Az oroszok elvágása Európától – harc az orosz kultúrcsíráért
Még soha nem volt olyan sikeres az a nyugati törekvés, hogy Európát elszakítsa kelettől, az oroszoktól, mint most. Ilyen rafinált a gonosz. Már nem is a nyugatnak kell ehhez kezdő lépéseket tenni az oroszok ellen, nem is nekik kell támadniuk, terjeszkedniük, hogy elvágják őket, hanem az oroszoknak.
Ha az USA háborúzik jogtalanul, akkor nincsenek szankciók ellene, ha az oroszok, akkor azonnal vannak. A szankciók és ellenszankciók kiváló eszközei az oroszok Európától való elvágásának.
Az anglo-amerikai érdekszféra ma annyira erősen érvényesül, hogy súlyos gazdasági és egyéb szankciókkal éppen az oroszok Európától, németektől és tőlünk való elvágása fog megvalósulni. Soha nem volt még ilyen sikeres ez az elvágás, mint ami éppen most következik be az orosz-ukrán háború következtében. És mindez nyugati irányból eredően tervszerűen zajlik.
Rudolf Steinertől jól tudjuk, hogy "... az angol politika önző, a német politika szunnyadó idealizmusban van, amelynek kevés köze van a valósághoz."1 Legalábbis az 1. világháború idején ez volt a helyzet. A jelekből ítélve most is ez a helyzet. Amíg a németek, az európai Közép és általában az európai emberek alszanak a politikai játszmák, a szellemi háttér meglátása tekintetében, addig ez így is marad. Ha úgy tetszik, a jelenlegi ukrán helyzet egy ébresztő. Nem csak az orosz agresszió ellen ébreszt, hanem mindaz ellen, ami Putyint e háborúskodásra indította. Szellemi oldalról minden országban kellene ébresztgetni a politikusokat, és mindenkit, mert jelenleg általában vagy az egyoldalúan oroszbarát, vagy az egyoldalúan USA-barát álláspontok a jellemzőek, holott a kívánatos az volna, hogy szimpátiáinkat, antipátiáinkat, előítéleteinket félretéve objektíven tudjuk látni és megítélni a világpolitikai helyzetet, a háttérben munkáló erőket. Ebben vannak nagy segítségünkre Rudolf Steiner meglátásai.
Rudolf Steiner egyik 1917-es kéziratában ez áll: „Olyan emberek egy csoportja a hangadó, akik a mozgékony kapitalista gazdaság impulzusainak eszközeivel akarják uralni a Földet. Hozzájuk tartoznak mindazon emberi közösségek, amelyeket ez a kör képes gazdasági eszközökkel összetartani és megszervezni. A lényeg az, hogy ennek a csoportnak tudomása van róla: az orosz területek határain belül él az a jövő szempontjából nagy jelentőségű, még szervezetlen embertömeg, amely egy szociális szerveződés csíráját hordozza magában. E kör jól kiszámított célja, hogy ezt a szociális csíraimpulzust a maga antiszociális csoportérdekeinek hatáskörébe és fennhatósága alá vonja. Ezt a célt nem tudják elérni, ha Közép-Európából megpróbálják megérteni ezt a kelet[-európa]i csíraimpulzust, s tudatos együttműködésre törekszenek vele.
S mivel ez a csoport az anglo-amerikai világon belül található, így jött létre alárendelt tényezőként a jelenlegi hatalmi konstelláció, amely elfedi a valódi ellentéteket és érdekeket. Mindenekelőtt azt a tényt fedi el, hogy valójában az anglo-amerikai plutokraták [nagytőkés csoportok] és Közép-Európa népe között folyik a küzdelem: a harc az orosz kultúrcsíráért. Abban a pillanatban, amikor Közép-Európából leleplezik ezt a tényt a világ számára, akkor egy valós helyzetkép váltja fel a valótlant. A háború ezért valamilyen formában mindaddig fog tartani, amíg a németek és a szlávok egymásra nem találnak s össze nem fognak ama közös céllal, hogy megszabadítsák az emberiséget a Nyugat igájából.
Így nincs más választásunk: vagy leleplezzük a hazugságot, amelyet a Nyugatnak alkalmaznia kell, hogy érvényesíthesse akaratát, s kimondjuk: az anglo-amerikai érdekek fő mozgatói egy olyan áramlatnak a képviselői és hordozói, melynek gyökerei a francia forradalom előtti impulzusokban találhatók, s amely a kapitalizmus, a tőkés gazdaság eszközeivel próbálja megvalósítani a világuralmat, s puszta frázisként, üres szólamként használja a forradalom impulzusait [a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit], hogy elrejtőzzék mögöttük; vagy átengedjük a világuralmat egy titokban működő, okkult csoportnak az anglo-amerikai világban, míg a leigázott német és szláv területekről, jövőbeni vérontások árán, meg nem mentik a Föld valódi szellemi célját."2 Ezt ugyan 1. világháborúval kapcsolatban írta le, de azóta sem vesztett semmit az érvényéből. A jövőbeni vérontások egyike éppen most zajlik Ukrajnában.
Mi az az orosz kultúrcsíra?
Antropozófiai tanulmányainkból jól tudhatjuk, hogy a jelenlegi korban elsősorban az angol és német nyelvű népek kulturális életünk felvirágoztatói, vezetői, alapvetően Európából kiindulóan. Innen is kell kiindulnia továbbra is, nem Amerikából. A távolabbi jövőben a szláv népek együttese, és főként az orosz nép lesz az emberi kultúra előrehaladásának felvirágoztatója. Mindez jelenleg csíraszerűen készül elő az orosz és a többi szláv népben. Ez az orosz kultúrcsíra. Ehhez azonban az orosz, ukrán és a többi szláv népet nem szabad elzárni az európai kultúrától, és ebben éppen a német, de kisebb részben a magyar népnek is lehetne jelentős hídszerepe. Bizonyos nyugati törekvések viszont éppen azt valósítják meg politikájukkal, politikai machinációikkal, hogy Közép-Európa és a kelet (főként az orosz nép) egészséges együttműködését megakadályozzák. Ezt kellene átlátnia ma Európa vezető politikusainak, hogy változtatni tudjanak bábszerepükön.
Az oroszok egyébként nehezen találnak belső kapcsolatot ahhoz, ami a jelenlegi európai kultúrából jöhet el hozzájuk. Rudolf Steiner az orosz népszellem e sajátosságáról többek közt így beszélt: „Csak akkor lesz az oroszság igazi elemében – ez a jövőre vonatkozik – hogy felismerje: el kell fogadni azt, ami Nyugat-Európában van, mint ahogy a germánok Goetheben felvették magukba a görögséget. Ez még el fog tartani egy ideig. S mivel az ember fizikaisága berzenkedik az ellen, amit el kell fogadnia keleten, ugyanúgy berzenkedik még a keleti ember az ellen, aminek el kell jönnie hozzá.”3 Ez akár lehetne egy jó tanács a mai orosz vezetésnek, miszerint elsősorban Európában keressen magának olyan partnert, aki nem támadólag, ellenségeskedve áll vele szemben, és az együttműködésből aztán egészséges kapcsolat bontakozhat ki. Ukrajnának minden bizonnyal egy semleges szerepben kellene maradnia.
Mindehhez persze az európai politikusoknak is nagyon meg kell változtatniuk a gondolkodásukat. Az alábbi idézet tartalma általában véve az európai embereknek, politikusoknak lehetne fontos információ, nemcsak az oroszoknak: „Az orosz népszellemnél ez úgy van, hogy egyáltalán nem szállt alá, hogy átkristályosítsa a népet, hanem mindig visszamarad valami a nép fölött lebegő felhőként, s így ezt a népszellemet mindig fenn kell keresnünk. Ezért ez a nép csak akkor fejlődhet szellemileg, ha hajlandó lesz arra, hogy lényével egyesítse azt, amit nyugaton megszereztek, hogy a nyugattal összhangban kultúrát alapozzon meg, mivel ez a nép önmagából sohasem tudna kultúrát kibontakoztatni.”4 Itt a nyugat alatt elsősorban a közép-európai államokat kell érteni, Németországgal az élen.
Putyin Ukrajna ellen indított katonai támadásában az európai kultúra meg nem értése nyilvánul meg. Persze más is. Másrészt az európai politikusok háborúra adott első reakcióiban nem látható, hogy az orosz néphez való egészséges kapcsolódást nagyon szeretnék valósággá tenni. Persze eddig sem volt jellemző, hogy Európa és Oroszország egészséges, baráti viszonyra törekedett volna. Miért is ápoltak volna baráti viszonyt Európa politikusai? Hiszen meg van kötve a kezük a nyugatnak való behódolás által. Az önző anglo-amerikai érdekszféra befolyása és nyomása alatt évek óta sorozatosan olyan döntéseket hoznak, amit nyugatról elvárnak tőlük.
Ha képesek volnának az európai vezetők önálló gondolatokat alkotni a kialakult háborús válság kapcsán, nem csak olyan döntésekre jutni, amire az anglo-amerikai köröktől baráti vállveregetéssel jutalmazzák őket, akkor jó irányba fordulhatnának a dolgok, akár hosszú távon is. De ez várhatóan 2024 körül fog eldőlni. (Ehhez lásd az 1989-1991 és 2022-2024 társadalmi folyamatai az orosz-ukrán háború kapcsán. A 33 éves ciklus jelentősége című írásom.)
2022. 02. 27.
1 Rudolf Steiner: Die soziale Grundforderung unserer Zeit in geänderter Zeitlage, GA 186, Dornach, 1918. 12. 08., Rákos Éva fordítása oroszból
2 Rudolf Steiner: Kortörténeti szemlélődések, GA 173c, Korcsog Balázs fordítása a novalis.hu oldalról: http://www.novalis.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=602&Itemid=1&fbclid=IwAR0JPmJkZnSmWTV79pAOHrR2Lsxaj7MhncIljGoX-byoe9HNDHFaTgspV5M#_edn1
3 Rudolf Steiner: Embersorsok és népsorsok, GA 157, Berlin, 1915. 03. 16.. Forrás: http://antropozofia.hu/ga157/
4 Rudolf Steiner: Embersorsok és népsorsok, GA 157, Berlin, 1914. 10. 31. Forrás: http://antropozofia.hu/ga157/