Skip to main content
  • Gellért Ferenc

A fémek és bolygók hatásait vizsgáló természettudományos kísérletek

E cikkben Wilhelm Pelikan: A hét fém című művében publikált kísérleti eredményeiről szeretnék beszámolni. Erre vonatkozóan találunk egy részletet a Tipikus betegségek gyógyszerei dr. Rudolf Steiner nyomán című sorozat 4., a vasról szóló füzetében is, amelyet a Tiszta Gondolat Alapítvány adott ki. E két mű alapján írtam e kis összeállítást.

Rudolf Steinernek igen szerteágazó kutatásai ismeretesek. Ezek nagy részéből egy olyan evolúciós, testi-lelki-szellemi fejlődési folyamat rajzolódik ki, amelyben szerepe van a Naprendszer egyes bolygószféráinak, és a bolygószférák hatására létrejött fémeknek. Ezek érzékfeletti módon befolyással vannak az életfolyamatokra. S ez kísérletileg is igazolható. Ezen ismeretek hasznosíthatók az orvostudományban is. Az antropozófiai medicina a múlt század eleje óta alkalmazza a fémek és más szubsztanciák Rudolf Steiner által felismert gyógyhatásait. A fémek és bolygók összefüggéseiről természetesen voltak a korábbi emberiségben is ismeretek, amit az ősi emberiség az akkori homályos, ösztönös érzékfeletti látásával szerzett, s ennek kisebb része egészen a középkorig áthagyományozódott. Főként bizonyos fémek, és a hozzájuk tartozó bolygók sematikus összefüggéseiről maradtak fenn ismeretek, de ezek hasznosítási módjai, ha voltak is, a jelenlegi emberi értelem kialakulásával nagyrészt feledésbe merültek. Az antropozófiai ismeretek keretében az alábbi összefüggések adódnak: Hold-ezüst, Merkúr-réz, Vénusz-higany, Nap-arany, Mars-vas, Jupiter-ón és Szaturnusz-ólom. (Ez nem teljesen egyezik a tradicionálisan ránk maradt tanításokkal.)

Rudolf Steiner látta, hogyha az orvostudomány továbbra is azt a fejlődési utat fogja követni, amelyen éppen járt, akkor hamarosan olyan halálhoz vezeti az embereket, ami méltatlan az emberi léthez. Látta, hogy a jelenleg alkalmazott gyógyítási módokon kívül más, természetesebb, és talán hatékonyabb módszerek is kínálkoznak, ezért szellemi kutatásainak irányát úgy alakította, hogy e téren is az emberiség hasznára legyen. Ezzel kapcsolatban többször szólt konkrétumokba menően meghatározott fémek gyógyításban való alkalmazásának módjairól, és fémekből való gyógyszer-előállítási lehetőségekről. Orvosoknak tartott előadásain az első gyógyítási sikerekről is be tudott számolni.

Orvosi és más kozmológiai előadások, kijelentések néhány kutatót arra ösztönöztek, hogy amit Steiner tisztán szellemi kutatással felfedezett, és a gyakorlatban működőképesnek is bizonyult, azt a jelenlegi természettudományos eszközökkel – amennyire lehet - kísérletileg is megvizsgálják, és létezését igazolják.

Wilhelm Pelikan a következőképpen járt el a kísérletekben:

Azonos formájú, különböző fémből álló edényeket készíttetett. Az edények anyaga: ezüst, réz, ón, ólom, alumínium, vas, cink és nikkel volt, de porcelán- és három olyan plexi üvegedényt is alkalmazott, amelyek egyikének falát higannyal töltötte meg, a másik falát aranyfóliával vonta be. (A plexinél persze nem tudhatjuk, hogy mi származik pontosan belőle, és mi a higanytól vagy aranytól, ezért egy fémborítás nélküli plexi edényt is bevont a kísérletbe.) Minden edény egyféle fémből készült, és mindegyiknek az aljába egyforma fenekű porceláncsészéket helyezett. Mindegyik csészében gondosan kiválogatott azonos számú (25 vagy 50 db.) búzamagot növesztett egyébként azonos külső körülmények (pl. hőmérséklet) között egy időben. Gondoskodott arról, hogy az edények zártak legyenek annyira, hogy oda fény ne hatolhasson be, de kút- és forrásvízzel öntözni tudja. A levegőt az azonos fémből készült fedő, és a speciális formájú edény közötti hézag létrehozásával biztosította. Hat nap után mindig kivette a magvakat, és gondosan megmérte a kicsírázó növények hosszát. Az eredeti és a hat nap utáni méretkülönbségekből mindegyik edényre növekedési középértéket számolt, és kiszámolta a szórást a középérték körül. A kísérleteket éveken át végezte, és ezek után közölte eredményeit.

A kísérletekből arra kívánt választ kapni, hogy vajon fizikailag kimutatható-e mérhető fémhatás, bolygóhatás a búza növekedésére? Ha igen, akkor ez valószínűleg minden fizikai világban élő lényre érvényes. Antropozófiai ismeretei révén ugyanis lehetségesnek tartotta, hogy létezik a fémeknek egy nem a fizikai szinten, hanem az élet szintjén zajló, úgynevezett éteri hatása, amit Rudolf Steiner fedezett fel. Steiner például azt állította, hogy minden fém egy sajátosan rá jellemző, az élet képzőerőit befolyásoló hatással bír. (Ezt a hatást alkalmazzák egyébként az antropozófiai gyógyításban.) Van a fémeknek egyfajta sugárzó hatása, ami fizikailag nem mutatható ki, de az élő növénymagon kísérletileg igazolható. (De ne gondoljunk radioaktív sugárzásra, hiszen az fizikai jellegű, és az élet ellen hat.) Pelikan választ keresett arra, hogy függ-e a növények növekedése, azaz az életfolyamatok függenek-e az egyes fémek hatásaitól? Van-e az esetlegesen létező összefüggéseknek valamilyen szabályos, ritmikus folyamata az év során? A különféle anyagú edények hatásai összefüggésbe hozhatók-e az egyes bolygók látszólagos égi mozgásával? Steiner ugyanis azt figyelte meg, hogy a földi fémek kozmikus-szellemi bolygóhatások eredményei, „fizikai lerakódásai”. Ha valóban azok, gondolta Pelikan, akkor a jelenlegi fémek, és a bolygók között jelenleg is kimutatható összefüggés van.

Az eredmények:

Mindegyik vizsgálatba bevont fém más és más növekedést eredményezett. A szórási értékek is minden fémnél különbözőek voltak. Több éves átlagban a fémekre különböző, jellemző értékek adódtak.

A szórási értékek hétről hétre változtak. Ezért havi és évi metszetben vizsgálva is különbözőek voltak. Évszaktól függően változó szórás adódott. Magasabb szórás idején a növekedés gyengébb vagy egyenetlenebb, alacsonyabb szórásnál intenzívebb volt.

Az évszakingadozás kiiktatására minden hétre megállapította az összes edény szórásának középértékét, amit 100-nak vett, és ún. jellegszórást (a kapott középérték százaléka) számolt mindegyik edényre, mindegyik anyagra.

Néhány példa:

Egy 1951 és 1961 közötti kísérletben kapott jellegszórások évi értékeinek grafikus ábrázolásain megfigyelhető, hogy mindegyik fém jellegszórása specifikusan eltérő, az adott fémre jellemző. Az egyik fém sugárzásai inkább nyáron segítik a növekedést, míg a másiké inkább télen.

A vas jellegszórásának éves görbéjén pl. 7 hullámtető figyelhető meg, de ami jelentős eltérés minden más vizsgált fémsugárzástól, az az, hogy a vassugárzás az év második felében sokkal kevésbé támogatja a növekedést, mint az első hat hónapban.

A Jupiter és a Nap együttállása és szembenállása idején az ónedényben növekedett magvak méreteiből számolt jellegszórási görbe hullámvölgyet ír le.

A Szaturnusz és a Nap együttállása és szembenállása idején az ólom középszóródása hullámtetőt ír le.

A vas, a Mars fémje, szökőévben nagyobb szórást mutat, azaz gyengébb erőt fejt ki a növekedésre. Hurokévben viszont kisebb a szórás, azaz erőteljesebben hat az életfolyamatokra. A vasedényben való növekedés ritmusa ugyanúgy változik, ahogy a Nap és a Mars konstellációi változnak az égen.

(A csillaghatások földi anyagokra való hatásaival korábban Lili Kollisko is foglalkozott. Ő kapilláris-dinamolitikus eljárással vizsgálta a fémsók reakcióit a bolygók állásainak függvényében.)

(Ábrákkal sajnos nem tudtam szolgálni, de a füzet talán jelenleg is kapható.)

 



Vissza az előző oldalra

Pin It