Több cikkem is született már a 2022-ben kitört orosz-ukrán háború kapcsán, és most főleg azért érzem szükségét egy újabb cikk megírásának, mert úgy veszem észre, hogy ismét egyre nő a félelem egy európai katonai háború kitörésétől vagy az Ukrajnában zajló háború Európára való kiterjedésétől. Ez a veszély jóval kisebb, mint ahogyan sokan gondolják. Rövid távon nincs nagy veszély, hosszú távon viszont Közép- és Kelet-Európa valószínűleg egy háborús veszélyzóna marad, ahol még sokszor kitörhet háború a jövőben. Az alábbiakból megérthető, hogy ezt miért gondolom így.

Korábban megjelent kis írásaimban már vázoltam, hogy a háború nem pusztán Putyin agresszív, háborúskodó természetének köszönhető, hanem a háttérben működő brit és amerikai társaságoknak, akik nemcsak gazdagodni akarnak az ilyen és ehhez hasonló háborúk által, hanem egyre nagyobb világhatalmat akarnak kiépíteni, és végső soron a jövőbeli emberi fejlődést megrontani azzal, hogy rátelepszenek arra a területre, amire nem szabadna. Ehhez pedig ők úgy alakítják Anglia és az USA politikáját, hogy ezeket az önző céljaikat sikerüljön elérni. Lásd az itt található írásokban: https://www.megismeres.hu/kereses?q=szl%C3%A1v, különösen ebben: https://www.megismeres.hu/cikkek/antropozofiai-szemleletu-irasok/harc-a-szlav-kulturcsiraert-1-resz

Putyin stratégiai hibája

A fenti cikkekből kiderül, hogy Putyin elsősorban a NATO Oroszország irányába évek óta tartó terjeszkedésétől, és egyáltalán attól fél, hogy a nyugati atomrakétákat egyre közelebb telepíthetik az orosz határhoz. Hiába atomnagyhatalom Oroszország, Putyin mégis elkövette azt a stratégiai hibát, hogy 2022-ben megtámadta Ukrajnát. Ezáltal kifejezetten céltáblává tette országát, holott pont az volt a célja, hogy az Oroszországra leselkedő veszélyeket csökkentse. Ehelyett csak növelte: ma már Oroszországot is lövik, és drónokkal támadják az ukránok.

Miért volt ez hiba Putyin részéről?

Leginkább azért, mert ezzel az emberiség kulturális fejlődését veszélyeztette. A háború és az ehhez kapcsolódó politikai viaskodások most is az egész emberiség jövőjét veszélyeztetik mind Oroszországban, mind Európában. Erről leginkább a fent kiemelt írásomból lehet tájékozódni. Az ott közölt tartalom ismerete nélkül ez nem belátható.

Az emberiség szabályos kulturális fejlődéséhez szükség volna Európa és Oroszország szoros gazdasági és kulturális együttműködésére, amely így most épp szünetel. Nem kizárt, hogy hosszú évtizedeken át így marad, vagy évszázadokon visszatérően be fog ez következni.

Ma Európa a megértő együttműködés helyett szankciós politizálást, gazdasági háborúskodást folytat Oroszország ellen. Sőt minden orosz-európai együttműködés lehetőségének lebontásán ügyködnek. A nyugati háttérhatalmi erők európai vezetőket célzó ideológiai szédítése igen sikeres, így bábként használják őket céljaik elérése érdekében. Az Európai Unió vezetői, de a legnagyobb gazdasági erővel rendelkező európai országok vezetői is „vidáman-dalolva” behódolnak a háborús politikának. Nem a mihamarabbi békén ügyködnek, hanem hogy Ukrajnának mindig legyen eszköze újra és újra visszalőni. A hiba nem az, hogy együttérzőek a megtámadott ukránokkal, hanem hogy nem látják a probléma gyökerét, és így fogalmuk sincs mit kellene megoldani ahhoz, hogy ne legyen háború, és hosszú ideig ne legyen háború, sőt hidegháború se.

Ennek az elhibázott európai politikának a következtében alakult ki az a szélsőséges háborús retorika, amely miatt most e témáról írok. Már a NATO vezetője is egy néhány év múlva bekövetkező háborút vizionál, miközben az oroszok nem győzik hűteni a nyugatiakat – és európai bábpolitikusaikat – az eszement megnyilatkozásaik miatt.

Putyin valójában nem annyira vérszomjas vezető, ahogyan ezt a nyugati (európai) propaganda beállítja. Nem követte volna el azt a hibát, hogy Ukrajnát katonailag megtámadja, ha 2022 előtt hajlandóak lettek volna vele és országával a nyugati politika vezetői szorosabb együttműködésre. Ha hajlandóak lettek volna nem olyan ellenségesen Oroszországhoz állni, mint az ma is jellemző a brit és a legtöbb európai ország politikájára, akkor Ukrajnában a Krím-félsziget orosz megszállása óta egyre nagyobb béke és gazdasági fejlődés mehetne végbe anélkül, hogy Oroszország megtámadta volna őket.

Ha tárgyilagosan gondolkodunk, akkor el kell ismernünk minden ország biztonságban való életéhez fűződő jogát. A megtámadott Ukrajna jogosan követeli vissza a 2022 óta megszállt területeit. De ezek már elvesztek. A nyugati háttérből tanácsokat osztogató erőknek ez így is megérte.

Ukrajna jövőbeni biztonságának megteremtése valóban kulcskérdés. Ugyanakkor az oroszok biztonságban való életéhez fűződő jogáról sem szabad elfeledkezni. A nyugatiak az európaiak asszisztálásával abban mulasztottak hatalmasat, hogy túlságosan felültek a nekik titokban tanácsokat osztogató háttérhatalmi sakkjátékosok jó szándékúnak tűnő javaslatainak. Mindig ők terelték olyan irányba a brit, az amerikai és az európai politikát, hogy az oroszok biztonsági érdekeit nem kell alaposabban figyelembe venni. És az európaiak észre sem vették, hogy ezzel kijátszották őket, mert a háttérből mesterkedők Európát is szívesen háborús hadszíntérré változtatnák. Ez náluk egy több évszázadra előretekintő stratégiai gondolkodás része, és nem fognak felhagyni vele. De át kell látnunk a mesterkedéseiken. Az elmúlt évtizedek sikerült e nyugati népi egoista erőknek Putyin félelmét odáig fokozni, hogy Oroszország katonai agresszor lett Ukrajna területén.

Ukrajna megtámadása egyelőre rendkívül kontraproduktívnak tűnik. Nagyon úgy néz ki, hogy nem jött be ez a húzás, és nem is nagyon fog bejönni az, amiben Putyin reménykedik. Az ő hibás döntése következtében aktivizálta magát erősebben a NATO, és ez vezetett oda, hogy Finnország és Svédország szinte kétségbeesve akart belépni a NATO-ba a háború kitörése után, és ez nagyon hamar meg is történt. Putyin mindig is tartott a nyugati katonai tömb Oroszország felé való terjeszkedésétől. Így ez most pont az ő hibás lépése miatt következett be ilyen gyorsan. Így NATO-rakétákat még több helyen lehet közelebb helyezni Oroszország határaihoz, már Finnországban és Svédországban is. Ha Putyin Ukrajna-politikája 2022 óta nem tűnt volna ennyire fenyegetőnek Európában, akkor e két skandináv állam még mindig semleges volna.

Putyin stratégiai hibájának tehát Oroszország biztonságának szempontjából is inkább hátrányos következményei lettek, mint előnyei. És persze kulturális szempontból is hátrányok jelentkeznek, amely a távolabbi jövőnk szempontjából lehet rettentően hátrányos, ha ez sokáig így marad. Gazdaságilag azért hátrányos az oroszoknak, mert a fronton lövedékek és egyéb hadiipari termékek formájában ellövöldözik azt a sok pénzt, amit az orosz emberek jólétének és gazdaságának építésére lehetne fordítani. És emberéletek tízezreinek haláláról még nem is beszéltünk.

Kiterjed-e a katonai háború egész Európára?

Nem. A következő évtizedekben nem valószínű.

Akkor miért riogatnak vele? Mert ez politika. Csupán mert Macron, Merz, Weber, Ursula von der Leyen sok más elvtársukkal egyetemben érzik a vesztüket. Ha nem lépnek, akkor hamarosan elveszítik politikai hatalmukat. Azt találták ki, hogy most a háborúval való még erőteljesebb riogatásba menekülnek.2022 óta egy elhibázott Ukrajna-politikát folytattak, és most már látják, hogy ebből nem nagyon tudnak jól kijönni. Eddig hitegették Ukrajnát, hogy majd Európa, a britek és az amerikaiak segítségével, katonai és gazdasági támogatásával, meg – a vértelen – szankciós gazdaságpolitikával legyőzhetik a világ egyik legveszélyesebb atomhatalmát; meg hogy visszaszerezheti a megszállt területeket. De ez minden józan megfontolásnak ellentmondó feltételezés. Én biztos nem támadtam volna meg Ukrajnát Putyin helyében, de ha beleképzelem magam abba a helyzetbe, hogy mit tennék Putyin helyében, ha látnám, hogy az ukránok kezdik visszafoglalni az általam időközben elfoglalt területeket, akkor bevetném a nukleáris arzenálom egy kis részét. Ha konvencionális fegyverekkel nem megy, akkor majd így megy – gondolhatná Putyin. Én nem tenném ezt, de szerintem Putyin megtenné, ha szükségét látná. Ezért is veszélyes arra bazírozni itt Európában, hogy majd az oroszokat visszaverhetik ukrán hazafiak tízezreit feláldozva

Nem fog sikerülni, bármennyi halál sem számít. Ehhez esetleg világháborút kellene kirobbantani. Akkor talán Ukrajna visszaszerezhetné az elfoglalt területeit. De ha a világháború atomháborúba csapna át, akkor ez az egész Föld pusztulását is jelentheti. Akkor pedig mindennek vége volna.

Az ukrán elnök, Zelenszkij – nagy kétségbeesésében – próbálkozott is a háború Európa többi országára való kiterjesztésének a politikájával, de szerencsére ez eddig nem járt sikerrel. A veszély nem múlt el. Ukrajna esetleges NATO-hoz való csatlakozása jelentősen növelné újabb világháború kitörésének az esélyét.

Az atomháborútól természetesen nagyon messze vagyunk, még egy Európa több országára kiterjedő háborúnak is rendkívül csekély az esélye legalább 10-20 évig.

Hála Trump külpolitikájának most a béketárgyalások idejét éljük. Ugyanakkor a nyugati politikát gazdasági eszközökkel is irányító háttérhatalmi erők jelenleg is azon ügyködnek, hogy a Trump által szorgalmazott béketörekvéseket aláássák – főleg – a brit és az európai politikus bábjaik rossz tanácsai és agresszív politikai lépései által.

Lesz-e békekötés?

Trump nyers és kitartó béketörekvése reményt ad. Én mindenesetre csodálkozni fogok, ha 1-2-3 éven belül sikerülne összehozni az ukrajnai békét – ilyen nyugati ellenszélben. Ha létre is jönne a béke, azt nagyon éberen ápolni is kellene, mert a nyugati erők továbbra is ennek aláásásán fognak ügyködni.

Amikor Boris Johnson a brit háttérhatalom rossz tanácsával megakasztotta az orosz-ukrán háború első hónapjaiban zajló béketárgyalások békekötéssel való lezárását, akkor is az ellenszél volt erősebb.

Azóta Ukrajna még rosszabb állapotba került: tovább pusztult, és ellenőrzött területében, emberszámában is fogyott. Nincs elég katonájuk: úgy vadásszák erőszakosan a leendő katonáikat az utcán. A külföldről küldött fegyverek további érkezése is kétségesebb lett. Az ukránok védekezését az USA nem kívánja többé – hiábavaló módon finanszírozni – legalábbis amíg Trump az elnök.

(Egyébként azon is nagyon csodálkozom, hogy Trump még mindig él. Csöppet sem lepődnék meg, ha egyszer csak azt kellene olvasnom a hírekben, hogy megint merényletet kíséreltek meg ellene. Az ukrajnai háborút folytatni akaró nyugati erőknek meg vannak az eszközeik, hogy Trumpot kivonják a forgalomból. Ha ezzel próbálkoznak, akkor valószínűleg vele együtt J. D. Vance-et, az alelnökét is likvidálni akarják, hiszen ő hasonló politikát folytatna.)

Ukrajna most újabb békekötés lehetősége előtt áll. Nem kétséges, hogy területi veszteségek árán is jobban járna egy békével, mint ha folytatná a háborút.

A béke lehetősége a konzervatív Trumpnak köszönhető. Ő – a maga öntörvényű, rendkívül nárcisztikus lénye miatt üzletemberi mentalitása ellenére – kívül esik az amerikai és brit háttérhatalmi erők befolyásán, noha az USA gazdaságilag mindenképpen nyer az elnökségével, és ez később ezen erők világhatalmi törekvéseihez jól fog jönni.

Trump viszonylag reális alapokon álló békét szeretne megköttetni a harcoló felekkel. Persze a békét az USA gazdasági előnyszerzésére is szeretné felhasználni. Olyan békekötést szeretne, amely nemcsak az ukránok, hanem az oroszok biztonsági érdekeit is kellően figyelembe venné, és hosszú távon szavatolni tudná. Szerintem Trump majdnem a lehetetlennel próbálkozik. Ha sikerülne összehozni ezt a békekötést, akkor tényleg megérdemelné a béke-Nobel-díjat. Mindenesetre a nyugati háttérhatalmi mesterkedések miatt nehezen tudom elképzelni, hogy ez mostanában sikerülhet. De ne legyen igazam!

Ha nem jön létre a béke hamarosan, akkor Ukrajna további területi veszteségekre számíthat, és így egy későbbi békekötés során még több veszteséget kell majd elkönyvelnie. A legjobban akkor járt volna nemcsak Ukrajna, hanem az egész világ, ha már 2022 nyarára nyélbe ütötték volna a békét.

Az észszerűség azt diktálná, hogy hamarosan béke szülessen. Csakhogy ehhez be kellene ismerni mind az ukrán, mind az őket fegyverző európai politikai vezetőknek, hogy sokkal előbb kellett volna békét kötni, akár területi veszteségek árán is. Minek finanszírozták eddig a háború ukrán folytatását, ha most belemennek a területi veszteségekbe is? Enélkül viszont nem lesz béke. Ha most mégis létrejön a béke, akkor a háború sok véráldozata és pusztulása nemcsak Putyin lelkén szárad, hanem azokén is, akik idáig pénzelték és fegyverekkel támogatták Ukrajnát a háború folytatásában. Eleve vesztes háborúba nem érdemes sehogy sem beszállni, és ezt a hibát követték el európai politikusok százai mindjárt 2022-ben.

A szankciós politika csekélyke hatásosságát is be kellene ismerni Oroszországra, és káros hatásait Európára nézve. Szankciókkal Oroszországot nem lehet visszavonulásra kényszeríteni, vagy ennek segítségével az ukránokat katonai győzelemhez segíteni. Még a feltételezés is meghökkentő naivitásra utal. Nem szabadna olyan emberekre nagy döntéseket bízni, akik ennyire működésképtelen, valóságidegen feltételezésekre alapozzák politikájukat. És Európa ma ilyenekkel van tele, nyugati háttérerők bábjaival.

Mit tesznek ezért most Európa politikájának legfőbb vezetői?

Már eddig is azt hazudták – nyugatról érkező sugallatok hatására –, hogy azért kell finanszírozni és fegyverek küldésével is támogatni az uránokat, mert utána minket is megtámad majd Oroszország. De ezt most felerősödve harsogják.

Hazudnak. A hazugságaikra fogékony agyakat mossák át. Azt híresztelik, hogy Oroszország meg akarja támadni Európát, és ezért még erősebb fegyverkezésbe kell fognunk. Azt persze szeretik elhallgatni, hogy a NATO európai államait értelmetlenség volna megtámadni. Már a NATO főtitkára szerint is háborúra kell készülünk.

Oroszország természetesen nem akar semmiféle katonai konfliktust a NATO államaival, sőt ha tehetné, belépne a NATO-ba. Ez egy igazán megnyugtató világpolitikai felállás volna az oroszoknak. Hiszen így éppen abban a katonai tömbben szövetkeznének azokkal, akik most ellenségként tekintenek rájuk. Kitörne a barátkozás. Így az oroszok sem tekintenének egyetlen NATO tagállamra (katonai) ellenségként. Putyin 2000-ben felvetette Clintonnak az orosz NATO-tagság kérdését, de csak mellékesen, puhatolózva. Kétségtelen, hogy az egész világnak jót tenne, ha a legerősebb katonai hatalmak egymás szövetségesei, és nem egymás potenciális fenyegetői lennének.

Persze naivitás volna azt hinni, hogy ezt hagynák a nyugati háttérből igazgató erők. Nem engednék megtenni ezt a regnáló USA-elnöknek sem. Ez a világhegemóniára törekvő céljaik megvalósítására hatalmas veszélyt jelentene. Ezzel Oroszország gyengítésének eszközei jelentősen csökkennének, miként a később Oroszország feldarabolásának és kulturális leigázásának az esélyei is.

Látható, hogy konvencionális katonai eszközökkel – igaz hogy fél gőzzel – még Ukrajnában is nagyon lassan halad az oroszok területfoglalása. Putyin ezzel tisztában van. Azt is tudja, hogy a NATO tagállamokkal szemben még nehezebb dolga volna. Jól tudja, hogy a NATO katonai képessége és hadereje nagyobb, mint Oroszországé.

Az USA adja a NATO haderejének az oroszlánrészét. De még egy USA nélküli NATO-val szemben is teljesen értelmetlen volna katonai hadjáratba kezdeni. Putyin ennél sokkal jobban látja a valóságot. Esze ágában sincs Európára, a NATO tagállamaira támadni. Oroszország tartós biztonságának a megteremtése a legfőbb célja. Ha ez nem megy békekötéssel, akkor akár kész lehet egész Ukrajnát Oroszországba is kebelezni, de tovább nem menne semmiképpen.

Tehát hazugságpolitikát folytatnak Európa vezetői és a NATO főtitkára. Talán a valóságtól leginkább elidegenedettnek tűnő Ursula von der Leyen és Manfred Weber még saját hazugságaikat is elhiszik ezzel kapcsolatban, de a legtöbben bizonyára nem jóhiszeműen, hanem tudatosan vezetnek félre. Ezt az „Oroszország meg akar támadni minket„ hazugságot egyébként ugyanott találták ki, ahonnan Boris Jonhson kapta az ukázt, hogy lerombolja a békekötés lehetőségét 2022-ben.

Akik ma tudatosan azt hazudják, hogy Európának tartania kell attól, hogy Oroszország belátható időn belül Európára támad, ők politikai túlélésük reményében hódolnak be a nyugati háttérhatalmi erők befolyásának. Európában ugyanis hamarosan egyre inkább nyilvánvalóvá fog válni, hogy a jólét és a gazdaság fejlődésére biztosított pénzek egy részét is Ukrajna felfegyverzésére és támogatására kell használni. A választók emiatt el fognak pártolni a hibás döntéseket hozóktól. Akik tehát még mindig újabb fegyvereket és ukránokat küldenének a frontra meghalni, azok ezzel politikai bukásukat készítik elő. Ha a háború tényleg folytatódni fog Európában a következő években, akkor Európa-szerte olyan pártok megerősödése várható, amelynek Ukrajnával kapcsolatos politikája ahhoz lesz hasonló, amelyet hazánk kormánya folytat a háború kezdete óta. (Persze a bukások nem mennek gyorsan, még évek kellenek a valóságidegen orosz-fóbiások leszavazásához.)

Mit kell tenniük azoknak a politikusoknak, akik eddig is hitegették az ukrán vezetőket, hogy „le fogjátok győzni az oroszokat a mi támogatásunkkal”? Azt az abszurd ötletet kell szajkózni, hogy „Oroszország hamarosan Európát akarja megtámadni”, és ezt kell sulykolni az európai agyakba.

Már komolyan zajlik az európai lakosság agyainak „háború várható itt is” nézetekkel való átmos(lékoz)ása a nyugati propaganda-sajtóban. És ez pont akkor indult, amikor Trump békekötési törekvései célegyenesbe látszottak érkezni. Íme, így működnek a háttérből a nyugati erők. A francia, német és brit országvezető von der Leyennel együtt olyan tanácsokat osztogatnak Zelenszkijnek, amely az anglo-amerikai háttérből ügyködő körök több évszázadra kiterjedő egoista céljainak a megvalósítása felé visznek. A háború eszkalációjával való riogatás is ilyen eszköz.

Talán rá tudják venni Zelenszkijéket, hogy most se kössenek békét, hanem harcoljanak tovább. Ezzel Trumpot is gyengíteni igyekeznek, hiszen sokkal jobb volt nekik egy félig szenilis Biden USA-elnöknek, amelynek politikáját úgy lehetett irányítani, ahogyan csak akarták. Trump után is hasonlót szeretnének. Fő bázisuk a liberálisabb demokrata pártban van. Leginkább ők vélik helyesnek Ukrajnát finanszírozni, valamint a beteges genderideológiát és az illegális migrációt támogatni.

Ez a politika teljesen palira veszi az ukrán vezetést, és ha majd 5, 10, 20, 30 év múlva netán – igazi béke nélkül – elfogy Ukrajna minden területe újabb milliók halála árán, akkor már a leginkább megtévesztettek számára is belátható lesz, hogy tényleg sokkal hamarabb, mondjuk már 2022-ben meg kellett volna kötni a békét.

A nyugati háttérhatalmi erőknek az ukrajnai háború elhúzódása kifejezetten az érdekük. Ezáltal Oroszország ereje jelentősen le lesz kötve és háborús üzemmódra lesz állítva továbbra is, ami az ország stabilitását akár jelentősen is kikezdheti. Ha kaotizálódik az orosz helyzet, akkor jöhetnek a Soross-alapítványok és szervezetek, és hasonlók. Akkor lesz itt az ideje egy olyan hatalmi puccsot végrehajtani ott is, amilyet – e szervezetek hathatós segítségét is igénybe véve – Ukrajnában hajtottak végre Zelenszkij hatalomra juttatásával. Ő azóta annyira a nyugati erők markában van, hogy ha jön egy Boris Johnson-féle figura, azonnal szót is fogad neki.

A nyugati háttérből valami hasonló hatalmi fordulatot szeretnének előidézni Oroszországban is, mint korábban Ukrajnában, de ott már nem egy katonailag erősödő nyugati típusú demokráciát és nyugati bástyát jelentő országot szeretnének építeni, hanem előbb egy nagy társadalmi káoszt kiváltani, amely lehetővé tenne egy kis zavarosban halászást. Így érnék el, hogy Oroszországot további kisebb országokra szabdalják fel, majd pedig mindegyiket teljesen az egoista anglo-amerikai érdekeknek rendelnék alá.

Szóval most minél hangosabban riogatnak, hogy háború lesz, annál kevésbé várható. Egyelőre ettől messze vagyunk. Minél hangosabban szítják a félelmet Oroszországgal szemben, annál inkább szeretnék az európai választópolgárokkal elhitetni, hogy „nektek is anyagi áldozatot kell vállalni az ukránok oroszok elleni harcához.” Ha majd emiatt „romlik az életszínvonal, annak nem mi leszünk az okai, hanem Putyin agressziója. Ha továbbra is békében akartok élni, akkor az ukránokat kell továbbra is a frontra küldetni, különben Oroszország ránk fog támadni.” Nagyjából ez a mese áll a háttérben. Az ukránokat azok veszik hülyére, akiket a legfőbb jóakaróiknak tartanak.

Hiába mondja Putyin, hogy dehogy akar Európára, a NATO tagállamokra támadni. Akkor is ezt sulykolják. Propagandisztikus eszközökkel a legnagyobb képtelenséget is el lehet hitetni embertömegekkel. Általában ők sem hiszik, hogy igazat mondanak, de ez a politikai érdekük. És a nyugati propaganda-média – amely ott mindent leural – ezt visszhangozza minduntalan. Túlélésből politizálnak, nem a választóik vagy az emberek érdekeit szem előtt tartva. Ha véget érne az ukrán háború területi veszteségekkel, akkor felelősségre lehetne vonni őket, pénzkidobó, ukrán emberéleteket figyelmen kívül hagyó, embertelen, felelőtlen politikájuk miatt. Ha nem tudják még éveken át folytattatni az ukránokkal az oroszok ellen vívott háborút, akkor a legtöbb európai országban elpártolnának tőlük a szavazók. A legtöbb helyen konzervatív fordulat következne be. Így viszont még talán hatalomban tudnak maradni néhány évig. Ennek persze mi európaiak isszuk a levét, és főleg az ukrán nép.

Mi magyarok akkor kerülnénk nagy veszélybe a többi európaival együtt, ha Ukrajnát felvennék a NATO-ba. Amíg Ukrajna félig-meddig maffiaállamként működik, és amíg Oroszország nem érzi magát biztonságban, addig életveszélyes Ukrajnát a NATO-ba engedni. Ez egy újabb agresszív orosz vezető rossz döntése vagy nyugati provokáció által nemcsak Ukrajna területén folyó háborúhoz vezethetne, hanem Európa többi területén folyó háborúhoz is. A nyugati háttérerők ezért is szorgalmazzák bábjaikon keresztül Európa katonák küldésének szükségességét is Ukrajnába. Ez is egy jó lehetőség volna a háború egyéb európai országokra való kiterjesztésére.

A fentiek miatt nagyon fontos az alábbi idézet, amit többedszer teszek közzé Rudolf Steinertől, aki már az 1. világháború kitörése előtt észrevette a háttérből tanácsokat osztogató anglo-amerikai mesterkedőket, a nagy vagyonokkal rendelkező tőkések országok belügyeibe és országok közötti kapcsolatokba való beavatkozásait. Észre kell venni, hogy mely civil szervezetek mögött áll olyan tőkés vagy tőkés csoport, amely az anglo-amerikai világhegemónia létrehozása érdekében háborúk szításától sem riad vissza. Át kell látni, minél több embernek észre kell vennie, hogy kik beszélnek most is a nyugati háttérből igazgató erők szándékai szerint, és kik nem. Ha nem látjuk át, akkor a valóságtól elidegenedett politikusok nem mostanában, de egy idő múlva tényleg újabb nagy háborút robbanthatnak ki.

„Olyan emberek egy csoportja a hangadó, akik a mozgékony kapitalista gazdaság impulzusainak eszközeivel akarják uralni a Földet. Hozzájuk tartoznak mindazon emberi közösségek, amelyeket ez a kör képes gazdasági eszközökkel összetartani és megszervezni. A lényeg az, hogy ennek a csoportnak tudomása van róla: az orosz területek határain belül él az a jövő szempontjából nagy jelentőségű, még szervezetlen embertömeg, amely egy szociális szerveződés csíráját hordozza magában. E kör jól kiszámított célja, hogy ezt a szociális csíraimpulzust a maga antiszociális csoportérdekeinek hatáskörébe és fennhatósága alá vonja. Ezt a célt nem tudják elérni, ha Közép-Európából megpróbálják megérteni ezt a keleti csíraimpulzust, s tudatos együttműködésre törekszenek vele. S mivel ez a csoport az anglo-amerikai világon belül található, így jött létre alárendelt tényezőként a jelenlegi hatalmi konstelláció, amely elfedi a valódi ellentéteket és érdekeket. Mindenekelőtt azt a tényt fedi el, hogy valójában az anglo-amerikai plutokraták és Közép-Európa népe között folyik a küzdelem: a harc az orosz kultúrcsíráért. Abban a pillanatban, amikor Közép-Európából leleplezik ezt a tényt a világ számára, akkor egy valós helyzetkép váltja fel a valótlant. A háború ezért valamilyen formában mindaddig fog tartani, amíg a németek és a szlávok egymásra nem találnak s össze nem fognak ama közös céllal, hogy megszabadítsák az emberiséget a Nyugat igájából. Így nincs más választásunk: vagy leleplezzük a hazugságot, amelyet a Nyugatnak alkalmaznia kell, hogy érvényesíthesse akaratát, s kimondjuk: az anglo-amerikai érdekek fő mozgatói egy olyan áramlatnak a képviselői és hordozói, melynek gyökerei a francia forradalom előtti impulzusokban találhatók, s amely a kapitalizmus, a tőkés gazdaság eszközeivel próbálja megvalósítani a világuralmat, s puszta frázisként, üres szólamként használja a forradalom impulzusait, hogy elrejtőzzék mögöttük; vagy átengedjük a világuralmat egy titokban az anglo-amerikai világban működő okkult csoportnak, míg a leigázott német és szláv területekről, jövőbeni vérontások árán, meg nem mentik a Föld valódi szellemi célját."1

A háttérben működő nyugati erők most éppen az ukránok szabadságát, és az ukrán testvérekkel való szolidaritás érzését hangsúlyozzák bábpolitikusaik által. E mögé rejtik az igazi szándékaikat, és ezzel vezetik félre ukránok és más európaiak tömegeit. Jelentős részben e félrevezetések miatt nem született eddig béke Ukrajna és Oroszország között. Mi történik? A háttérből terelőknek a háború folytatása volna a célja, ezért most is úgy avatkoznak a béketárgyalásokba, hogy ne sikerüljön békét kötni. Ma főleg európaiak milliói, tízmilliói számára kellene lelepleződnie annak, hogy itt a háttérből mozgatják a szálakat. Ez szükséges ahhoz, hogy

• a választásokon ne bábpolitikusokat juttassunk hatalmi pozíciókba,
• vége legyen a mostani háborúnak,
• a jövőben se Közép-, se Kelet-Európa ne legyen potenciális háborús veszélynek kitéve,
• a háttérerők bábpolitikusainak szavait kántáló nyugati propaganda ne tudjon több agyat átmosni.

Erről az oroszoknak is tudnia kell. Ha Putyin tudott volna róla, akkor nem biztos, hogy ki tudták volna kiprovokálni tőle, hogy megtámadja Ukrajnát.

Gellért Ferenc, 2025. 12. 27.

Jegyzet:

1 Rudolf Steiner: Kortörténeti szemlélődések, GA 173, 6. kötet 90-91. oldal, (ABG Kiadó); német kiadásban GA 173c. A fenti szöveg kb. 1917 decemberében született, és lényegében Korcsog Balázs fordítását vettem át a http://www.novalis.hu oldalról.