Az alábbiakban olyan gondolatokat közlök, amelyek nyomán nagyon erős erkölcsi impulzus ébredhet az emberben – Rudolf Steiner szellemi megfigyelései alapján.

"Milyen könnyedén mondják az emberek: Ó, hisz ez csak egy gondolat, egy érzés, ami a lélekben marad. Pofont nem szabad adnom, de a rossz gondolat, az nem tesz kárt. Nincs hamisabb mondás, mint az, hogy a gondolatok vámmentesek. Ugyanis minden gondolat, minden érzés valóság, és amikor azt gondolom, <egyvalaki rossz ember> vagy <nem szeretem>, akkor azok számára, akik az asztrális világba be tudnak tekinteni, ez olyan, mint egy nyíl, olyan, mint egy villám, amely mint egy puskagolyó, úgy megy neki a másik asztrális testének, és károsítja azt. Minden érzés, minden gondolat egy lényiség, egy forma az asztrálvilágban, és azok számára, akiknek betekintésük van ebbe a világba, gyakran sokkal rosszabb látni, ha valaki rosszat gondol embertársáról, mint amikor fizikailag károsítja. Ha ezt az igazságot ismertté teszik, az az erkölcs megalapozását, nem prédikálását jelenti. Ha igazat mondanak egy emberről, akkor egy olyan gondolati forma képződik, amelyet a látó forma és szín alapján felismerhet, és amely a másik életét megerősíti.

Az a gondolat, amely igazságot tartalmaz, odamegy ahhoz a lényhez, akire vonatkozik, és támogatja, élteti őt. Tehát amikor igazat gondolok egy embertársamról, akkor erősítem az életét, amikor hazudok róla, akkor ellenséges erőt árasztok rá, amely pusztító, sőt gyilkos hatású. Ezért minden hazugság gyilkosság. Minden igazság életet előmozdító elemet alakít ki, minden hazugság életet gátló elemet. Aki ezt tudja, óvatosabb lesz az igazsággal és a hazugsággal kapcsolatban, mint aki csak azt prédikálja, hogy mindig csak kedvesen mondd az igazat."1

A hazugság rendkívül pusztító voltáról Rudolf Steiner többször beszélt. A fizikai ember megöléséhez hasonlította azt a pusztítást, amit egy-egy hazugság visz véghez. „A fizikai síkon lévő hazugság az asztrálsíkon pusztító. A hazugság az asztrálsíkon gyilkosság. … A fizikai sík <Ne ölj!> parancsa tehát az asztrális síkra lefordítva <Ne hazudj!>"2 A hazugság ugyan az asztrálvilágban is pusztító hatású, hiszen a lélek a fizikai síkon az asztráltestének szubsztanciáival hazudik, mivel azonban a fizikai síkig hatóan hat a romboló hatása, ezért a lehető legsúlyosabb vétek, amit lelki értelemben el tudunk követni. Ennél súlyosabb – ami már bűn – a fekete mágia.

Hogyan jön létre egy ilyen gyilkos robbanás az asztrálsíkon? Az alábbi idézetben erre is megkapjuk a választ3 „Tegyük fel, láttak egy eseményt, képzetet alkottak róla, és mondanak róla valamit, ami nem stimmel; ez azt jelenti, hogy valami hazug. Ekkor a tárgyból indul egy helyes és önöktől egy téves kiáramlás, és ezek összeütközése szörnyű robbanással jár. És minden alkalommal, amikor ezt teszik, egy borzalmas lényt [nyilván fantomot] kötnek saját karmájukhoz, amelytől addig nem tudnak megszabadulni, míg jóvá nem teszik azt, amiről hazudtak.”4

Talán meglepő, sőt nehezen barátkozunk meg a gondolattal, hogy hogyan válhat gyilkossá akár egy egyszerű állítás is, amivel csupán az a gond, hogy nem egyezik a valósággal? Tévedéseinket nem szoktuk hazugságnak nevezni, ha az nem szándékos. De itt Rudolf Steiner – a gyakran ártalmatlannak vélt – téves kijelentéseket is hazugságnak nevezi. Miért? Mert szellemi értelemben a figyelmetlenségből, felszínességből fakadó, a helytelen emlékekre hagyatkozó tévedés is hazugság. A nem rosszindulatból, önzésből vagy számításból eredő tévedések is éppúgy gyilkos robbanással járnak, mint amit rosszindulatból, önzésből vagy számításból, hidegvérrel követünk el. Miért jogos a hazugságokat így egy kalap alá venni? Objektív következményeik hasonlósága miatt. Az elkövető szempontjából nyilván más az, hogy valamiről tudatosan és szándékoltan, vagy nem tudatosan állítunk hamisat. Más az önzésből vagy felszínességből, más a rosszindulattal vagy felületességből elkövetett hazugság is, de csak az elkövető számára. A világban mindegyik gyilkos hatású és asztrális robbanással jár. A hazugság gondolatát, kimondását, leírását nem befolyásolja, hogy milyen tudati állapotban tesszük, és milyen egyéb körülmények és befolyások játszanak közre. Hogy mennyire tudatosan hazudunk, az már egy minket érintő karmikus körülmény, amelynek aszerint lesz más és más kiegyenlítése, hogy lelkünk mely részéből ered. A hazugság közbeni tudatosságnak is csak arra van befolyása, hogy majd karmikusan milyen törvényszerűségek szerint kell ennek kiegyenlítődnie, amennyiben egyéni jellegű törlesztésre is sor kerül. Ha nagyon tudatosan hazudik valaki, akkor a tudati lelkéből teszi ezt, és a következő földi megtestesülés fizikai testének alakjában, működőképességében lesz meg a kiegyenlítődése5 (például csontok vagy lágy szervek fizikai torzulásaiban). Ha az ember értelmi és kedélylelkében fogan meg a hazugság (tévedés), akkor következő inkarnációjának éterteste által kell elszenvedje ennek egyéni következményeit. (Az étertest bizonyos torzulásai például rögeszmét, üldözési mániát okozhatnak.6) Mindazonáltal a téves állításoknak mint hazugságoknak létezik csoportos, közösségi kiegyenlítése is ...

… „A hazugság az asztrálsíkon gyilkosság. Ez a jelenség az eredete a fekete mágiának."7 Ezért olyan fontos, hogy az igazságot és a valóságot szeressük annyira, hogy fáradhatatlanul törekszünk rá minden éber pillanatban.

 2020.08.26.

 Lásd: A felelős gondolkodásról és viselkedésről

A felelős gondolkodásról és viselkedésről (1. Online pletykálkodás)

A felelős gondolkodásról és viselkedésről (2. Démonok és fantomok)

A felelős gondolkodásról és viselkedésről (3. Az igazság keresése)

4. rész: Később.