a jó istenek döntése nyomán –, amit nekik kell megtenniük, mert csak ők képesek rá. Ők csak végzik a dolgukat. E tevékenységük nem kísértő, hanem szükségszerű.

Így aztán sokkal betegesebbek a haszonnövényeink, egyre több kártevőjük akad, és ellenük egyre nehezebben lehet hatékonyan védekezni, főleg biológiai módon. Például a poloskák, tetvek jelentős elszaporodása, károsító hatása hűen leképezi a mai ember parazita jellegű gazdálkodását, jelenlétét a természetben. Az agresszívebb katicák megjelenése arra utalhat, hogy a tetvek elleni védekezésre nagyobb szükség lett. Voltaképpen termesztett növényeink, gyümölcsfáink állapota tükrözi materiális kultúránk, emberi lényünk természetes harmóniát romboló hatásait.

A kártevő tetvek, gombás betegségek (főként monília) stb. az ember által létrehozott mesterséges környezet hatására terjednek egyre agresszívebben. A földi természetbe a mi emberi tevékenységünk miatt került diszharmónia. Korunkban kultúránk már hanyatló impulzusokat vesz fel magába. Ezért nem tudunk általában véve a természetet kímélő módon gazdálkodni. Nemcsak kultúránkat, hanem környezetünket is elárasztják a romboló hatások. Feltételezésem szerint a mesterséges elektromágneses sugárzások diszharmonikus hatásai már elég jelentős mértékben váltják ki a növények állapotának romlását, amely aztán erősebb fogékonyságot jelent a tetvesedésre, gombásodásra, férgesedésre stb. E hanyatló tendenciába különösen a gombás betegségek illenek bele. A gombák mindig is a lebontással, a régi elpusztításával, eltüntetésével foglalkoztak elsősorban. Mivel a jelenlegi természetnek a 7. kultúrkorszak vége után jelentősen át kell alakulnia, ezért nagyon valószínű, hogy idővel a gombás betegségek még ennél is nagyobb számban és sokkal makacsabban fognak megjelenni, mint jelenleg. A régi lebontásának korában élünk, és ebbe a korba nagyon is beleillenek a korhasztó, lebontó szervezetek. A kártevő gombák is egyre inkább illeszkednek ahhoz a leépítési folyamathoz, aminek végül katasztrófába kell majd torkollnia.

Már most is, de a jövőben még inkább változásra kényszeríthet a helyzet, különben fel kellene hagyni mindenféle mezőgazdasági tevékenységgel, növénytermesztéssel. Mit lehet tenni? Elsősorban a termőfölddel, növénnyel bensőségesebb, természetközelibb viszony kialakítására kell törekednünk. De immár nem a régi módon, hanem tudatosan, megerősödő énünkből fakadóan. Nagyrészt szükségszerűen alakult ki, hogy ma általában nem tudunk úgy bánni a természettel, ahogyan még 500 éve tudtunk. Viszont egyre tudatosabbak vagyunk és szellemi ismereteink által bizonyos ellenintézkedéseket tudunk tenni. A legkézenfekvőbb, hogy ellenállóbb fajtákat hozunk létre, és ezeket termesztjük. Nyilván a még több mérgezéses, vegyszeres permetezés nem jó megoldás, az még diszharmonikusabban hat, mint az újabb sugárzások tömkelege. Tehát a biogazdálkodást mindenképpen egyre magasabb szintre kell fejleszteni és elterjedtebbé tenni. Az élettelen műtrágyák helyett istállótrágyát érdemes használni, amelyben élet van. Érdemes használni a Rudolf Steiner által megadott biodinamikus mezőgazdálkodás földet gyógyító, növényeket fényhatásokkal erősítő intézkedéseit is.

Fontos felismerni, hogy csakis szellemi alapokon tudjuk a jövő előrevivő csíráit elültetni. A nagy háborút és pusztulást a 7000-es években nem tudjuk elkerülni. Ez további fejlődésünk érdekében éppúgy szükségszerűen fog bekövetkezni, mint az, hogy most egyre jobban átsugározzuk materiális eszközeinkkel a növényeinket és saját fizikai testünket. Nem is ennek elkerülésére kell törekedni, az úgyis hiábavaló volna, hanem hogy olyan szellemi alapokon álló változásokat vigyünk végbe, amelyek egyrészt enyhítik, ellensúlyozzák, jobbá teszik életünket az egyre romló földi környezetben, másrészt képesek lesznek szellemileg megalapozni a nagy háború és kozmikus katasztrófa utáni további fejlődésünket.

 

Éghajlatváltozás, szélsőséges időjárási események növekedése

Az elmúlt évtizedekben az éghajlat, az időjárás is jelentősen megváltozott. A mérések szerint a Föld felszíne közelében globálisan, átlagosan egyre melegebb van. Mi magunk is tapasztaljuk, hogy a nyarak Magyarországban az utóbbi 30 évben egyre forróbbak, a telek enyhébbek, hószegényebbek, az utolsó tavaszi fagyok egyre korábban, az első őszi fagyok egyre később következnek be.

Egyelőre nem úgy tűnik, hogy ezt természetes melegedés idézné elő. A melegedés 1970-es évektől tapasztalható mértéke mást valószínűsít. De nem kizárt, hogy a Föld elmúlt 100-180 évben tapasztalt melegedésének van egy természetes összetevője is. Eszerint amúgy is melegedne a légkör, viszont korántsem ennyire, ha mi nem járulnánk hozzá. Ha jelenleg egy természetes melegedési fázisban is vagyunk, a melegedés mértékének nagy részét más, mesterséges hatások váltják ki. Feltételezésem szerint a Föld felszínközeli melegedése főként a mesterséges sugárzások mennyiségi növekedésének tulajdonítható, nem a melegedés esetleges természetes összetevőjének.

A melegedés nem átmenetinek és nem természetes eredetűnek tűnik. Ennek okát az éghajlatkutatók elsősorban a légköri CO2 koncentráció növekedésének, valamint az egyéb üvegházhatású gázok emberi tevékenység következtében megnövekedett jelenlétének tulajdonítják. Az üvegházhatás egyébként azon alapul, hogy a Földet napsugarak érik, amely jelentősebb elnyelés nélkül áthalad a légkörön. Nagyjából a felét elnyeli a felszín, a többit visszaveri. A visszavert sugárzás infravörös sugárzásként jutna ki a légkörből. Csakhogy ennek egy részét a levegő üvegházhatású gázai a légkör alsó rétegeiben megakadályozzák, így a visszaverődő sugárzás nem jut messzire, a hő egy része itt reked a felszín közeli légkörben, és melegedést idéz elő.

Kevesekben merül fel annak gondolata, hogy ebben azért a levegőt átrezgő mesterséges sugárzások tömkelege is ludas lehet. Úgy vélem, hogy e sugárzásoknak jelentősebb hatásuk van a légkör (troposzféra) melegedésére, mint a megnövekedett mesterséges üvegházhatásnak.

Hogyan jutottunk ide? 1879-ben Edison izzója már 13,5 órán át világított, de az izzólámpa használata igazából csak a 20. század elején terjedt el. A telefon kicsit korábban, nagyjából 1874-ben kezdte pályafutását. Mondhatjuk, hogy ekkortól kezdte átsugározni a környezetet a mesterséges elektromosság, elektromágnesesség egyre növekvő mértékben. Persze ez eleinte alapvetően vezetékeken keresztül került szállításra, így a levegőbe még nem is került olyan sok belőle.

E tekintetben ugrást jelentett a rádiózás és televíziózás elterjedése. 1910 óta létezik rádiózás, és nagyjából 1925-től tévézés. A rádió- és tévéadások sugárzása nem vezetékeken keresztül okoz elektromágneses szennyezést, hanem a légkört közvetlenül átrezegve. Igazán nagy ugrás azonban az 1970-es, 80-es években történt. Ekkor rohamosan kezdte leváltani a vezetékes telefonálást a vezeték nélküli. A mobiltelefonok használata már nem igényelt vezetékeket a továbbításhoz, így a légkör különösen erősen ki lett téve a mobiltelefonos hálózatok sugárzásainak. Külön érdekes, hogy a természetes elektromágneses háttérsugárzás pont e hálózatok által használt tartományban alacsony. A mobiltelefonok használata miatt a 70-es évek végétől robbanásszerű sugárzásnövekedés zajlott a Földön, és ez jelenleg is tart. Ehhez az 1990-es évektől az internet elterjedése is jelentős mértékben hozzájárul.

Mindezt egyébként nagyjából tükrözi is a Föld melegedésének grafikonja.

melegedes nasa 1
Forrás: https://climate.nasa.gov/scientific-consensus/

Az 1975-ös évig nem volt annyira egyértelmű a melegedés tendenciája, akár még természetes melegedésnek is vélhetnénk. Ha a természetes melegedés lehetőségétől eltekintünk, akkor a vezeték nélküli sugárzások hatása felfedezhető. Mindenesetre a rádiózás, televíziózás hatása még nem volt nagyon jelentős. Az adatok alapján kijelenthető, hogy az 1920-as évtől 1975-ig „csak” kb. 0,2 °C-ot melegedett a légkör. Ez az azóta bekövetkezett változásokhoz képest elég kis változás volt 55 év alatt.

A vezeték nélküli sugárzások sokkal nagyobb megugrásától, a mobiltelefonok robbanásszerű elterjedésétől aztán ugrásszerű hőmérséklet-növekedés következett be. 1975 és 2020 között, 45 év alatt további kb. 1 °C-ot melegedett a légkör a felszín közelében. Jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy a következő 45-50 évben is meglesz a további 1 °C-os emelkedés, hacsak valamilyen oknál fogva a légkör mesterséges átsugárzottsága nem csökken jelentősen, aminek egyelőre nem látom semmi jelét. Sőt, a sugárzásnövekedés, például a műholdról történő különféle (internet, 5G, majd 6G stb.) sugárzások megszaporodása miatt a melegedés gyorsulása is valószínűsíthető. Már csak azért is, mert a Föld szegényebb vidékein is egyre növekszik a mesterséges átsugárzottság.

Hogyan, miért melegedne a légkör a mesterséges elektromágneses sugárzások hatására?

Az a sugárzás, ami eddig az emberi tevékenység következtében bekerült a légkörbe, az előzőleg nem volt benne. Idővel egyre többféle sugárzást fedeztek fel és kezdtek világszerte a környezetbe sugározni. Így egyre több és többféle sugárzás került a levegőbe, amely előzőleg nem volt jelen. Tudjuk, hogy a mesterséges sugárzások a levegőben jól terjednek, de azért – sugárzástól függően – egy részük elnyelődik. Ez azzal jár, hogy a sugárzás fizikai energiájának egy részét a légkör veszi fel. Mi lesz a többletenergiával, ami így megjelenik a Föld fizikai levegőjében? Általában fizikai hőenergiává alakul. Kisebb része mozgási energiává változik át. A hővé alakulás következménye a Föld melegedése, a mozgási energiává alakulás pedig a hevesebb légköri mozgásokhoz vezet. Persze maga a légkör melegedése is hevesebb időjárási eseményeket okoz, hiszen ha több a fizikai energia a légkörben, akkor a szélsőségesebb időjárási jelenségek (szárazság, esőzés, forgószelek, jégverések stb.) száma pusztán ezáltal is növekszik. A hő egy része mozgássá alakul. Ha több a hő, akkor több és nagyobb mozgás fog létrejönni a légkörben. Minél több a hő a földi rendszerben, annál hevesebb, mozgékonyabb időjárási események várhatóak.

Bizonyos mértékig tehát a fentiekből megmagyarázható a jelenleg tapasztalható gyors éghajlatváltozás, a globális melegedés és az egyre több heves, pusztító időjárási esemény.

A Föld légkörének átsugárzottsága nem a természetes eredetű sugárzásoktól növekszik, az nagyjából állandó. Illetve a melegedéssel a zivatarok száma is nő, és az ezekkel járó légköri elektromosság is növekedhet, de ez egyelőre elhanyagolhatónak tűnik a mesterséges hatásokhoz képest. Ha természetes módon növekedne az elektromos sugárzás a légkörben, az egyébként viszonylag harmonikusan hatna, a világrendbe illő módon. Kevesebb heves időjárási eseményt indukálna, mint a mesterséges eredetű elektromágneses hatások.

Nem tartom kizártnak, hogy az üvegházhatású gázok légköri arányának növekedése a hőkisugárzás csökkentése által szintén hozzájárul a melegedéshez, de nem olyan nagy mértékben, ahogyan azt a kutatók ma tudományos konszenzusként elfogadják. A légkör CO2 tartalma ugyan közel 50 %-kal növekedett a légkörben az emberi tevékenység hatására az ipari forradalom óta, de a CO2 légköri aránya így is csak 0,04 %-os. Ez meglátásom szerint nem okozna olyan mértékű melegedést, amit jelenleg tapasztalunk, ha nem volna jelentős mesterséges átsugárzottság is.

Az üvegházhatású gázok többsége alapvetően természetes anyag (vízgőz, CO2). Persze ha mesterséges úton, élettelen gépek, berendezések által jut a légkörbe, az részben diszharmonikusan hat (ahrimáni jellegéből adódóan is), de feltehetően messze nem annyira, mint a mesterséges sugárzások.

Mi most főleg olyan sugárzásokkal szennyezzük a légkört és benne saját testünket – amelynek persze az előzőekben elmondottak szerint értelme is van –, amely nem illeszkedik harmonikusan az eddigi isteni világrendbe és ezzel a természetbe. Diszharmonikusan illeszkedik a nagy egészbe, noha szükségszerűen.

Ha szellemileg nézzük ennek hátterét, akkor ismét az ahrimáni lények hatásáról kell beszélnünk. A mesterséges sugárzások ahrimáni lények inspirációjával jöttek, jönnek létre, és ahrimáni elemi lényeket is kisugároznak a természetbe. Sőt, a természet elemi lényeinek egy része e sugárzások hatására ahrimanizálódik, ahrimáni hatás alá kerül.9 Így a mesterséges sugárzások – de kisebb mértékben a bevitt CO2 és egyéb üvegházhatású gázok is – diszharmonikus hatásokkal telítik a légkört, amely azon túl, hogy globális melegedést, éghajlati változásokat okoz, szélsőséges, károkozó időjárási eseményeket is előidéz, mégpedig egyre nagyobb számban. Tehát nem csupán fizikai, hanem szellemi okok is vannak. Nemcsak a légkörben található fizikai energia növekedése okozza a heves, szélsőséges időjárási események számának növekedését, hanem az is, hogy materialista technikánkkal és ennek hatására egyre több ahrimáni természetű elemi lénnyel népesítjük be a földi levegőt, akik aztán diszharmonikus lényükből fakadóan elsősorban a szélsőséges, károkozó időjárási eseményekben testesülnek meg. Szellemileg ők a tönkretétel kivitelezői. Az ahrimáni lények természetüknél fogva élettelenítő, gyakran pusztító hatásúak. Ők kint a természetben főként abban tudnak megnyilvánulni, ami halott vagy rombolásként jelenik meg. Emiatt is növekszik szükségszerűen az ilyen események száma a légkör mesterséges átsugárzottságának növekedésével párhuzamosan. (Sőt, van még egy igen fontos tényező, amelyről talán majd egy további cikkben fogok írni.)

Mindezzel még jó ideig együtt kell élnünk, hacsak be nem következik egy jelentős csökkenés a légköri mesterséges átsugárzottságban. De nem látom, hogy ez mitől következne be. Az átsugárzottság növekedése egy szükségszerűség következménye. Ha ennek szükségszerűségből fakadóan kell eltűnnie, akkor el fog tűnni. Ha itt lesz az ideje. De ilyen tartósan nem nagyon lesz, hiszen a 7. kultúra idején ennek léte is szükséges lesz a katasztrofális pusztulás beteljesedéséhez. A légkör melegedése tehát egy darabig még biztosan fokozódni fog. Addig biztosan fokozódni fog, amíg a légkört újabbnál újabb sugárzásokkal hevítjük. Ha egyszer megáll az átsugárzottság növekedése egy mainál jóval magasabb szinten, akkor a globális földi hőmérséklet ebből fakadó növekedésének is vége szakad. Vagy akkor, ha netán az ember valamiért arra kényszerül, hogy a mesterséges sugárzásokat ne bocsásson ki. Vagy ha belátja, hogy ezeket vissza kell szorítania a túlélés érdekében, akkor fog a helyzet megváltozni – talán.

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az éghajlatváltozásnak van természetes hullámzási menete is. Jöhet olyan mértékű lehűlési időszak a jövőben, hogy az akár kompenzálhatja is az addigra kialakult melegedést.

Végül szeretném kifejezni kívánságomat. Nem szeretném, ha írásom tartalma miatt a jövőt túlságosan sötéten látnák az olvasóim. Ha lelkük mélyéig érthető volt a tartalom, akkor mindenki pozitívan tekint minden jelenlegi és várható nehézség, pusztulás ellenére a jövő felé. A világ rendjének ismerete még biztosabb lábakon álló személlyé, és a társadalom hasznosabb tagjává tesz minket. Így komolysággal, felelősséggel és derűsen tekinthetünk a jövőbe. Mert nagy lehetőségeink lesznek, de a jövő rajtunk is múlik. A jövő több pozitívumot rejt, mint amennyi negatívumot. Azzal semmi nem lesz jobb, ha túl sötéten látjuk. Miként normális esetben nem aggódunk azon, hogy földi inkarnációnk végén meg kell halnunk, ugyanúgy nem szabad tragikusan felfognunk azt, hogy civilizációnk a jelenlegi természettel együtt néhány ezer év múlva elpusztul, hogy újnak adjon helyet.

A fejlődésben mindig vannak felfelé ívelő szakaszok is. Most, az 5., materialista kultúra idején ugyan már készül elő a 7. kultúra nagy pusztulással járó időszaka, de a közbenső 6. kultúra szellemi felvirágzása is. A látszólag sötét jövő tehát nem is olyan sötét, csak egy része az. Az újabb nagy felvirágzásnak helyet készítő nagy katasztrófa előtt is lesz még egy több évszázados reménykeltő időszak, amelyben a felebaráti szeretet fog elterjedni. Akkor egy kicsit felvillan az, aminek a távolabbi jövőben általánossá és tartóssá kell válnia általunk. Egyenesen örömmel tölt el, hogy a nagy háború és pusztulás után új lehetőségeink adódnak a további fejlődésre – a szeretet jegyében. Környezetünk jelenlegi romlására, a jövőbeni katasztrófára tehát nem úgy kell tekinteni, hogy attól depresszióba eshetnénk, hanem mint amely a világ rendjéhez tartozik, és a mi érdekünket szolgálja.

Jegyzetek:

  1. Rudolf Steiner: Ritmusok a kozmoszban és az emberben, GA 350, 1923. 07. 20.
  2. A jelenlegi materialista kultúrát elsősorban az érzékfeletti ahrimáni erők, lények alakítják ki. Az ahrimáni lények dolga egyébként a halál megvalósítása, de rendszerint ők a megszüntetés, a pusztítás lényei is.
  3. Rudolf Steiner: A halál az élet átalakulása, GA 182, 1918. 04. 30.
  4. Ők a sötétség, az anyag szellemei, akik a jelenlegi materiális fejlődést is inspirálják.
  5. Rudolf Steiner: A külső világ spirituális háttere, a sötétség szellemeinek bukása I., GA 177, 1917. 10. 06.
  6. Rudolf Steiner: Antropozófiai vezérlő tételek; GA 26, 1925. 04. 12.-i vezérlő tételekből
  7. Rudolf Steiner: János apokalipszise, GA 104, 1908. 06. 20.
  8. Rudolf Steiner: A halál az élet átalakulása, GA 182, 1918. 04. 30.
  9. Rudolf Steiner: Die neue Geistigkeit und das Christus-Erlebnis des zwanzigsten Jahrhunderts, GA 200, 1920. 10. 29.;   Rudolf Steiner: Das Sonnenmysterium und das Mysterium von Tod und Auferstehung, GA 211, 1922. 06. 11.

2022. 06. 26.

 

Minden jog fenntartva © Gellért Ferenc