• Gellért Ferenc

Az újabb technológiájú oltásokról pro és kontra

Az érzelmi fogságról, és hogy miért oltatta be magát Rudolf Steiner fekete himlő ellen?” című írás folytatása

Tartalom:

  • Bevezetés
  • Mit szólna Rudolf Steiner a vírusgénekbe való beavatkozással létrehozott oltásokhoz?
  • Rövidtávú tapasztalatok
  • Mellékhatások, halálesetek, kockázatok. Vérrögképződés. Mellékhatás-bejelentő adatbázisok értelmezése
  • Hosszútávú hatások. Kísérleti vakcinák?
  • Az autoimmun-betegségekre jellemző hatásmechanizmus kockázata
  • „Génmanipuláció? Te jó ég!” A géntechnológiát Ahrimán inspirálja
  • Oltás ez egyáltalán? Nem inkább génmódosítás?
  • Emberi génmódosítás az újabb oltásokkal?
  • Összefoglalás. A pozitív és negatív hit szerepe

Bevezetés

Előző írásomban arról volt szó, hogy mi motiválhatta Rudolf Steinert, hogy másokat beoltasson egy amúgy a Covid-19-nél sokkal veszélyesebb betegség ellen, sőt saját magát is, amikor neki biztosan nem volt az oltás nyújtotta egészségvédelemre szüksége. Arra jutottam, hogy ha ma látná, hogy az antropozófia útján járó és egyéb spirituális utat követő emberek milyen nagy tömegben dőlnek be valótlan állításoknak, félremagyarázásoknak, sebtében összetákolt videóknak, összeesküvés-elméleteknek sorozatosan, akkor valószínűleg ma is beoltatná magát az esetlegesen felmerülő hátrányos hatások kockázata ellenére. Értelme ennek akkor lenne, ha ezáltal legalább néhány követőt el tudna gondolkodtatni és esetleg ébreszteni; ha ezzel követőket tudna kiemelni – legalább egy kicsit – a valótlanság azon tengeréből, amelybe a járvány és oltás kapcsán a luciferi és ahrimáni lények merítették őket.

Ott szándékosan nem neveztem meg egyik oltóanyagot sem. Nem az volt a lényeg, hogy melyikkel oltatna, hanem hogy a szélsőséges oltásellenes érzésekből és nézetekből való kikecmergés érdekében tenné. Jó néhányan ezen elgondolkodtak. De nem könnyű eldönteni, hogy Rudolf Steiner vajon az mRNS és vektoros technológián alapuló oltóanyagot is beadatná-e magának e cél érdekében? És ha igen, akkor mi is nyugodt lelkiismerettel beadathatjuk magunknak, ha szellemi úton járunk? Hiszen „Senkinek sem fog ártani a védőoltás, ha az illető az oltást követő későbbi életében spirituális nevelésben részesül.”1 Vajon az újabb technológiájú oltásokra is szabad-e ezt vonatkoztatni? Ebben az írásban azt vizsgálom, hogy mi szól az újabb technológiájú oltások mellett, és mi ellenük. (Kitérek arra is, hogy ezek valóban oltások-e.)

Mit szólna Rudolf Steiner a vírusgénekbe való beavatkozással létrehozott oltásokhoz?

Az első kérdés az, hogy Rudolf Steiner vajon engedne-e befecskendezni a testébe olyan oltóanyagot, amely génszerkesztéssel, azaz a vírus génállományának genetikai módosításával, vagy legalábbis géntechnológiai segítséggel jött létre? Erre sem biztos igennel, sem biztos nemmel nem tudunk válaszolni, aminek az az oka, hogy az újabb oltások okozta hatások még természettudományosan sincsenek teljesen feltérképezve a rövidtávú hatásaikra vonatkozóan, a hosszútávúakat illetően pedig csak sötétben tapogatózunk. (Nézetem szerint az évtizedek óta használt oltások hosszútávú hatásai sem teljesen tisztázottak.) Ezenkívül Rudolf Steiner ilyen oltásokról nem beszélt.

Milyen oltóanyagokról van szó pontosan? Alapvetően kétféléről.

  1. Viszonylag új eljárással készül a vektor- vagy DNS-alapú vakcina. Ennél a szaporodásra képtelenné tett, csonkolt vírusok (adenovírusok) genetikai anyagába csomagolják a Covid-19 vírusának egy DNS-szakaszát, amelyet így az emberi sejtmagba juttatnak. Ott a Covid-19 vírusának DNS-e tüskefehérjét kódoló hírvivő (messenger) mRNS-szakasszá íródik át, és ez alapján termelik az így megfertőzött emberi sejtek a tüskefehérjék tömegét (AstraZeneca, Janssen, Szputnyik V). Először 2019-ben vezették be a technológiát az ebola ellen.
  2. A másik az úgynevezett mRNS-oltóanyag, amely a Covid-19 ellen lett először bevezetve 2020-ban. Ebben módosított vírus-mRNS-t használnak, amit egy lipidrészecskébe csomagolnak (Pfizer-BioNTech, Moderna), és ez a sejt plazmájába jutva termeltet emberi sejttel tüskefehérjéket.

Mindegyiknél a tüskefehérje elleni védelem kialakítása által igyekeznek létrehozni a teljes vírussal (kórral) szembeni védelmet. Mindegyiknél használnak géntechnológiát.

Ha Rudolf Steiner ma köztünk élne, akkor lehetőleg más oltásokat fejlesztene, semmiképpen sem ilyeneket. Ha ma itt élne, akkor nyilván sokkal jobban látná, mint mi, hogy mik a valós veszélyei ezeknek az oltóanyagoknak, és milyen ártalmas következményei lehetnek évek, évtizedek múltán. Ha azt látná, hogy nincs jobb, szelídebb, sőt esetleg antropozófiai megoldás egy sok áldozatot követelő járványos betegség elleni védelem megszerzésére, mint ez az oltás; ha látná, hogy ezzel sokkal több életet lehet megmenteni, sokkal több az előnye, mint amennyi az ártalma, akkor a vírusgének mesterséges szerkesztése, módosítása ellenére sem tartom elképzelhetetlennek, hogy beadatná magának tanító célzattal, illetve hogy másoknak is a szabad döntésére bízná ezt. Ha viszont azt látná, hogy a veszélye nagyobb, mint a haszna, vagy ha elég sok életet megment, de sokaknál túl nagy a veszélye, akkor erre nyomatékosan figyelmeztetne. Nagyobb valószínűséggel a hagyományos technológiájú oltást (kínait) adatná be magának, de a konteós álomvilágból való hatékony ébresztést, igazi megrökönyödést valamelyik újabb technológiájú oltás beadatásával tudna elérni a szélsőségesen oltásellenes hívek körében. Nem valószínű, hogy a hagyományos technológiájú oltást azoknak is javasolná, akiknél ez nem nyújtana kellő védelmet (idősek és súlyos betegek jelentős hányadánál). Mivel az újabb technológiájú oltások nagyobb védelmet ébresztenek, ezért számukra ennek beadatása nagyobb haszonnal járhat, mint hátránnyal, amennyiben az életben maradást haszonnak tartjuk, és amennyiben kizárólag a modern oltások közül lehet választani. De a jó döntéshez még egyebeket is fontolóra kell venni.

Rövidtávú tapasztalatok

A jelenlegi ismeretek alapján nem lehet kategorikusan kijelenteni az újabb oltásokról azt, hogy biztosan több kárt fognak okozni, mint amennyi eddig az előnyük, hiszen láthatóan jóval több élet megmenthető velük, mint amennyi a számlájukra írható. Rendelkezésre állnak különféle országok statisztikai adatai, amelyekből látszik, hogy a Covid-19 betegség elkapása ellen az oltások nem sokat érnek, főleg ennyi mutálódást követően, de a súlyos és halálos kimenetelt azért elég jó arányban tudják megakadályozni, legalábbis néhány hónapig. A DNS-t és mRNS-t tartalmazó vakcinákkal kapcsolatban sem más a helyzet. Ha rövidtávon nézzük, akkor azok számára feltehetően helyes volt beoltatni magukat – akár ezekkel is –, akik időközben elkapták a betegséget és enélkül belehaltak volna a kórba. És ha az mRNS oltásoknak később nem lesznek súlyosan ártalmas hatásai, akkor hosszabb távra is lehet olyan pozitív szerepük, amely a betegség lefolyásának súlyosságát csökkentő hatással függ össze: a poszt-covid szindróma várhatóan kisebb számban, kisebb mértékben és rövidebb ideig jelentkezik.

Ha most életet mentett, de később lesznek súlyos ártalmai, akkor is valószínűleg helyesebb volt vele oltatni, különben az ember már nem élne. De ez csak azokra vonatkozik, akik tényleg meghaltak volna oltás nélkül a betegségben. Szóval egyénileg kell ezt vizsgálni és dönteni! Ezért is észszerűtlen ezt kötelezővé tenni, hosszútávú hatások ismerete nélkül különösen.

Mellékhatások, halálesetek, kockázatok. Vérrögképződés. Mellékhatás-bejelentő adatbázisok értelmezése

Valamiképpen minden aktív immunizálást keltő oltás a betegséget utánozza. Jó esetben hatékonyan és biztonságosan, súlyos tüneteket nem keltve, ártalmatlan módon. Az újabb hatásmechanizmusú oltóanyagok külsőleg nagyon jól utánozzák a betegséget, sőt talán túl jól, vagyis nem mindig ártalmatlan módon. Ebből fakadóan kifejezetten sok embernél keltenek erősebb oltási reakciót, de ami még fontosabb, hogy arányaiban sokkal többen tapasztalják a mellékhatásaikat. Bizony esetenként elég súlyosakat, nehezen múlóakat élnek meg. Halálesetek is történtek, nem egyszer.

Maga a Covid-19 igen gyakran vérrögök képződését idézi elő vagy váltja ki, amely elég sok embernél mélyvénás trombózist, tüdőembóliát vagy sztrókot okoz. Sokan közvetlenül ebbe halnak bele a kór következményeként. Az újabb oltások által termeltetett tüskefehérje is képes vérrögök képzését előidézni (a hagyományos kínai oltás nem), de szerencsére több nagyságrenddel kisebb mértékben, mint a betegség atmoszféráját kedvelő élősködő vírus. Ugyanakkor ez sovány vigasz, ha ilyen módon mégis voltak az oltásoknak áldozatai.

Persze akinél az újabb oltások következtében súlyos mellékhatás lép fel, vagy halálhoz vezet (főleg a vérrögképződés miatt), annál a Covid-19-en való átesés során sokkal nagyobb valószínűséggel következett volna be hasonló szövődmény vagy halál, hisz ne feledjük: az oltás csak a betegséget utánozza kicsiben, enyhébb formában.

Tudom, hogy vannak, akik szerint pont az oltások okozzák a többlethalálozást, nem is a Covid-19, ezért nekik azt kell hinniük, hogy nincs és nem is volt koronajárvány az elmúlt 2 évben. Ezt azonban mindenki könnyen megcáfolhatja, ha áttanulmányozza egyrészt a tüneteket, a súlyosabb esetekben kialakuló tüdőgyulladás jellegét, másrészt ha egybevetve átnézi a különféle országok oltási, megbetegedési és halálozási statisztikáit az elmúlt időszakra visszamenőleg. Megbetegedéshullámok már oltások előtt is voltak. Oltási időszakban nagyobbak is voltak, mint előzőleg, de azok az átoltási időszakban sem követték a váltakozó számú oltásbeadás hullámait. Előfordult időbeli egybeesés is, de aztán az megszűnt, tehát ok-okozati kapcsolat itt nem található. Ha igazuk lenne az oltást hibáztatóknak, akkor arányaiban most is több oltottnak kellene meghalnia, mint oltatlannak, és több oltott szorulna kórházi ellátásra, mint oltatlan. De ez minden országban fordítva van, ott is, ahol kizárólag mRNS-oltásokat adtak a lakosságnak.

Elterjedt tévhit bizonyos körökben, hogy az újabb vakcináknak sok a halálos áldozata. Ez nem igaz. Nem sok. Töredéke a betegség áldozatainak. De bizonyára több, mint amiről hivatalosan tudunk, és ez a szám is még növekedni fog.

Különösen fontos, hogy helyesen értelmezzük a bejelentett mellékhatásokról szóló statisztikákat, különben úgy megvezetnek minket az ahrimáni-luciferi konteókat terjesztők, hogy ihaj. A nyilvános mellékhatás-bejelentő és gyógyszerbiztonságossági adatbázisokban nyers, beküldött, nem kivizsgált adatok szerepelnek. Ha például beoltották Náncsi nénit, és egy héttel az oltás után meghalt, majd bejelentik a halálesetet, az nem jelenti azt, hogy ez az eset azért van fenn az adatbázisban, mert tényleg az oltástól halt meg. Kivizsgálás után fog kiderülni, hogy attól halt-e meg vagy sem. Az adatbázisokban legfeljebb feltétezett oltási hatások vannak, és ezekből kell kiszűrni egyesével, hogy ténylegesen melyek következhettek be oltások miatt és melyek nem. Mindenesetre bizonyos halálozások nagyon kis mértékben valóban megszaporodtak oltottak körében. Statisztikailag igazolható, hogy az oltásoknak volt ilyen hatása.

Mostanáig nagyon sok mellékhatást és halálesetet bejelentettek a Covid-19 elleni oltásokkal kapcsolatban a különféle adatbázisokba. Nem csoda, hogy már sok tízezres halálbejelentésnél tartunk, hiszen a lakosság túlnyomó része be van oltva, és egy részük oltás nélkül is meghalt volna hamarosan. Így aztán ezen halálesetek egy része is bejelentésre került.

Sokkal több a tényleges mellékhatás az mRNS- és a DNS- vagy vektorvakcinák nyomán.

A bejelentések után az egyes halálesetek kivizsgálása során általában arra a megállapításra jutnak, hogy nincs ok-okozati összefüggés az oltás és az illető halála között. Valószínűbb azonban, hogy az ilyen esetek egy részében mégis szerepet játszanak az oltások is, csak ezt még nem látják át, hogy miért és mennyiben. Lehet, hogy nem az a fő ok, de lehet benne szerepe. Erről a következő évek (részben statisztikai) vizsgálataiból fogunk többet tudni. Ettől függetlenül biztosnak tűnik, hogy betegségen átesni általában sokkal kockázatosabb, mint az újabb technológiájú oltást megkapni, legalábbis az idősebbek és különféle betegségektől szenvedők körét tekintve. A többieknek alaposabban megfontolandó, hogy egyáltalán beadassák-e valamelyik vakcinát maguknak. Ha biztosak benne, hogy túlélik a betegséget, és ezt valóban túlélik különösebb tartós ártalom nélkül, akkor jól döntöttek. Ha mégis belehalnak a betegségbe, akkor valószínűleg érdemes lett volna előtte oltási védelmet is szerezni. Úgy nagyobb az esély a túlélésre.

Vannak bizonyítottan a vakcinációval kapcsolatba hozható halálesetek, például ritka vérrögképződésből kifolyólag. Ezek azonban igen csekély arányúnak bizonyulnak, nagyjából 100 000 oltottból 1-2 esetben fordulnak elő. Ha ez így van, illetve ha netán a tényleges oltási halál aránya – nem csak vérrögképződést nézve – összességében 10 vagy 20-szorosa is az összes megállapítottnak, az oltások halálozási kockázata még így is sokszorosan alacsonyabb, mint a COVID-19 megbetegedésé, század része.

Igen ám, de fogadjuk el normálisnak, hogy 100 000 emberből mondjuk 2 vagy 20 ember meghal az oltás következtében, mikor a fertőző betegség következtében 100 000-ből 1000-2000 is meghal? Nem kellene akkor inkább olyan hatásmechanizmusú oltásokkal oltani, amelyeknél az oltás halálozási kockázata a nullához közelít? Miért ilyeneket fejlesztenek, mikor ezek több kockázatot hordoznak, mint a hagyományos oltóanyagok? Valószínűleg azért, mert nincs jobb ötletük. Idős korban a hagyományos oltások ugyanis nem valami hatékonyak. Ezek sokkal hatásosabbak, de épp ezért veszélyesebbek is.

Ne feledjük, hogy az oltás kicsiben utánozza a megbetegedést, és vannak, akiknek ez a kicsiben való utánzás is sok ahhoz, hogy túlélje. A hagyományos oltásoknál eléggé ártalmatlan anyagokat fecskendeznek az emberi testbe. Az újabb oltásoknál viszont olyan anyagot, amely által termelődő tüskefehérje esetenként kifejezetten ártalmassá válik, mintha toxin volna. Valószínűleg akkor, ha a szervezet egy ideje már nem birkózik meg a tüskefehérjék tömegével. Az oltás által termeltetett vírus-tüskefehérje lényegében ugyanolyan, mint amilyen az élő víruson található. Így kijelenthető, hogy az újabb technológiájú oltások ha nem is vírusfertőzésen, de vírusdarabkával történő megfertőzésen alapulnak, pontosabban annak genetikai információjával való megfertőzésen.

Ez így kicsit hasonló az élő tehénvírussal való himlő elleni oltáshoz, de csak kicsit, mert a tüskefehérje nem él, az pedig élő anyag volt. Ezért aztán egészen másként is ébresztenek védelmet, amire a Védőoltásról szellemtudományosan című könyvemben is kitértem. A tehénhimlő vírusa az emberben is ártalmasan viselkedik, de messze nem annyira, mint az emberi himlő vírusa. Rudolf Steiner vállalta, hogy aláveti magát e hatásnak, amikor beadatta magának azt az oltást. Nagyon úgy néz ki, hogy a Covid-19 elleni oltások által termeltetett tüskefehérjék is elég ártalmasak, legalábbis az esetek kis részében. Ha a Covid-19 vírusa ártalmas, akkor miért ne lehetne a tüskefehérjéje egymagában is ártalmas? Léteznek is olyan kutatások, amelyek azt állapították meg, hogy a Covid-19-nél is tüskefehérje idézi elő a súlyos lefolyást. Nem véletlen, hogy ha oltás nyomán tüskefehérjék tömege jelenik meg a szervezetben, annak következtében elég sok embernél adódnak mellékhatások (nem oltási reakcióról beszélek). Persze az újabb oltások ártalma így is messze elmarad a betegség okozta ártalmaktól, ezért aztán arányosan tekintve nagyságrendekkel többen halnak meg a kór következtében, mint az ellene adott újabb technológiájú oltások következtében.

Hosszútávú hatások. Kísérleti vakcinák?

Az mRNS oltások, (és a vektorvakcinák, azaz DNS-oltások) hosszútávú hatásait nem ismerjük, amely el kell ismerni, elég jelentős kockázatokat rejt magában. Békeidőben jogos igényünk, hogy e hatások ismerete nélkül ne vezessenek be oltásokat. Igen ám, de mi van akkor, ha a vizsgálatok még nem tartanak olyan régóta, hogy ezek rendelkezésünkre állnának, de egy váratlanul jött járványnál mégiscsak jó volna az oltás adta védelem? Nyilván lehetne még vizsgálgatni az oltások biztonságosságát, hatásosságát évekig, hogy ismerjük a hosszútávú hatásokat, és biztosan fogják is vizsgálni, de ez a fránya járvány berúgta az ajtót, és a jelenlegi orvostudomány az oltásokon túl nem sokat tudott vele kezdeni. Így aztán ezek a vakcinák többek között a halálos áldozatok csökkentésének reményében feltételes vagy vészhelyzeti engedélyeket kaptak anélkül, hogy több éves vizsgálatok előzték volna meg a bevezetésüket. Rövidtávú hatásaikat illetően semmiképpen sem nevezhetők kísérleti szereknek. Sőt jogilag sem nevezhetőek annak, mivel hatóságok adták ki az oltási engedélyeket a szabályosan lefolytatott klinikai első három fázis elvégezte után. Hosszútávú hatásaikat tekintve azonban még okozhatnak meglepetéseket, és ezért is érthetetlen számomra, hogyan merülhet fel ezek kötelező bevezetésének a kérdése. A vizsgálatok túl rövid időtartama miatt ezek a vakcinák valóban kísérletinek is nevezhetőek. De nem ezen kell lovagolni, hanem az előnyök és hátrányok valós arányának kiderítésén és helyes megítélésén.

Nem lehet kizárni, hogy esetleg valóban súlyos allergiás, autoimmun- vagy egyéb betegségek fognak elterjedni évek múlva, amelyek fő oka az újabb oltások lehetnek. Pont a bizonytalan tudás miatt nem ajánlottam senkinek, hogy oltassa be magát ezzel vagy azzal. Igaz, hogy azt sem tanácsoltam senkinek, hogy ne tegye. Ma minden ilyen tanácsolgatást, lebeszélést, rábeszélést felelőtlenségnek tartok. Hiszen nem ismerjük annak az embernek a szervezetét, betegségekre való hajlamait, belső folyamatait, karmáját, akinek tanácsolgatunk. A jövőt meg végképp nem ismerjük, hogy ezt felelősen megtehetnénk. Nem tudjuk biztosan, hogyha lebeszélem a hatékony mRNS-oltásról, és a másik oltatlanul elkapja a kórt, akkor nem hal-e bele, amúgy meg nem halt volna meg. Nem tudjuk azt sem, hogy ha tanácsomra beadatja magának az újabb oltást, az a másiknál nem fog-e mellékhatásként – oltás nyomán ritkán előforduló – vérrögképződéshez vezetni, amely sok esetben halállal végződik.

Az autoimmun-betegségekre jellemző hatásmechanizmus kockázata

Rudolf Steiner bizonyára látná, hogy az mRNS- és DNS-oltások okoznak-e majd később valami bajt, vagy sem, de mi ezt most még nem tudjuk. Az biztos, hogy alkalmazásukkal mesterségesen keltenek autoimmun-betegségekre jellemző folyamatokat. Erről külön fejezetben írok a Védőoltásról szellemtudományosan című könyvben. Egyelőre nem tudni, hogy ez a működési mechanizmus később esetenként nem vezethet-e ahhoz, hogy majd autoimmun-folyamatokat indít be vagy erősít fel. Ez is a jövő kérdése. Eddig egyetlen gyerekkori oltásban sem alkalmaztak olyan eljárást, mint ezeknél a vakcináknál. Minden vakcina betegséget imitál, de hogy vírusrészecskét gyártassunk a sejtjeinkkel, ez egészen agyafúrt ahrimáni ötlet, és ezért nem túl bizalomgerjesztő számomra sem. Emiatt oly sok a mellékhatás is. A nagyszámú tüskefehérje kicsiben betegségtüneteket kelt vagy legalábbis az egészséges egyensúly felborulásának tendenciáját hordozza.

Miért hasonlít az mRNS-oltások működési módja (DNS-oltásoké is) az autoimmun-betegségekre? A tüskefehérjét kódoló génszakasz bejut saját sejtünk plazmájába, hogy ott tüskefehérje gyártására késztesse a sejtet. Ezután a szervezetünk (immunrendszerünk) nemcsak a saját sejtjeink által termelt tüskefehérje ellen fordul, hanem a tüskefehérje génjét tartalmazó sejtek ellen is, amelyek folyamatosan termelik a tüskefehérjéket. Természetes vírusfertőzés esetén az egész vírus jut be a sejtünkbe tüskefehérjéstől, mindenestől, sőt a sejtmagba is behatol, ahol a génjeink vannak. Innen kiindulva aztán átprogramozza a sejt működését, amely ennek következtében vírusokat gyárt tüskefehérjéstől és mindenestől. Ha egy ember fizikai tüneteket produkál az élősködő vírussal való megfertőződés után, rendszerint milliónyi sejtünk áldozatul esik. Ugyanis ilyenkor általában milliószámra gyártják a megfertőződött sejtek a vírusokat, amelyek újabb sejteket fertőznek meg, és az immunrendszer, azaz a szervezet öngyógyító erői nemcsak a betolakodó idegen anyagokat (vírusokat) ölik meg, hanem a vírussal megfertőződött sejteket is. Na mármost amikor a szervezet a saját része felé fordul támadólag – mint ebben az esetben is – az pontosan olyan, mint ami az autoimmun-betegségekre jellemző. Ha a sejteket nem lehet helyre állítani, akkor a vírust tartalmazó emberi sejteket meg kell ölni, hogy a gyógyulás bekövetkezzen. Általában a sejt is elpusztul. Tehát minden vírusfertőzés természetes módon kelt fel autoimmun-folyamatokhoz hasonlító folyamatokat.

Az mRNS-oltás esetén is erre a sorsra jutnak a tüskefehérjét termelő sejtjeink, bár kicsit nagyobb az esély a helyreállításra, sejtpusztítás nélkül. Ha nem sikerül megtisztítani a saját megfertőzött sejtjeinket, akkor pusztulniuk kell saját szervezetünk támadása következtében. Az ilyen hatásmechanizmusú oltásoknál az is plusz kockázat az eddigi oltásokhoz képest, hogy a szervezetnek mesterséges beavatkozás következtében kell saját sejtjei ellen fordulnia – nem úgy, mint egy természetes vírusfertőzésnél. A természetes folyamatok ugyanis általában jól bejáratott rend szerint zajlanak, így azoktól ilyen szempontból kevéssé kell tartanunk. Nem szoktak autoimmun-betegséget okozni a felkeltett autoimmun-jellegű folyamatok ellenére. Az azonban jelenleg nem tudható, hogy az mRNS- és vektoroltások által kiváltott védekező reakció nem okoz-e olyan rendellenes folyamatokat, akár a jövőre nézve is, amelyeknek súlyosabb következményei támadnak. Hiszen az ember még nem látja át teljesen, hogy egyrészt a nagyon jól utánzott fertőzés, másrészt az oltóanyagba rakott vírusgénszakasz pontosan mit vált ki. Sok mindent tudunk már erről, de korántsem minden szükségeset. Az ember bátran belenyúl a vírusgénekbe, és bátran beleteszi az oltóanyagba, de nem tudni, hogy az emberbe oltva a levágott szakasznak nem lesz-e olyan ártalmas hatása valamikor, amilyen egy természetes vírusfertőzés esetén nem fordul elő. Ezzel is számolni kell. (Én egyébként erősen azt valószínűsítem, hogy nem vagy alig lesz ilyen.)

Génmanipuláció? Te jó ég!” A géntechnológiát Ahrimán inspirálja

Bizonyos körökben már évtizedek óta szitokszóként használják a génmanipuláció és génmódosítás kifejezést, immáron az oltások kapcsán is. Súlyos, ördögtől való dolognak vélik, ha valaki géntechnológiát, génterápiát igyekszik bevezetni, elterjeszteni. Bill Gates többek közt azért is lett mára sokak szemében a megtestesült patás ördög, akit szívből gyűlöl sok olyan ember, aki egyébként a szeretetről papol másoknak, mert támogatta a géntechnológiát is igénybe vevő vakcinafejlesztést. (Lucifer és Ahrimán így is arat, nemcsak járványok létrehozásával, idő előtti elhalálozásokkal, hanem gyűlöletkeltéssel, hergeléssel.)

A géntechnológiát Ahrimán, a hazugság szelleme inspirálja. Nyilván egy ilyen materialista korban ezt is lehet fejleszteni, alkalmazni, de ha van jobb, akkor ezzel inkább jobb nem élni. Biztos, hogy jobb lenne emberbarátibb oltást fejleszteni, de ahhoz a kutatás irányát visszább kellene fordítani, nagyjából afelé, ahonnan elindult Jennernél a 18. század végén.

Rudolf Steiner igen haladó szellem volt. Látta, hogy a materialista technológiának külsőleg még 2493-ig tovább kell haladnia azon az úton, amelynek gyors fejlődését évről évre tapasztaljuk ma is. Neki biztos nem jutna eszébe olyan oltásokat kifejleszteni, amelyet úgy hoznak létre, hogy a vírus teljes genetikai állományába úgy avatkoznak be, hogy (leegyszerűsítve:) a tüskefehérjét kódoló génszakaszt levágják és egy nanoméretű „zsírpacába csomagolva” oltóanyagba teszik. Rudolf Steiner olyan oltóanyagot adatott be magának a himlő ellen, amely élő állati vírusokat tartalmazott, természetes tehénhimlő-vírusokat. A vírusok egyébként nem Ahrimán inspirációjára, hanem egyenesen az ő munkája révén jönnek létre. Az mRNS- és vektorvakcinák esetén az ahrimáni teremtmény génállományán végeznek műveleteket, mesterséges módon – ahrimáni impulzusokat követve. Ezzel is tisztában kell lenni a teljesebb kép kialakítása érdekében. Az újabb oltsáoknal az ahrimáni teremtményt ahrimáni módon alakítjuk, és így jön létre a szükséges DNS- illetve RNS-szakasz az oltóanyaghoz.

A Védőoltásról szellemtudományosan című könyvemben kitérek a vakcinaevolúcióra. Hosszasan ecsetelem, hogy az oltások fő propagálói bizonyos luciferi lények, azonban azzal, hogy az oltóanyagok előállításában ma már a génmódosítást, génvagdosást stb. is használják, jelentős részben ahrimáni szellemek befolyásának tudható be. A géntechnológiai beavatkozásokkal készülő oltások pusztán ebből fakadóan is több kockázatot hordoznak, mint az eddigiek. A könyv egyik fejezetében kifejtem, hogy a lehető legjobb oltóanyag az volt, amelyet Rudolf Steiner is beadatott magának. Minden más oltás vagy gyengébb hatékonyságú, vagy több kockázatot hordoz. Az mRNS-oltások az egyszerűségük ellenére szintén kockázatosabbak, noha messze nem annyira, mint maga a betegség.

Elsősorban azonban a hosszútávú tapasztalatok hiánya miatt nagyobb a kockázat. Lehet, hogy 10, 20, 50 év múlva fog kiderülni, hogy ezek a génekkel kapcsolatos aggodalmak fölöslegesek voltak, de az is lehet, hogy már néhány év múlva beigazolódnak. Azt természetesen tipikus luciferi-ahrimáni riogatásnak és hazugságnak vélem, hogy már most kezdenek kihalni az emberek az újabb technológiájú oltások miatt. Tény, hogy sok mindent nem lehet kizárni. Nem lehet tudni, hogy például a vérrögképzés zavarai nem fognak-e jelentkezni a későbbiekben is. Nekem az a gyanúm, hogy ezek az oltások után hónapokkal, évekkel is bekövetkezhetnek, még ha ritkán is. Remélhetőleg minderről pár év múlva biztosabbat tudunk.

Azt is érdemes megfontolni, hogy amennyiben az oltás miatt – amely a betegséget imitálja – jöhet később bármilyen baj, mellékhatás, akkor a Covid-19-en való átesés után miért ne következhetne be ugyanez? Hiszen az újabb oltások a betegséget imitálják, ráadásul minden jelenleg használatban lévő oltásnál élethűbben: ha nem is az élősködő vírussal, de annak egy agresszív darabjával, a tüskefehérjéjével „fertőződik meg” az oltott.

"Oltás ez egyáltalán? Nem inkább génmódosítás?"

Miként a járványtól való félelem növelése érdekében igen nagy médiakampány zajlott az ahrimáni lények inspirációjára – sőt ez most a járvány végéhez közeledve is zajlik még –, úgy inkább spirituális oldalról ahrimáni és luciferi lények együttműködésével zajlik egy erőteljes félelemkeltő kampány az oltások ellen. Ma már természettudományos kutatások is igazolják, hogy az oltástól való félelem beteges folyamatokhoz segít. Az ellenhatalmak persze minden ilyen célhoz embereket használnak fel, akár kiváló tudósokat is. Az egyik ilyen luciferi-ahrimáni elképzelés szerint az mRNS-oltás nem is tekinthető (védő)oltásnak, csak génterápiának vagy génmódosításnak, amivel csak ártanak, az emberiség számát akarják csökkenteni. A luciferi és ahrimáni szellemek együttes erővel ilyen elméletekkel is riogatják a modern ahrimáni technológiával szemben túlzott félelem-érzéseket tápláló személyeket. Ilyen jellegű riogatásokra aztán általában abban a hiszemben élik mindennapjaikat, hogy időnként kénytelenek elszörnyülködni azon, hogy az mRNS-t és a vírus-DNS-t tartalmazó oltások szándékosan létrehozott embergyérítő eljárások. És sokan már közel 1 éve azt várják, hogy mikor is teljesül majd be ez az elméletük. (Persze általában nagyjából 2023-25-re kellene ennek bekövetkeznie.) Kétségtelen, hogy a hosszútávú hatások ismeretlenek. Ugyanakkor mostanra nagyjából 3-4 milliárd embert beoltottak velük, és az oltási halálozás statisztikáit nézve csöppet sem tűnik megalapozottnak ez az elképzelés. Nem halnak többen ott, ahol az újabb technológiájú vakcinákkal oltottak, mint ahol a hagyományos technológiájúval. A megszokottól eltérő többlethalálozás legfőképpen a Covid-19-nek tulajdonítható mindenhol. Második ok: a járvány miatt hozott intézkedések következtében az egészségügy túlterheltsége, a megfelelő betegellátás hiánya.

Hogy mit nevezünk oltásnak, az megállapodás kérdése. Könyvemben a passzív és aktív immunizálásról is beszéltem. A Covid-19 ellen hazánkban bevetett oltások mindegyike aktív immunizáló védőoltás. Igazi oltás mindegyik, annak ellenére, hogy többségük nem hagyományos technológiával készül. (Aktív immunizációs) védőoltás az, amely védekező reakciót vált ki a szervezetben a célzott betegséggel szemben. Márpedig azt vált ki az mRNS- és a vektorvakcina is. Lehet, hogy nem eléggé hatékonyan, vagy túlságosan is agresszíven, de azt vált ki. Mindegyik védőoltás tehát.

Ha mindezt antropozófia szempontból vizsgáljuk, akkor is oltásnak kell tartanunk ezeket. Rudolf Steiner gyakran jövőbe mutatóan beszélt. Látta, hogy mi következik a jövőben. Ha látta, hogy majd egyszer a spirituális szemlélet ellen is ki fognak fejleszteni oltóanyagot, akkor láthatta, hogy az oltások terén egyéb, azóta máris bekövetkezett változások következnek. „A karma megnyilvánulásai” című előadás-sorozatában (GA 120) a külső higiéniai intézkedések egyikeként, betegségmegelőző eszközként beszélt az oltásokról. Például az az oltás, amit ő is beadatott magának, ugyan sokaknak okozott mellékhatásokat, de a betegség halálos kimenetelétől kiváló védelmet ébresztett a szervezet védekező erőinek aktiválása által. Az újabb technológiájú oltások már messze nem ilyen jók, egyáltalán nem is természetesek, és ahhoz képest meglehetősen élettelenek, de ugyanúgy betegségmegelőző hatással rendelkeznek. Rudolf Steiner még az élő tehénvírussal lett beoltva, mindenféle egyéb mesterséges beavatkozásnak nem alávetett mikrobával. Az mRNS- és DNS-oltások ezzel szemben az eddigi legmesterségesebbek. Kizárólag élettelen, fizikai hatások által keltik fel a szervezet immunvédekezését. Ezért sem olyan hatékonyak, mint a himlő elleni oltás volt. De felkeltik a védekező erőket, betegségmegelőző hatásúak, ezért éppúgy oltások, mint amit ő kapott.

Az oltás fogalmának átértelmezése csak játék a szavakkal. Ilyen alapon kitalálhatnám, hogy milyen jogon nevezi bárki is autónak az elektromos autókat, mikor jól tudjuk, hogy az autót nem elektromos áram, hanem benzin vagy gázolaj kell hajtsa. Ha elektromos áramtól megy, akkor azt már nem nevezhetjük autónak? Nem volna butaság másként nevezni? Ha valaki azt hiszi, hogy a tévé csakis képcsöves lehet, akkor már nem is nevezhetjük tévének a plazmatévét? Pedig a funkciója ugyanaz, és senkiben nem is merül fel az az irracionális gondolat, hogy az elektromos autót és a plazmatévét teljesen másnak kellene nevezni, mint autónak és tévének. Ugyanilyen megfontolásokból az aktív immunizálás funkcióját betöltő oltásokat is védőoltásoknak nevezzük a hagyományos oltásokhoz hasonlóan. Ha a védő funkciót betöltik, az immunrendszert aktivizálják, akkor az az oltóanyag is védőoltás, amelynek előállításához géntechnológiai beavatkozásokat végeztek.

Az persze igaz, hogy Rudolf Steiner teljesen más oltások kapcsán beszélt, és ezek létét hagyta jóvá az előadásaiban. Ha ma köztünk élne, akkor az újabb fajtájú oltásokról biztos egyéb fontos ismereteket is közölne. De azt nem látom be, hogy az újabb technológiával készülő vakcinák létének jogosságát miért kellene csípőből elvetni. Ha évek múlva valóban kiderül, hogy ezek túl sok kárt okoznak a hasznuk mellett, akkor nyilván nem szabad őket soha többé alkalmazni, más utakat kell keresni; de egyelőre a hasznuk messze többnek tűnik, mint a hátrányuk. És természettudományosan vizsgálva jelenleg nem tűnnek nagyon kockázatosnak. Vigyázni kell, nehogy a nagy spirituális törekvéseink hevében maradivá váljunk. A védőoltásról szóló könyvemben erre igen sok Steiner idézettel szolgálok.

Emberi génmódosítás az újabb oltásokkal?

Foglalkozni kell az emberi génállomány módosulásának kérdésével is. Vannak, akik szerint emberi sejtek génállománya is megváltozhat a vírusgéneket sejtbe vivő oltóanyagok következtében. Ha emiatt szaporító sejtek génmódosulást szenvednének, akkor ennek tényleg beláthatatlanul súlyos következményei lennének.

Rendkívül érdekes látni, hogy vannak, akik a hivatalos orvosi álláspontot csípőből elvetik, miközben igen fogékonyak a génmódosított ember rémképét gondolkodás nélkül valóságos lehetőségnek venni. A Védőoltásról szellemtudományosan című könyvemben ezt a témát is érintettem.

Mint tudjuk az emberi tudat fejlődésben van. A szellemi létből szálltunk alá, élünk néhány évtizedet az anyag, a fizikai testek világában, majd ismét hosszabb ideig a szellemi létben tartózkodunk. És jelenleg ez ismétlődik. De fejlődésünk nagyobb léptékben is zajlik. Az ember eredendően szellemi lény, és mostanra elég sokat fejlődtünk a fizikai testek világában. Az ásványi világ szintjén teremtő lények lettünk, és nem is csekély mértékben. A jövőben majd növényi, később állati szinten is teremtővé válunk. Egyszer a távoli jövőben olyan szellemek leszünk, akik már embert is tudnak majd teremteni. Erről Rudolf Steiner főleg antropozófiai működésének elején, a Teozófiai Társulat keretein belül tartott előadásaiból tudunk.

Jelenleg az ásványiságig sűrűsödött fizikai testünkben ásványi teremtőképességünkben fejlődünk tovább. Elég messze állunk attól, hogy növényi szinten teremtsünk, még a génterápia is ásványi szint csupán. Nem tudunk élőt teremteni, növényeket létrehozni, de gépeket igen. Le tudjuk betonozni a földet élettelen ásványi anyaggal, ásványi protézist tudunk beültetni az ember csontjai helyébe, ásványi anyagokból készített autókkal utazunk, amiket ásványi üzemanyagok hajtanak, és általában ásványi anyagokból épített házakban lakunk. Az élettelen ásványi világban való teremtő képességünk egészen előrehaladott már a kőkorszaki kezdetekhez képest. Mindez az emberi tudatfejlődés egyik megnyilvánulása. Ennek az ásványi szintű tudatosságnak a jele az is, hogy ma főleg ásványi gyógyszereket szedünk, amelyek éppúgy élettelenek, mint a kövek, amin járkálunk, és a só, amit megeszünk. De ennek jele a fizikai génállomány tudományos feltérképezése, sőt a géntechnológia, génterápia alkalmazásának rohamos terjedése is. Eddig inkább csak úgy teremtettünk élettelen dolgokat, hogy az a fizikai és a kémia tudománya területére tartozott. Most már olyan szinten is ásványi teremtők kezdünk lenni, amely a biológia kutatási területére tartozik. Továbbra sem tudunk az élő folyamatok szintjén közvetlenül létrehozni semmit, de az ásványi-fizikai testbe avatkozva, például géneket módosítva képesek vagyunk az élet működésének bizonyos irányokat szabni, például betegség elleni védelmet generálni.

Az ember az ásványi világhoz tartozó génekbe való beavatkozásával újabb ásványi területen válik teremtővé. Ez sokakban, főleg a spirituális úton járókban félelmet, aggodalmakat kelt. Ez jogos érzés, hiszen ahrimáni lények állnak mögötte, és valóban nem veszélyek nélküli. De ez nem feltétlenül rettenetes, hanem egy lehetőség az ásványi szinten való teremtőképességben és szellemi fejlődésünkben. Az antropozófiának természetesen semmiképpen sem ezt kell ajnároznia, de megértéssel kell néznünk ezt a területet is.

Miként a 19. században még a vasúti közlekedés esetleges káros hatásaira megmosolyogtatóan naiv módon és indokolatlan félelemmel tekintettek tudósok, úgy most a génekbe való beavatkozásra is elég sokan túlzott félelemmel tekintenek. Nyilvánvaló, hogy az ásványi világ e területein már a természetalatti világba jutottunk, és itt még inkább észnél kell lennünk, mint a természetben. Az ember könnyen bele tud rondítani abba, amihez még alig ért. A haszon és kockázat elvét itt is fontos szem előtt tartani, és igen felelősségteljesen kell eljárni.

Minél előbbre haladunk, az ember annál inkább meg fogja hódítani az ásványi világ azon részét is, amelyben most még éppen hogy csak kapiskál valamit. A gének és vírusok nanoméretű világa is ilyen, a fizikai területén pedig a kvantumjelenségeké még inkább. A természetalatti világ e kutatásaihoz az ahrimáni lények adják az inspirációikat. Mindez egy ellentétes irány, mint amely felé a szabályos fejlődésben haladunk, de ennek szükségszerűen meg kell jelennie korunkban.

Az mRNS-vakcinák „lelkét” a koronavírus génállományának szerkesztésével, manipulációjával hozzák létre ahirmáni lények inspirációjára. E kutatási irány egyrészt szükségszerűen része az ásványi világ meghódításának, másrészt ahrimáni segítség nélkül nem megy. Fejlődésünk persze szellemi irányban halad, de jelenleg még a külső, materiális fejlődéssel párhuzamosan, így helye van ennek is.

Vigyázni kell, nehogy elkapkodják a gének megismerésének eredményeinek gyakorlati alkalmazását. Az ahrimáni lények e kutatásokat szívesen túlhajtanák, siettetik, meggondolatlan felhasználásukat sürgetik. Ezért is hordoz nagyobb kockázatokat ez a terület, mint az érzékszervekkel is észlelhető természet világa. Eddigi, ásványi világban zajló tevékenységünkkel is eléggé lepusztított állapotba hoztuk a Földet, főleg ha a környezetszennyezést nézzük. A gének szintjén, nanoléptékben is lehet hibákat elkövetni. És a Covid-19 elleni oltások bevezetését is egy sürgető helyzet, a járvány kitörése gyorsította fel. Ebben az ahrimáni lényeknek nagy szerepe volt. A félelemkeltés által zajlott a technológia bevezetésének a sürgetése.

Az újabb oltások gyorsított bevezetésének kérdésében nem lehet egyértelműen jól dönteni. Ennek egyszerre lehet előnye és hátránya is. A megsürgetett feltételes és vészhelyzeti engedélyezés helyessége vagy helytelensége a jövőben igazolódik csak be, ha már látjuk az oltások hosszútávú következményeit is.

Mindenesetre az mRNS- és vektorvakcináknál nem emberi sejtjeink génállománya kerül módosításra, hanem a vírusé. Az is inkább csak génszakasz-kivágás, mint átalakítás, manipuláció. Viszont annyira még nem vagyunk jók az ásványi teremtésben, hogy a gének szintjén zajló vírusvagdosás minden várható következményével, az így létrejött génszakasz, illetve az ennek eredményeként létrejövő vírusdarabka (tüskefehérje) minden hatásával tisztában lennénk. Akár el is ronthatunk valamit.

Szerencsére nem vagyunk magunkra hagyva. Létezésünkről továbbra is elsősorban a teremtő isteni lények, a szellemi hierarchia gondoskodik. Tudatunkban ugyan az önállóságnak kell egyre jobban uralkodnia, de létünket isteni-szellemi lények teremtik és tartják fenn. Tudati életünk éretlenségéből eredően, az ásványvilágba való éretlen beavatkozásaink által súlyos hibákat véthetünk, de a szellemi lények olyan testet építettek számunkra, amely a legtöbb testi hibát rövid úton képes kiküszöbölni. Rendkívüli bölcsesség működik testiségünkben. Ha például egy új típusú koronavírus felszaporodik a szervezetünkben és kórtüneteket vált ki, akkor nem ritka az, hogy a sejtmagba hatolva a saját génállományunkat is módosítja. Egy ilyen megbetegedés során lehet, hogy csak néhány száz sejtben történik ilyen drasztikus változás, hogy manipulálja a génállományunkat, de ettől mégsem kell tartanunk. Mi történik ezekkel a sejtekkel? Öngyógyító erőink (immunrendszerünk erői) – az isteni bölcsesség működése által – likvidálják őket, hamar pusztulniuk kell.

Megtörténik emberi sejt génmódosulása mRNS-oltás által is? Az ismert természettudományos kutatások szerint nem. Ha hihetünk a természettudományos megfigyeléseknek, ezek szerint nem jutnak a sejtmagba, ahol a DNS-ünk van, így nem is tudják módosítani a sejtek emberi génállományát. A vektorvakcina (AstraZeneca, Szputnyik, Janssen) ártalmatlanított adenovírusa viszont a sejtmagba is bejut, és beviszi oda a Covid-19 vírusának DNS-darabkáját is, így sokkal inkább fennáll az esélye a génmódosulásnak. Viszont ez rendkívül ritkán fordulhat elő, szintén fizikai, elektronmikroszkópos megfigyelések szerint. Sokkal ritkábban, mint természetes vírusos megbetegedés esetén, és a likvidálás ekkor is megtörténik.

Mindezt tehát annak tükrében kell látni, hogy a fertőző betegségek során elszaporodó élősködő vírusok mit okoznak. Ezek annyira agresszívek, hogy a sejtmagba jutva a vírusok genetikai állománya elég gyakran módosítja a gazdasejt DNS-ét. Igen ám, de itt jön a képbe a szervezetünk bölcs működése. Az isteni lények úgy alakították ki immunrendszerünk működését, hogy ha így genetikai módosulás történik, akkor a sejt rövid úton elpusztításra kerüljön. Így az emberi szaporodás, a fizikai test nem kerül igazi veszélybe.

Miért lennének kivételek e téren az oltások? Megalapozatlan az emberi gének oltások általi manipulálásától félni. Ha netán meg is történik a sejtmódosulás, miért ne javítaná ki szervezetünk a génhibát, miért ne pusztítaná el a génmódosult sejtet, amikor mindenféle vírusos megbetegedés során ezt rendszeresen megteszi? A genetikailag módosult emberi sejtek hamar kiiktatásra kerülnek akkor is, ha netán (vektor)vakcinák beadása után jönne létre 1-2 génmódosulás. A megváltozott génállományú emberi sejt éppúgy idegen anyag az emberi testben, mint egy vírus vagy egy porszem. Ami az isteni lények szemében nem való oda, nem hasznos változás, azt a szervezet az ő intencióik alapján megöli, kilöki. Ezt az említett könyvemben kicsit más szempontból is elmagyaráztam.

Összefoglalás. A pozitív és negatív hit szerepe

Összegzésként elmondható, hogy bizonyos jelenségek, tapasztalatok, ismeretek az újabb technológiájú oltások alkalmazása mellett, mások pedig inkább ellenük szólnak. Antropozófiai szempontból sokkal nagyobb bizalmam volna nekem is az olyan oltások iránt, amilyen az volt, amit Rudolf Steiner is kipróbált magán. Ahrimán azonban teret kapott a Földön, az ember lényében, így a materiális technológiák fejlődése szükségszerűen zajlik. Nekünk fel kell hívni a figyelmet, hogy ez a kutatási irány az ember szellemi és testi fejlődése szempontjából sem túl jó irány. Új utakat kell keresni.

Akkor tudunk ilyen bonyolult kérdésben – a lehetőségekhez képest – remélhetőleg jól dönteni, ha nem vagyunk restek alaposan utánajárni a tényeknek és lehetőségeknek, és eközben nem hagyjuk magunkat befolyásolni előítéleteinktől, elfogult érzéseinktől, megrögzött nézeteinktől, vágyainktól és félelmeinktől. A betegség és oltás kapcsán a haszon-kockázat kérdését kell minél több oldalról helyesen mérlegelni, lehetőleg egyénre szabva, és akkor valaki dönthet úgy, hogy beoltatja magát ezzel vagy azzal, a másik pedig úgy, hogy nem. Szerencsére van lehetőség a döntésre. (A kötelező Covid-19 elleni oltás veszélye hazánkban egyre kisebbnek tűnik, főleg hogy a járvány végéhez közeledünk.)

Fontos tisztában lenni azzal is, hogy az oltástól való félelem éppúgy képes mellékhatásokat és súlyosabb tüneteket produkálni, vagy a mellékhatásokat súlyosabbá tenni, miként a betegségtől való félelem is képes a betegség lefolyását súlyosbítani, sőt a kórtünetek produkálását előidézni. Ez is egy ahrimáni-luciferi hatásra jön létre, de mi vagyunk az okai, nem ők. Az ahrimáni érzéssel, a félelemmel éppúgy tudjuk az ahrimáni teremtmények (vírusok) szaporodását támogatni, mint a vírusok tüskefehérjéinek agresszivitását növelni. Ezért aki oltatja magát, az jól teszi, ha nem fél a következményektől.

2022. 01. 28.

 Jegyzet:

1  Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai; GA 120, 1910. 05. 25.

Minden jog fenntartva © Gellért Ferenc