A KONTEÓKRÓL

4. RÉSZ

A konteókban való hit mint paranoia

A mai pszichiátria paranoid személyiségzavarnak nevezi azt a kórt, amely leginkább az ismétlődő és irracionálisan túlhajtott gyanakvásról ismerhető fel. Ez az üldözési mánia. A beteg a környezetében lévő személyek cselekedeteit és szándékait újra és újra rosszindulatúnak, fenyegetőnek, hazugnak véli. Akár a saját egyéni létét is súlyosan veszélyeztetve érzi, a személyes üldözöttség érzése szinte elviselhetetlenné fokozódhat számára.

Ha az a sok összeesküvés-elmélet nem igaz, amelyet az ártáskonteók hívői igaznak tartanak, akkor nyilvánvaló, hogy itt is egyfajta üldözési mániáról, paranoiáról van szó. Hiszen az ártáskonteókban az emberirtás szándékának a hite, a fizikai életünkre törő fenyegetettség érzése a legalapvetőbb. Minden ilyen összeesküvés-elmélet csak ezen érzésrendszer kiszolgálására szövődik. Ennek ellenére nem nevezném a konteóhitet betegségnek és a konteók híveit mentális betegeknek. A konteókban való hitnél a paranoia jóval enyhébb formában lép fel, mint ami ma orvosilag kórosnak számít. A konteós sincs kibékülve a világgal. Úgy érzi, hogy nem személyesen a saját, hanem minden ember életére tör a – konkrétan ismeretlen – háttérhatalom. Ő is képtelen a valóságnak megfelelően viszonyulni az emberek egy jelentős részéhez. Az állítólagos – sokszor teljesen ismeretlen – összeesküvőket mélységesen utálja és szidalmazza; aki meg nem követi a konteóhitet, azt lenézi. Egyszóval igen sok rosszindulattal áll az emberekhez, a fennálló társadalomhoz. Akiket összeesküvőnek tart, azok halálos fenyegetést jelentenek számára, és szerinte minden ember számára. A képzelgéseket cáfoló érveket, a tudományos magyarázatokat csípőből hazugnak véli.

Kétségtelen, hogy ez az ahrimáni hitrendszer is egyfajta paranoia, üldözési mánia. Ennek ellenére meg kell nyugtassak minden érintettet, hogy a konteós paranoia nem olyan súlyos a baj, mint akit a személyes üldöztetés mániájával „áldott meg” a sors. A konteósok a kollektív üldöztetés elméleteiben hisznek, szinte mániákusan. De ez azért nem jár olyan mély vészterhes érzésekkel, mint annál, aki az üldöztetést személyes támadásnak éli meg.

A paranoid személyiségzavar orvosi eset, amelyet a beteg is igen nehezen visel. Ehhez képest a konteós csak kicsit szenved a paranoiája miatt. Azt hiszi, hogy az életére törnek, de ezen azért sokkal könnyebben túlteszi magát, hiszen abban hisz, hogy más élete és egészsége éppúgy veszélyben van, mint az övé, így talán ettől kicsit biztonságosabbnak érzi környezetét. Az elviselhetőség legfőbb oka azonban nem ez, hanem hogy nála a gyanakvás és irracionalitás nem olyan mélyen gyökerezik, mint a paranoid személyiségzavaros esetén. Félelme ezért nem olyan elviselhetetlen, hogy ettől ne tudna normálisan élni. Inkább csak szitkozódik, időnként gyűlölködik egy nagyot, és frusztrációit abban éli ki, hogy embertársait lenézett birkának nevezi, és a „birkákat” ismétlődő módon ébredésre szólítgatja fel.

Ebben a kiválasztottság-érzésben vagy fennhéjázó viselkedésben elég jól érhető tetten Ahrimán és Lucifer együttműködése. Itt Lucifer veszi át Ahrimántól a stafétabotot, és ő sugalmazza, hogy „érezd magad az emberiség ébresztőjének, felébredettjének”. Holott csak beteges ítéletalkotásuk és sakkban tartott érzésviláguk áldozatai. Hitük szerint ők már átlátnak a szitán. Aki meg nem látja olyan sötéten a világot, ahogyan ők, azoknak meg fel kellene zárkózniuk hozzájuk.

Még egyszer hangsúlyozom, a valóságból való kiesés, még ha csak a konteós ügyeket is érinti, igen súlyos esemény, amelytől az embernek előbb-utóbb meg kell szabadulnia, ha nem akar lemaradni az emberi fejlődésben. Ha önmaga nem tudja előbb megoldani, akkor a karma, a magasabb szellemi lények hathatós segítségével fogja megoldani. Ha ez a földi megtestesülés nem elegendő hozzá, akkor a következőben nagyobb lesz az esélye rá, hogy sikerül előbbre jutnia e téren.

A konteós paranoia karmája

A konteós a maga szélsőséges gyanakvásait, félelmeit és abszurd elméleteit saját maga is könnyen le tudná vetkőzni, orvosi segítség nélkül. Saját maga ki tudna keveredni az ahrimáni hazugsághálóból, ha megtenné az erre irányuló megfelelő lelki intézkedéseket. Ha nem teszi meg, akkor a halál utáni életében bizonyára meg akar majd ettől a beállítottságától szabadulni, és a következő földi élete e szándék megvalósításának a jegyében fog eltelni. Ki akar gyógyulni valóságvesztéssel terhelt lelki beállítottságából, ebből a szörnyű egyoldalúságból, ezért ennek szükségszerű karmikus következményeiben fog élni.

A karma általában úgy működik, hogy ami egyik életben a lélekben ad okot valamilyen karmikus kiegyenlítésre vagy fejlődésre, az a következő vagy valamelyik következő földi inkarnációban a testben fog karmikus tényezőként megjelenni.1 Ugyanez az igazsághoz való viszonyra vonatkozóan: "… amit az egyik inkarnációban gondolunk, ahogyan gondolkodunk, ahogyan az igazsághoz állunk, ami tehát ebben az inkarnációban belső jellegű, az fogja kialakítani viselkedésünk alapját a következő inkarnációban."2 Tehát kívül fog megnyilvánulni jellegzetes viselkedésben.

A karmát persze sokféleképpen ki lehet egyenlíteni. Ugyanazon tévedések egyénenként merőben eltérő jellegű kiegyenlítési módokat is maguk után vonhatnak. Bizonyos esetekben azonban hasonló módon és értelemben egyenlítődnek ki. Például tömegeket érintő súlyos járványos betegségekbe vagy hasonló mentális betegségekbe való esés által.

Ha valaki rendszeresen, naponta nagy tévedésekben él, az biztos súlyosabb karmát von maga után, mint ha valamiben csak néha téved nagyot. A konteós lényegében mindig téved azokban a kérdésekben, amelyekre ráhúzhat valamilyen általa ismert ahrimáni összeesküvés-elméletet. Ezért úgy vélem, hogy a rendszeresen ismétlődő valóságvesztés, súlyos ahrimáni ártalom, amely általában súlyosabb karmát von maga után, mint amikor például valaki hasonló témájú kérdésben (nem konteókról van szó) váltakozva téved vagy igazat gondol. Úgy vélem, hogy ez utóbbi esetekre lehet igaz, az alábbi két állítás: "... aki sokat hazudik, vagy hajlamos könnyű szívvel elfogadni ezt meg azt, az a következő vagy egyik következő inkarnációjában felelőtlen, könnyelmű emberré válik..."3 "Ha például egy embert anélkül tartunk rossznak ebben az inkarnációban, hogy ezt nagyon alaposan megvizsgálnánk – miközben ha alaposan megvizsgálnánk, akkor talán jónak, vagy legalábbis félig-meddig jónak találnánk –, ha ezt a gondolatot vizsgálat nélkül hordozzuk életünkben, ... amennyiben az emberekről így alkotunk ítéleteket, akkor összeférhetetlen, veszekedős, utálatos emberekké válunk a következő inkarnációban!"4

E két kijelentés persze a konteósok elsöprő többségére is érvényes. Legalábbis az összeesküvés-elméletek kapcsán. Azokra a konteósokra, akiket nem szippantott be olyan erősen a konteós világértelmezés ahrimáni atmoszférája, azoknál talán csak ilyen következmények várhatóak, amiről itt volt szó. Felelőtlenek, könnyelműek lesznek a hamis elméletek könnyelmű elfogadása következtében, továbbá mivel alaptalanul vádaskodtak másokkal szemben, ezért összeférhetetlen, veszekedős, utálatos emberekké válhatnak.

A konteósok jelentős része azonban sokkal erősebben függ Ahrimán befolyásától, ezért úgy vélem, hogy nekik bizonyára súlyosabb karmikus következményekkel kell számolniuk.

Ennek a súlyosabb karmának a megértéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy tisztában legyünk pár dologgal. Főleg azzal, hogy kísértő lények testi-lelki lényünkben kísértő módon ténykednek. A luciferi lények önmagunkról késztetnek valótlan elképzelésekre, az ahrimáni lények azt akarják elérni, hogy a rajtunk kívüli létről, a valóságról legyenek valótlan gondolataink. „... Ahrimán és Lucifer kiéli magát az emberi természetben: Ahrimán az étertestben, Lucifer az asztráltestben. Lucifer az a hatalom, aki az emberi lelket elcsábítja minden olyasmivel kapcsolatban, ami lehúzza, ami morális szempontból eltávolítja eredetétől, lelöki a földi természet mélységeibe, melyektől őrizkednie kellene. Lucifer az az erő, amely a szenvedélyek mélységes szakadékába húzza le. Ahrimán ezzel szemben a hazugság és a tévedés (megtévesztés, elhallgatás) szelleme, aki meghamisítja az emberek ítéletét.”5

Lucifer asztráltestünkbe (érzőtestünkbe) hatol, amikor egoista vagy szélsőséges vágyakat, szenvedélyeket, kívánságokat szít az érzőlelkünkben. „Ahrimán viszont étertestünkre van hatással. Minden ítélkezési zavar rá vezethető vissza: a nem szándékos – amikor téves ítéleteket hozunk – éppúgy, mint a szándékos, amikor hazudunk. Amikor hazugságba, tévedésbe esünk, Ahrimán hat az étertestünkben.”6 A tévedések, hazugságok az átalakított étertestben, az értelmi és kedélylelkünkben keletkeznek, ott élik ki magukat elsődlegesen, amely aztán az étertestbe is lekerül. És minél inkább a tévedéseknek és hazugságoknak adjuk át magunkat, annál kevésbé éljük meg saját, szabad értelmi képességeinket, és ezzel összefüggő érzéseinket. Ugyanakkor annál inkább Ahrimán határoz meg mindent, hogy mit gondoljunk igaznak, tévesnek, és hogy mit érezzünk közben. Ez az állapot alapvetően veszélyezteti további fejlődésünket, ezért kell tenni ellene mindenképpen.

Minket most a konteós valótlanságok súlyosabb karmája érdekel, pontosabban mindaz, ami az ember lényében az ártáskonteókban való hosszan tartó erőteljes hit, gyanakvás és félelem stb. miatt karmikus következménnyel kell járjon. Ami itt karmikus kiegyenlítésre, javításra szorul, az az értelmi és kedélylélekben gyökerezik. De mivel ez a lelki tagunk az étertest átalakított része, ezért ami benne történik, az az étertestbe is lehat. Mindez a lénytagok összefüggéseit látva még inkább érthető lehet (lásd a 2. részt). Ami az érző lélekben vált karmikusan kiegyenlítendő okká az egyik földi inkarnációban, az a következőkben az érzőtestben fog karmikusan folytatódni; ami az értelmi és kedélylélekben vált karmikus okká, az az étertestben; ami a tudati lélekben, az a fizikai testben,7 hiszen a lelki mindig a neki megfelelő testiben jelenik meg karmikusan.

„Mindaddig, amíg az ember születése és halála között a morál ellen követ el bűnt, amikor Lucifernek engedelmeskedik, vagy a logika és az egészséges gondolkodás ellen vét, amikor Ahrimánt követi, addig ez a mindennapi tudatos lelki élet ügye marad. Ha azonban az ember átlép a halál kapuján, megszűnnek a képzetek, amelyek az agyhoz vannak kötve. Itt a tudati élet egy más formája kezdődik, itt ténylegesen behatolnak az emberi lény legmélyébe mindazok a dolgok, amelyek a születés és a halál közötti életben morális vagy értelmi ítéletnek vannak alávetve, és belenyúlnak abba, amelyek a kámaloka után a következő létre nézve építően hatnak, és belenyomódnak azokba a plasztikus erőkbe, amelyek az ember háromtagú testiségét felépítik. Itt azok a tévedések, amelyek az Ahrimanhoz való kapcsolódásból származnak, olyan betegségekké válnak, amelyek az étertestből kiindulva betegítik meg az embert, a kicsapongások pedig, tehát azok a dolgok, amelyek az életben morális ítéletnek vannak alávetve [Luciferhez való túlzott kapcsolódásból eredően], olyan betegségokokká válnak, amelyek jobbára az asztráltestből [érzőtestből] hatnak.”8 Tehát ha valaki az értelmi és kedélylélekben erős ahrimáni befolyásnak engedelmeskedik, akkor annak karmikus következménye a következő inkarnációjában az étertestéből fog ahrimáni módon érvényre jutni.

Mi történik, ha az ember egyik életében jelentősen torzítva látja és értelmezi a külső valóságot, legalábbis annak egy részét? A torz látás- és gondolkodásmód a halál és újabb születés közötti időben megmarad, és átalakultan a következő inkarnáció étertestébe süllyed. Mit okoz ez az étertesti torzulás, amely megjelenik a következő földi megtestesülésben? A paranoid személyiségzavart, vagyis az üldözési mániát, kényszerképzeteket. „Ilyenképpen régebbi inkarnációink karmikus hatását szervezetünk mélyén magunkban hordozhatjuk. Pontosan meghatározhatjuk, hogy szervezetünk egy bizonyos részén – mint itt az étertestünkben – van az ártalom.”9

A konteósok értelmi és kedélylelkében a gonosz háttérhatalom emberiség életére törésének téveszméi akár naponta átszínezik a tudatukat, belehat az étertestükbe. A kollektív üldöztetés torz gondolatát szinte mániákusan vélik igaznak rendszeresen, éveken, évtizedeken át. Ez az első ilyen inkarnációban hat ugyan az étertestben is, hiszen tudatos gondolatainkat az étertest tárolja, de mindez egy inkarnáción belül nem teszi az embert mentális beteggé. A következő földi megtestesülésben viszont már mentális beteggé is teheti. A kollektív üldöztetés szinte mániákusan igaznak vélt konteós ideológiája a következő földi megtestesülésben a személyes üldöztetés erős érzését hozza létre, vagyis az üldözési mániát mint mentális betegséget.

Az egyértelműség kedvéért szeretném leszögezni, hogy Rudolf Steiner arról beszélt, hogy az értelmi és kedélylélekben ellenerős hatásokra létrejött vétségek a következő földi életben az étertestből betegítik meg az embert. Sőt azt is állította – egy előző életbeli luciferi vétséget alapul véve –, hogy az ez által kiváltott étertesti torzulás paranoid személyiségzavarként fog megjelenni a – nyilván a súlyosabb vétség karmikus folyományaként. Arról nem tett említést, hogy konkrétan milyen vétségek, tévedések okoznak ilyen betegséget, csak hogy luciferi befolyás előzi meg őket az előző életben. Én szűrtem le mindebből és egyéb előadásokból azt, hogy a konteók mint (főleg) ahrimáni kapcsolódásból származó súlyos tévedések karmikus következményei nagy valószínűséggel paranoid személyiségzavarként fognak megjelenni.

Már csak azért is tartom ezt nagyon valószínűnek, mert Rudolf Steiner egy másik előadásában (GA 125) a hazudozó (tévedő) hajlam karmikus következményeként a gyengeelméjűséget (értelmi fogyatékosságot) jelölte meg. Itt is mentális kórról van szó, de ahrimáni, nem közvetlen luciferi hatásra. Tehát közvetlen luciferi és ahrimáni hatás következtében is kialakulhat karmikusan mentális betegség. Ennyire nem mindegy, hogy most mennyire vagyunk a valóságban, és mennyire nem; mennyire képviseljük az igazat, és mennyire nem. Ha az egyik földi életben kevéssé vagyunk benne konteók által vagy hazudozó (tévedő) hajlam által, akkor bizony akár súlyos mentális hiányosságokkal kell a következő életünkben szembesülnünk. A valótlanságnak való erős odaadottság következtében nem lehet a halál és újabb születés közti életben a szellemi valóságban kellően tudatosnak maradni, és ezáltal nem lehet egészséges testet felépíteni, és közvetlenül ez vezet ilyen betegségekhez. Ha valaki nagyon erősen a valótlanságban vagy szándékos hazudozásokban élt egyik földi életében, akkor a halál és újabb születés közötti valósághoz máris egészségtelenül kapcsolódik. Étertestét nem megfelelően építi fel. Olyanná formálja, amelynek működése majd mentális betegségként fog megjelenni a következő földi életben. Ennek közvetlen folyományaként nem lesz képes a következő földi inkarnációjában egészséges emberként kapcsolódni a környezetéhez. Rudolf Steiner konkréten a gyengeelméjűségről a hazudozó, gyakran tévedő (Lügenhaftigkeit) hajlam kapcsán beszélt. Az üldözési mánia esetén a konkrét ahrimáni behatások jellegére, a lelki életben zajló előzmények konkrét formáira nem tért ki. Ettől függetlenül úgy vélem, hogy a konteókban való paranoiás hit kifejezetten olyan jellegű, amelynek többnyire paranoid személyiségzavar kell legyen a karmikus következménye.10

Miért jelenhet meg a tévedés és a hazugság mentális betegségként a következő életben? Mert amíg a tévedés és a hazudozó hajlam a lélekben gyökerezik, addig sokkal kisebb kényszerítő ereje van, mint ha az étertestből hat a lélekbe. A lelkünkben tudunk urakká válni, de testünkben, étertestünkben nem. A gondolatoknak önmagukban nincs is kényszerítő ereje a lelkünkben. Kísértő befolyásra már van, de az nem maguktól a gondolatok mivoltától ered. A lelkünkben még az is simán legyőzhető saját lelki és szellemi erőink megerősítése által, amit valamilyen kísértő befolyás erősít fel lelkünkben. Tévedéseinkre rájöhetünk, kijavíthatjuk hibás gondolkodásunkat, és újra igazat tudunk gondolni abban a kérdésben is, amiben előzőleg valótlant gondoltunk. Bármikor meg tudjuk emberelni magunkat. Például Ahrimán ugyan kényszerítő erővel hat az értelmi és kedélylélekben – rávenne, hogy valótlan összeesküvés-elméleteket véljünk igaznak –, de ha tudunk józanul, egészségesen gondolkodni e kérdésekben is, akkor nem tesz minket lóvá, és be kell látnia próbálkozásának a kudarcát. Ha tehát a felfogás problémája a lélekben gyökerezik, akkor az ember felülkerekedhet a megtévesztő ahrimáni vagy luciferi befolyásokon, és felismerheti tévedését, bármilyen jellegű is az. Ám az élettestbe került tévedések karmikus hatásai ellen már nem tudunk fellépni ilyen gyors sikert remélve. Hiszen ha a test folyton torzan tükrözi a léleknek a külső valóság bizonyos területeit, a rájuk vonatkozó gondolatokat, képzeteket, akkor abból bizony a paranoid személyiségzavar jöhet létre. Vagy súlyos hazudozások következtében nem is tudja rendesen használni az ember az étertestét, és ez jelenik meg a gyengeelméjűségben. Szörnyen hangzik, de az ártáskonteók ádáz híveire – úgy sejtem – a paranoid személyiségzavar vár karmikus gyógyterápiaként; (a tudatlanság-konteósokra, a lapos Föld híveire inkább a gyengeelméjűség.)

Általában a konteósokat sem lehet józan érvekkel és tényekkel szembesítve visszatéríteni a fizikai valóságba, pedig nekik nem is az étertestükben van a hiba, hanem a lélekben. Az üldözési mániában szenvedő betegnél végképp nagyon keveset lehet elérni így, értelmi úton, érvekkel: „... köztudomású, hogy ha valaki karmikus bonyodalmak folytán jutott abba a helyzetbe, hogy olyan állapotokat teremtsen, amelyek az üldözési mánia, nagyzási hóbort tüneteihez vezetnek, akkor képes lelkében a rögeszmék egész rendszerét felépíteni, amelyeket ő maga a lehető leglogikusabban megindokol, de amelyek ettől még rögeszmék maradnak. Előfordulhat például, hogy valaki az élet más területein egészen helyesen és logikusan gondolkozik, csak éppen az az egyetlen rögeszméje, hogy őt valamilyen okból mindenütt üldözik. Akkor azután képes lesz rá, hogy ahol csak megfordul, a legcsekélyebb esemény kapcsán a legelmésebb kombinációkkal hozakodjék elő: »ez már megint egy olyan klikk, ami semmi mást nem akar, mint hogy ezt vagy azt elkövesse ellenem«. – És a legelmésebb módon fogja bizonyítani, hogy gyanúja mennyire indokolt. Eszerint lehet valaki egészen logikus fő, és mégis a téboly bizonyos tüneteit élheti ki magában. Ilyen embert logikus érvekkel meggyőzni teljességgel lehetetlen. Ellenkezőleg: ha ilyen esetben logikus érvekkel hozakodunk elő, megtörténhet, hogy még csak akkor élednek fel igazán a rögeszmék, és még hatásosabb bizonyítékokat keres, hogy igazolja azt, ami nála üldözési rögeszméje tartalmaként érvényesül.”11

Rudolf Steiner megfigyelései szerint az segíthet (GA 120) valamennyit a betegnek, ha újra és újra rávilágítunk annak abszurditására, amit kényszeresen valóságnak vél. Amíg a valóságtévesztés az ahrimáni befolyásokkal súlyosan fertőzött lelki életből fakad, mint a konteós esetén, addig az abszurditásra, a képtelen elméletekre való rávilágítással bizonyára sokkal több elérhető – noha tapasztalatom szerint ekkor is igen kevés. Emellett a szellemtudományos ismeretek, a szellemi igazságok mély átélése, „mélyre tüdőzése” is sokat segíthet, és nemcsak a kollektív üldöztetés konteós hívőjénél, hanem az üldözési mániában szenvedőnél is. Mindenesetre a kollektív üldöztetés konteós „mániájából” biztosan többeknek sikerülhet belátással, szellemi hatásokkal kigyógyulniuk; az üldözési mánia személyes félelmeiből és tüneteiből azonban csak nagyon keveseknek. Utóbbihoz valóban mélyreható szellemtudományos átalakító munkát kell végezni az étertestig hatóan, hogy ezáltal az ottani torzulást az ember helyre tudja hozni szabad lelki-szellemi tevékenységgel.

Összefoglalásul elmondható, hogy ha az ember most ártáskonteósként nem képes az értelmi és kedélylelkében felismerni, hogy rendszeresen valótlanságba esik az élet bizonyos területein, vagyis ha saját lelki erejéből, felismeréseiből eredően nem képes abszurd tévedéseiből kikecmeregni, akkor ezt a hajlamot akár drasztikus behatások árán is, de ki akarja gyomlálni a lényéből. Ezért vállalja, hogy a következő földi megtestesülésében akár mentális betegség árán is megszabadul ettől a tulajdonságától.

Aki tehát előző életének következtében paranoid személyiségzavaros volt, arra igazán kijózanító módon fog hatni a következő halál és újabb születés között mindaz, amikor visszatekint arra, hogy mennyire képtelen módon gondolkodott, érzett és viselkedett mentális beteg módjára: „Aki átesik olyasvalamin, hogy például egy bizonyos inkarnációban az üldözési mánia tünetei mutatkoznak rajta, az amikor újból átlépi a halál küszöbét, maga előtt látja mindazokat a tetteket, amelyeket az ahrimáni ártalom következtében véghezvitt, és teljes képtelenségükben fogja látni maga előtt azokat. Ez lesz majd az az erő, ami következő [a sorban immár a 3.] inkarnációjára alapos gyógyulást hoz számára. Mert csak azáltal gyógyulhat meg, hogy az, amit a szóban forgó szimptóma hatására véghezvitt, a külső világban következményeit tekintve abszurdnak fog tűnni.”12

Úgy vélem, sokaknál már most megelőzhető lenne a paranoid személyiségzavar kialakulása a következő földi életben. Már most is sokan beláthatnák konteós hitrendszerük abszurd voltát, és akkor nem kellene arra várniuk, hogy majd csak a mentális betegségben leélt inkarnációjuk után döbbenjenek rá abszurd viselkedésükre és gondolkodásukra...

2024. 06. 14.

1. rész: A konteók abszurd világa – avagy mese a háttérhatalomról, amely felköp és alááll

2. rész: Lucifer és Ahrimán működése az emberben

3. rész: A konteók ahrimáni spekulációk

Jegyzetek:

1 Rudolf Steiner: A rózsakeresztesek teozófiája, GA 99

2 Rudolf Steiner: Wiederverkörperung und Karma und ihre Bedeutung für die Kultur der Gegenwart, GA 135, 1912. 03. 05.

3 Rudolf Steiner: Wiederverkörperung und Karma und ihre Bedeutung für die Kultur der Gegenwart, GA 135, 1912. 03. 05.

4 Rudolf Steiner: Wiederverkörperung und Karma und ihre Bedeutung für die Kultur der Gegenwart, GA 135, 1912. 03. 05.

5 Rudolf Steiner: –, GA ismeretlen, Morál és karma c. előadás, Nürnberg, 1910. 11. 12.

6 Rudolf Steiner: Wege und Ziele des geistigen Menschen, GA 125, Bremen, 1910. 11. 26.

7 Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 25.

8 Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 19.

9 Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 25.

10 Különösen figyelemreméltó, hogy Rudolf Steiner az oltásoktól való idegenkedésről is ugyanabban az előadásban beszélt, amelyben az üldözési mániáról. Úgy sejtem, hogy előre látta a – már a maga korában is erősen fellángoló – oltástól való túlzott idegenkedés kapcsán (is) az ahrimáni befolyás alá kerülés nagy veszélyét, hiszen e befolyás által az oltástól való idegenkedés fanatikus oltásellenességbe, a racionális felfogás irracionális felfogásba csaphat át. Az idegenkedés érzése épp ahrimáni behatásra válhat szélsőséges – netán konteókkal fűszerezett – oltásellenességgé. Talán ezért is merülhetett fel számára az üldözési mánia karmikus okainak megtárgyalása után az oltástól való idegenkedés.

11 Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 25.

12 Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 25.