– Szép ruhában vagy ma tanítványom. Tudod-e, hogy honnan ered a ruházkodás?

– Bizonyára onnan, hogy a meztelen ember rájött, hogy a testét védheti is a bántó környezeti hatásoktól. Vagy onnan, hogy egyszer csak elkezdte magát szégyellni?

– Nem. Ennek sokkal mélyebb okai vannak. Egy olyan földi állapotba kell ehhez visszamennünk, amikor az ember még csak elkezdett fizikai testet ölteni, tehát amikor a külső fizikai hatások alig érvényesülhettek. Hol is kezdjük?

Az ember a földi fejlődése kezdetén még egészen másként nézett ki, és a tudata nagyon eltért a jelenlegitől. Ennek jellemzésére most csak annyira térek ki, amennyire témánk megértéséhez szükséges. Ma mindenfelé beszélnek az auráról. Azt mondják, mindennek van aurája. Minél bonyolultabb, fejlettebb egy lény, annál bonyolultabb formák, annál szebb színek járják át. Ez általában igaz is. Az aurának több rétege van. Ha az embert fejlett érzékfeletti észlelőszervekkel nézzük, akkor látjuk, hogy van egy a testtel, egy a lélekkel és egy a szellemmel összefüggő auraréteg, amelyek kölcsönösen áthatják egymást. Ez a három együtt alkotja az ember körül látható érzékfeletti formát.

– Ma már le is tudják fényképezni.

– Nem, ez tévedés. Amit le tudnak fényképezni, az az emberhez tartozó elektromágneses burok, ami azért lesz színes, mert önkényes módon átkódolják a fizikailag kapott paramétereket. Ha másképp kódolnák, másképpen alakulnának a színek is. Az aurafotón ez látszik, nem érzékfeletti forma. Az aura ugyanis lényegében az ember élettestének, érzőtestének és énjének az érzékfeletti erőkisugárzása.

– Hogyan néz ki?

– Az igazi aura folyton váltakozó állapotú, plasztikus, színes forma. Bár az ember aurája kifejezetten emberi, és nagyjából tojás alakú, még sincs két ember, akié teljesen egyformán nézne ki. Színek telítettségében lévő különbségek, különféle színek sugárzása, különféle formák mutatkoznak. De az értő számára minden szín és forma jelentéssel bír.

– Igen, hallottam róla. Valakinek az aurája piros alapszínnel rendelkezik, másé zölddel, stb. Ezt néhányan látják.

– Igen, de általában annak is inkább csak a testtel és lélekkel összefüggő részét.

Régen minden ember látta az aurát.

– Az élettelen dolgoknak is van aurája?

– Igen. De most inkább arról akarok beszélni, hogy minden embernek olyan tudata volt, hogy a környezetét elsősorban nem fizikai érzékein keresztül észlelte, hanem lelki és szellemi lényében működő érzékfeletti szervek voltak, amelyekkel látta az érzékfeletti világ tényeit, lényeit, és fizikaivá váló környezete auráját. Az ember lelki szemeivel látott és közvetlen érintkezésben volt azokkal a szellemi lényekkel, akikről ma a legkülönfélébb vallások beszélnek.

– A jelenlegi emberi tudat viszont már az érzéki észlelésen, és az ehhez kapcsolódó gondolkodáson alapul. Aurát és érzékfeletti lényeket általában nem lát az ember. Ezek szerint az auralátás egyszer csak megszűnt.

– Fokozatosan szűnt meg. Ahogy az ember a fizikai érzékeivel egyre élesebben kezdett észlelni, úgy halványodtak el érzékfeletti észlelő képességei. Volt a földi emberi fejlődés kezdete után nem sokkal egy olyan állapot, amikor az ember a maga és embertársai körül látott színes auraburkot már nem látta olyannak, mint korábban. Korábban úgy érezte, mintha ez az aura az ő burka, ruhája lenne. Most úgy érezte, valami hiányzik róla, és ezt pótolni kezdte fizikai tárgyakkal, ruhákkal. Mára ez a tény teljesen elfelejtődött. Pedig ez az igazi szellemi eredete az öltözködésnek. Amíg az ember aurába volt öltözve, fel sem tűnt neki, hogy esetleg meztelen. Az aura volt a ruhája. Csak akkor vette észre, amikor érzékfeletti látása homályosulni kezdett. Amikor fizikai érzékei felnyíltak.

– Arról ír a Biblia is, hogy a luciferi csábításra bekövetkező paradicsomi bűnbeesés után Ádámnak és Évának „felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek.” (Ter 3, 7)

– Igen, az emberiség nagy tanítói általában a többségtől elütő módon érzékfeletti képességgel rendelkeztek. Beleláttak az emberiség múltjába. Mózes itt pont azt említi képekben, amiről beszéltem. Az öltözködés kezdetét. Miután az első emberpár evett a jó és a rossz tudásának fájáról, azaz kezdett megszűnni a látó képtudat, és születőben volt az új, fizikai érzékelésen alapuló tárgyi tudat. A jó és a rossz tudás fájának gyümölcséből enni valójában azt jelenti, hogy értelmi képességek, ítélőképesség, önálló gondolkodás születik az emberben. A paradicsom pedig az az állapot, amiben mindannyian éltünk a fizikai érzékek felnyílása előtt. Meztelenül, ám színes aurába öltözve.

(Az aura színeiről és jelentéseiről részletesen Rudolf Steiner: A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei c. könyvéből tájékozódhatunk.

Vissza az előző oldalra