( Ezen írás megtalálható a Szellemi útmutatások a 21. században című könyvemben.)

Heribert Illig, német kronológiakritikus kutatásai és nézetei nyomán ma már több kutató bevonásával és támogatásával terjesztik a világban, hogy a középkori történelem egy része valójában csak kitaláció. Nem csupán néhány esemény megtörténtét kérdőjelezik meg, sőt vélik megcáfolni, hanem az európai és más civilizációk történetének kb. 300 éves periódusát. Szerintük ezért most valójában Krisztus után az 1600-as évek végén, vagy az 1700-as évek elején járunk, hiszen amit pl. a nyugat-európai 7.-9. századi történelmi eseményeknek tudtunk, azok csak a történészek tévedései, kitalációk, csalások, legendák, a történelem meghamisításai. De ezt állítják a zsidó, iszlám, arab és kínai történelemnek erre az időszakra tett eseményeiről is.

Magyarországon kapóra jött ez az elmélet azok számára, akik a magyarok – legalább részleges – honfoglalását (talán jogosan) évszázadokkal korábbi időszakra teszik. Magyarországon például Pap Gábor művészettörténész terjeszti Illig nézeteit. Érdekes az is, hogy legelőször magyarra fordították le Illig: A kitalált középkor című művét.

 Szükségét érzem, hogy e témával foglalkozzam, mert egyrészt sokan mintha nem tudnának e téren szilárd és egyértelmű álláspontra jutni, másrészt mert az antropozófiában erről egyáltalán nem olvashatunk. Hogy ennek mi az oka, az élesen előttem áll: mert az egész teória egy nagy tévedés! A legdöntőbb érvek materiális úton cáfolhatók. Nincs kitalált középkor! Nincs szükség időszámításunk korrekciójára. – Ha tényleg egészen más időszámítást kellene ma írnunk, akkor viszont antropozófusként tudomásul kellene vennünk, hogy ezzel Rudolf Steiner teljes antropozófiai tanításait kérdőjelezzük meg. Akkor amit az 1413-as, 1879-es, 1899-es, 1998-as, stb. évszámokkal kapcsolatban vagy pl. Harun al Rashidról és koráról Rudolf Steiner állított, az nem igaz. Ez ellen az az érv nem hozható fel, hogy erről még nem volt szabad szólnia. Akkor ugyanis nem mondott volna konkrét időpontokat sohasem, mert tudta volna, hogy minden 6. század utáni időpont megadásával egy tévhit fennmaradását támogatná. Másrészről az sem jó érv, hogy nem tudott a hibás időszámításról, vagyis ezt a tévedést nem vette észre. Ez annyira hihetetlennek tűnő állítás Rudolf Steiner egész tevékenységét szem előtt tartva, amelynek során mindig a lehető legalaposabban igyekezett eljárni, hogy időt sem érdemes rá fecsérelni. Aki olyan mélyen belelátott a szellemi világba és lényeibe, az kizárt, hogy ilyet ne vett volna észre. Éppen egy – pusztán a fizikai tényekre hagyatkozó – materialista tudós tudna felfedezni egy ennyire nagy horderejű dolgot és egy sokkal szélesebb látókörrel rendelkező nem? Ha mégis ezt mondanánk, akkor akár azt is állíthatnánk, hogy például a csak fizikai dokumentumokra és hagyományokra hagyatkozó katolikus papok többet kell tudjanak Krisztus lényéről, mint egy Rudolf Steiner kaliberű tisztánlátó beavatott.

Sorat szándéka és működése

Mindenekelőtt két 1918-as előadásában[1] szól Rudolf Steiner arról, aminek segítségével rávilágíthatunk arra a szellemi háttérre, amely a kitalált középkorról szóló elméleteket előidézte. Ebben az előadásciklusában olvashatjuk, hogy bizonyos értelemben három alapvető áramlat vonul egymás mellett az emberi fejlődésben. Egy középső, ami a normális, az egyensúly áramlata, amelyet elsősorban Krisztus(-Jahve) nevével jelölhetünk és két oldalsó, melyek erői az ember földi fejlődését kétféle szélsőség felé akarják terelni. Az egyik az ősi lemúriai korszak óta ható luciferi áramlat, a másik az atlantiszi korszak óta ható ahrimani. E két áramlat lényei működésének is megvannak a jogosultságai a számukra kiszabott kozmikus kereteken belül, azonban mindig újra és újra léteznek közöttük olyanok, amelyek „túllépik elrendelt hatáskörüket”. Eltévelyedéseikre és az általuk befolyásolt lények eltévelyedéseire kell a figyelmet felhívnunk. Eszerint Kr. után 666-ban nem a fizikai síkon megjelenve, de a fizikai életben mégis teljesen nyilvánvalóan, észrevehetően megjelenhetett volna egy jelentős hatású lény, akinek az emberek lényegében a rabjaivá váltak volna. Ez a lény úgy határozott, hogy „most mindent megtanítok az embereknek, amit valaha tudati lelke révén megtalálhat.”[2] Csakhogy ez az ahrimani természetű lény, akit Soratnak nevezünk, meg lett akadályozva abban, hogy eltérítse, átalakítsa az emberi evolúciót. Működésének hatása letompított formában azonban máig is megfigyelhető. A nagy veszélyt legfőképpen a középső áramlat legjelentősebb szellemi lénye, Krisztus hárította el azzal, hogy már időszámításunk kezdetén végrehajtotta golgotai tettét, és azóta a Föld szellemi szférájában működik.

 Az emberi fejlődés fokozatosan történik. Általában nem visel el hatalmas ugrásokat. Evolúciós és involúciós folyamatok zajlanak, korszakok különböztethetők meg. Az emberi lélek három részre osztható: érző-, értelmi- és kedélylélekre és tudati lélekre. Minden korszakban az ember lényének más és más részének a fejlődése dominál. A mostani és az előző két korszakban az ember lelki tagjainak fejlődése a legfontosabb. Jelenleg tudati lelkeink fejlesztése van soron, míg az ezt megelőző korszakban főként a középső tagot fejleszthettük, az értelmi- és kedélyléleknek nevezett tagot Ez a korszak Kr. előtt 747-ben kezdődött és Kr. után 1413-ban fejeződött be és már a negyedik a nagy atlantiszi katasztrófa óta, míg a mostani az ötödik. Minden ilyen korszak 2160 évig tart, ami a nagy plátói világév 1/12-e. A tudati lélek korszaka átlagos időpontokkal megjelölve 1413-ban kezdődött és 3573-ban lesz vége.

 A Sorat által előidézett veszély mindenekelőtt abban állt, hogy ez a lény a 7. században az értelmi- és kedélylélek szintjén álló emberiségnek azt hozta volna el a kiemelkedő, a már tudati lélek szintjén álló emberek inspirálásával, amire az akkori emberiség még éretlen lett volna. Az inspirációknak az lett volna a következménye, hogy az emberiség zseniális technikai és más jellegű találmányok, felfedezések révén már akkor elérte volna azt a fejlettségi szintet, amelyet csak a jelenlegi, az ún. tudati lélek korszak közepén, 2493 körül érünk el normális tempóban. Viszonylag nagy számú zseni lépett volna fel a fejlettebb civilizációjú népekben, de a legtöbb ember nem tudta volna követni a tanításaikat, ezért a fejlődésben lemaradtak volna, ez pedig elzüllésükhöz vezetett volna. Az elzüllés azért következett volna be, mert az idő előtt rájuk zúdult tudást csak félig ösztönösen tudták volna felvenni, holott azokat az ismereteket a maguk természetéből adódóan öntudatosan, a tudati lélekkel kellene felvenni. Azokat nem lehetséges csupán az értelmi lélekkel befogadni. Az akkor élő emberek tudati lelkei még nem voltak annyira fejlettek, mint amilyen a mai embereké, vagy akár a következő évszázadok embereié lesz. A tudást nem tudták volna felelősségteljesen alkalmazni sem. Különféle eltévelyedésekbe estek volna. Nemcsak a tudati lélekre nézve lett volna ez káros, hanem az értelmi- és kedélylélekre is. Az értelmi- és kedélylélek fejlődése csak félig valósulhatott volna meg, megzavarta volna az idő előtt érkező ismerethalmaz, és a tudati lélek sem tudott volna rendesen kifejlődni, mert ahhoz is a fokozatosság lett volna szükséges. Mindez azt jelentette volna, hogy a még magasabb szintű jövőbeli fejlődéstől el lett volna vágva az emberiség többsége. 666 után hirtelen felvirágzott volna a materiális kultúra. Egy hatalmas mértékű ipari forradalom következett volna be, megközelítőleg 1000 évvel korábban, mint ahogy az ténylegesen bekövetkezett. Talán már 1000 körül számítógépek is léteztek volna? Nem tudom. De az emberi lélek fejlődése olyan mértékű zavart szenvedett volna, hogy ennek helyrehozása nagyon hosszú időket vett volna azután igénybe. Még a múlt jó erőihez való helyes kapcsolódás is veszélyeztetve volt. Mindaz, ami eddig az emberi fejlődést évezredekig az angyaloktól a szeráfokig és még tovább szolgálta, hiábavalónak bizonyult volna. Az emberek hirtelen önmaguk tudatára ébredtek volna. (Az öntudat egyébként akkoriban sokkal haloványabban fénylett a lelkekben, mint ma, hiszen az öntudatos gondolkodás, a tudati lélek még nem fejlődött ki.) A világ és az ember eléjük táruló összefüggéseivel nem tudtak volna úgy bánni, ahogy egyébként az ma egyre inkább elvárható már. Ehhez az embereknek önmaguk fejlesztésével, fegyelmezésével fokozatosan kell hozzájutniuk. Sorat megajándékozta volna az embereket a „hirtelen” megjelenő tudással és ennek végzetes következményei lettek volna.

 Rudolf Steiner kimondja, hogy Sorat úgy akarta inspirálni az embereket, hogy az időszámításunkat is az ő működéséhez igazítsuk.[3] Időszámításunk kezdetének 666-ot vennénk és 2008-ban még csak 1342-őt írnánk. Nyilvánvaló, hogy a kitalált középkor teória is ennek a lénynek az inspirációjából ered, csak rövidebb időszakra vonatkozóan. Steiner azt mondja: Ahriman „arra törekszik, hogy földi életünket kiszakítsa a kozmikus múltból. Arra törekszik, hogy a Földet teljesen egy önmagára utalt lénnyé tegye és vele minket egészen tellúrikussá, teljesen földivé tegyen.”[4] „Ha győznének[az ahrimani erők: ford.], akkor kiragadnának minket a Szaturnusz-, Nap- és Holdmúltunkból.”[5] De nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy a Krisztus által vezetett földi fejlődést el akarják szakítani Krisztustól. Sorat az ahrimani szellemek egyik legjelentősebbike. Nemcsak a Szaturnusztól a Földig tartó kozmikus történelmünket szándékoznak teljesen kitörölni az emberi fejlődésből, hanem egyben a földi korszak egészen 666-ig és azóta is tartó minden olyan eseményét is, amelynek valamilyen köze van Krisztushoz. Sorat pontosan ennek értelmében cselekszik Illig elméletén keresztül.

 A 666-os év a világviszonyok szempontjából különösen alkalmasnak bizonyult volna ennek a lénynek a szándékai kivitelezéséhez. 2*666 idején újra próbálkozott. Ekkor Szép Fülöp francia uralkodó anyagi és hatalmi érdekekből a templomos rend ellen indított támadást, aminek következménye az lett, hogy számos templomost kivégeztek, megkínoztak, valamint 1312-ben a pápa feloszlatta az addig virágzó és Európa következő évszázadainak szocális és társadalmi életére rendkívül pozitív lehetőségekkel rendelkező szervezetet. Illig nagyjából 3*666=1998 idején, pontosan az 1998 előtti években írta meg e lény inspirációjára a könyvét, amelyet 1996-ban adtak ki németül. Sorat ekkor látta ismét alkalmasnak az időt, hogy szándékait megvalósítsa: hogy az egyébként is gőzerővel működő ahrimani erők mellé lépve a materiális fejlődést siettesse és az emberiség időszámítását a saját működésének kezdetéhez igazítsa. Nem tudta kiszakítani, kitörölni a teljes időszakot 666-tól kezdődően, de egy kisebb szakasz kitörlését megkísérli. Ha tehát Sorat az időszámításunk megváltoztatásán dolgozik, akkor ez azt is jelenti, hogy összes többi szándékát is igyekszik ma az emberi világban érvényre juttatni. 666-ban a 2493-ban elérendő szintet akarta előrehozni. Bizonyára ma sem akar kevesebbet elérni. Közelebb vagyunk már 2493-hoz és sok mindent láthatunk magunk körül, ami már megvalósult. Mégis kárt okozna sok ember fejlődésének még ma is, ha már most elérnénk a néhány évszázad múlva normálisnak mondható szintet.[6]

A kitalált középkor teória és cáfolatai

Különösen egybevág Sorat középkori működésének kezdetével, hogy Illig a teóriájában megközelítőleg az ezt követő időszakot tartja kitaláltnak és ezért eltávolítandónak. „Az európai történelem 7., 8. és 9. százada művileg beiktatott, minden valóságot és reális történést nélkülöző időszak. Ennek megfelelően maradék nélkül törlendő, majd az előtte és utána lévő történések közvetlenül, vagy kis eltéréssel összekapcsolandók”[7]. A „kora középkor nagyrészt kitalálás, ugyanis a 614-911-ig tartó periódus teljesen fiktív, csak egy fantomkorszak”[8],[9] Mégha Sorat láthatóan nem is tudta megvalósítani eredeti akaratát, olyannyira áthatotta a 666 utáni időszak szellemi légkörét, ami néhány mai okos kutatót képes ennyire félrevezetni.

        Heribert Illig a XIII. Gergely pápa 1582-ben végrehajtott naptárreformjában talált az egyik legfőbb támpontjára. Addig a Julian-naptár volt érvényben és eszerint pl. húsvét a csillagászatilag megállapíthatóhoz képest kb. 13 napos eltérést mutatott. 1582-ben csak 10 nappal korrigálták a késést. A Julius Ceasar által bevezetett Julian-naptár kb. 128 évenként késett egy napot a hozzá tartozó csillagkonstellációhoz képest, ez Kr. e. 45-től Kr. u. 1582-ig kb. 13 napot adna ki. A 16. sz.-i csillagászok és naptárkészítők ezzel tisztában voltak, mégis csak 10 napot toldottak be. Ezzel mégis összhangba került az égbolt képe és a naptár. Hogyan lehetséges ez? Miért nem 13 nappal kellett javítani az időszámításon? Illig válasza erre az, hogy a történelembe önkényesen beiktattak kb. 300 évet, ami a kb. 3 napos eltérés figyelembe nem vételét megmagyarázná. Ha megtaláljuk és kiiktatjuk ezt az időtartamot, akkor a 16. sz.-i Gergely korabeli naptárreform 10 napja azonnal teljesen stimmel a matematikai számításokkal. Szerinte ugyanis a beiktatott 300 év során a hiányzó 3 napos eltérés mesterségesen jött létre a jelenleg is használt Gergely-naptár bevezetéséig. – Az érvelés meggyőzőnek tűnik, de Illig figyelmét elkerülte, hogy a 325-ös niceai zsinaton már 3 napot beiktattak. A zsinati kánonokban ez ugyan nem szerepel, de „a zsinat döntéseit fenntartó kéziratok közül néhányban szerepel egy Decretum Niceae de Pascha (Nicea döntése a húsvétról) címmel ismert irat is, mely viszont éppen az említett módon igazítja ki a naptárt.”[10]

 A kitalált középkor elméletének lehetetlenségét leginkább asztronómiai adatokkal lehet teljes kétséget kizáróan bizonyítani. A periodikusan visszatérő üstökösök, napfogyatkozások datált megfigyelései minden kétséget kizáróan cáfolják az „óraátállítás”-nak is nevezett időbetoldást. Pl. a Halley-üstököst 76 évenként megfigyelték a megkérdőjelezett 300 évben is. (Bár az nem teljesen bizonyítható, hogy a megfigyelt üstökös valóban a később felfedezett Halley volt-e korábban is.) Ha kiiktatunk 300 évet az időszámításunkból, akkor az előre és utólag kiszámítható üstökös megjelenések, napfogyatkozások és más csillagkonstellációk nem esnének egybe azzal a dátummal, amikor a megfigyeléseket dokumentálták.

 Illig elmélete ezért főként a dokumentumok, iratok – állítása szerinti – hamis voltára épül. Szerinte a „vákuumidőszakot” III. Ottó[11] német császár és II. Szilveszter pápa[12] iktatta be önös érdektől vezérelve VII. (Bíborbanszületett) Konstantin[13] bizánci császár „beleegyezésével”, hogy milleniumot ünnepelhessenek. Hogy ezt miért és hogyan fogadhatták el az arab, kínai és zsidó kultúrában, arra nincs válasz. Nyilván azért, mert nem is történt ilyen csalás. Ezen kívül az abból a 3 évszázadból meglepően kevés régészeti lelet került elő, ami szerinte szintén a feltételezését támasztja alá. – Mindennek némi megvilágítására ismét Rudolf Steinerhez fordulunk. Ő egy 1917 november 4.-i előadásában[14] a bennünk élő ahrimani doppelgängerrel való összefüggésben ugyan, de elmondta, hogy az embereket a tudati lélek korára úgy kellett felkészíteni a 14. sz. előtt, hogy bizonyos ismereteket elvesszen. Bizonyos tudást a 9-10. sz.-tól kezdve úgy intéztek, hogy ami a 6.-7.-sz.ban még fontos volt, az feledésbe merüljön. Így a mai Norvégia területéről a mai Amerikába kifutó hajókkal való közlekedést is el kellett feledtetni. – Rudolf Steiner kétségtelen, hogy itt nem arról beszél, ami írásom témája, azonban nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy a fenti ismeretek elvesztését célzó intézkedések csak úgy valósulhattak meg, hogy átmenetileg más ismeretek is elvesztek. Az akkori korra rányomhatta bélyegét bizonyos ismeretek elhallgatásának „kényszere”, amelynek értelmében legfőképpen a római katolikus egyház ediktumai hatottak. Természetesen mindez a szellemi világ irányítására történt. Általános beállítottsággá válhatott az akkori írástudók, tudósok, papok részéről, hogy sok mindenről ne írjanak, még olyanról sem, amiről írhattak volna. Vagy ne teljesen úgy, ahogyan azt e hatások hiányában írtak volna. Ezért fordulhat ma elő, hogy a kérdéses időszakból oly kevés leletet találtak a régészek, és oly sok meghamisított iratra mutatnak rá. Ezek egy része tényleg hamis is lehet, legalább részben, de nem azért, hogy egy fantomidőszak számára dokumentumokat állítsanak elő, hanem mert lényegében a tudati lélekben megszületésre váró önálló és zsenge értelmet kellett megóvni az előző évszázadokban még fellelhető atavisztikus tudás egy részétől, de mindenek előtt az ahrimani hatásoktól.

 Heribert Illig bizonyítékainak jelentős hányada Nagy Károly[15] köré csoportosul. Azt igyekszik igazolni, hogy Nagy Károly és a környezetében élők valójában nem is léteztek soha, csak utólag találták ki őket. Nem létezett pl. Martell Károly, kis Pippin, nem volt poitiers-i csata, stb. Érveinek nagy része olyan vizsgálatokon alapul, hogy pl. Nagy Károlyról olyan leírások, legendák léteznek, amelyek egyetlen emberre nem lehetnek igazak, hiszen évszázadokig nem élhet egy ember. Egymástól időben annyira távoli eseményekben nem vehetett részt. – Meg kell hagyni, hogy ez az érv is döntőnek tűnik, amíg nem tudunk arról, hogy az emberi tudatállapot évszázadok alatt is jelentősen változik. Ennek megvilágításában a fentiek mellett segítségünkre lesz Rudolf Steiner egy dornachi előadása.[16] Ebben elmondja, hogy a 4.-5. századtól a 13.-14. századig olyan volt az emberi tudat itt Európa közepső és északi részén, hogy pl. a halottakról egészen másként gondolkodtak, mint a mai materialista neveltetésben részesült ember. Nem gondolták, hogy az eltávozott lélek a halállal egyben el is távolodott volna a földi világtól. Az emberi lelkeket követni tudták egyfajta külső atavisztikus imaginatív képességgel, ami az érzéki világot mintázta: „tovább követték ezeket az embereket, amint beleélték magukat a szellemi világba. De nemcsak azt követték, ahogyan beleélték magukat a szellemi világba, hanem ahogyan a földi emberekért továbbra is tevékenyek voltak.”[17] „Bizonyos értelemben úgy látták a fizikai embereket a Földön, mintha külső működésükben tulajdonképpen csak az eleven halottak burkai lennének.”[18] Az európai népek a jelentős elhunytaikat így követték tovább és rég elhunyt vezetőik akár évszázadokon keresztül is részt vehettek a népet érintő földi eseményekben. A valóságosan megtörtént földi-fizikai történések leírásaiba beleszőtték az érzékfeletti világban észlelhető jelentős individualitásokat. Nagy Károlyról például még évszázadokig úgy beszéltek, mint aki élőként ott jár közöttük. Így vehetett részt például Nagy Károly egy 10. sz.-i költemény szerint az akkori keresztes hadjáratban.

 Ezek a történetek aztán teljesen megtévesztették Illiget és követőit. Azt hiszik, hogyha egy eseményben bizonyíthatóan nem vehetett részt fizikailag egy individuum, akkor vagy az esemény nem igaz vagy/és az a személy nem is létezett vagy nem akkor élt. Az ebben a tudati állapotban megírt történetek olyan nagy számban léteznek, hogy bizonyos mértékig érthető is, ha ez megtéveszti a materialista alapon kutatókat. Az önálló emberi gondolkodás csak a 15. sz.-tól született meg fokozatosan és az előtte lévő kort a tudati lélek korában élő ember nem érti meg, ha a szellemi tényekkel nem képes számolni. Az ilyen egyoldalúságok óriási tévedésekhez vezetnek.

Sorat szándékainak elhárítása

Hogyan is történt Sorat szándékainak megakadályozása a középkorban? A kultúrkorszakok hossza 2160 év. Krisztus a negyedik korszakban testesült meg és vitte véghez az egész Föld jövőjét és a rajta élő lények fejlődését meghatározó hatalmas tettét. A negyedik kultúrkorszak közepe Kr. után 333-ban volt. Ezt megelőzően 333 évvel Krisztus megadta a földi fejlődés végéig eltartó megváltó impulzusát. Azóta ő a földi fejlődés vezetője. Utána 333 évvel pedig már Sorat próbálta átvenni a vezetést. Ha Krisztus 333 évvel 333 előtt nem adta volna meg impulzusát, Sorat 666-ban, akit a János Apokalipszise a kétszarvú állatként ír le, minden további nélkül megvalósíthatta volna szándékait.

 Ma, a tudati lélek korszakában Sorat ismét próbálkozik, de egészen más viszonyok közepette. Egyrészt az értelmi- és kedélylelkeinket már teljesen megkaptuk, kb. 1413 óta pedig már tudati lelkeink is kifejlődtek valamennyire. Az az intellektuális tudás, ami a középkorban még teljesen felkészületlenül érte volna az emberiséget, ma már nem jár akkora veszéllyel. A jelenlegi rohamos technikai-informatikai fejlődés, amit Sorat és más ahrimani erők szítanak, ma nem okoz annyi embernél és akkora mértékű züllést, mint amilyet régen okozott volna. Ennek ellenére azért van egyfajta züllesztő hatása. Ma már a fejlődésben lévő, még éretlen gyermeki lelkeket is bombázzák a fogyasztói társadalom korszerű vívmányaival (pl. rádiótelefon, internet), és ez annak tünete, hogy Sorat az egyes földi életekbe is kárt okozóan kíván beavatkozni. Ez mindenekelőtt a fiatalok technikához való viszonyában, internethasználatában és szórakozási módjaiban mutatkozik meg. Az interneten könnyen hozzájutnak a szexuális életet a perverzitás felé terelő, megrontó szex- és pornóvideókhoz. A szórakozást pedig sokszor el sem tudják képzelni alkohol és kábítószer nélkül. – Egészen addig, amíg valaki el nem éri az érett felnőtt kort, addig bizonyos mértékig hasonló helyzetben van, mint amilyenben 666 után voltak az akkor élő felnőttek. Amíg ugyanis egy fiatalember nem képes teljesen tudati lelkére támaszkodva döntéseket hozni, addig bizonyosan nagyobb eltévelyedési lehetőségeknek van kitéve. (Annyi azért feltétlen megemlítendő, hogy aki ma fiatalként még nem képes tudati lelkét önmagából előhozni, az előző életében már éretté vált arra, hogy a 21. század elején kibontakozó földi életében felnőtt emberként már tudati lelkét fejlessze.) – Ennek a helyzetnek elsősorban Krisztus a gyógyítója. Ahogyan Krisztus fizikai testben véghez vitt palesztinai tette megelőzte Sorat működésének kezdetét, úgy Krisztus éteri eljövetele a 20. század első felében most is megelőzte Sorat újabb erőre kapását. De ahogyan akkoriban eleinte csak kevesen tudtak Krisztus golgotai tettéről, úgy ma még kevesen tudnak éteri megjelenéséről is. A materiális felfogásmód pedig olyannyira elterjedt az amerikai és európai emberiségben, de máshol is, kiszorítva a spirituális gondolkodást, hogy a kitalált középkor teória, a számítástechnika és internet térhódításán nem csodálkozhatunk. A teória téves, az informatikai fejlődés azonban bizonyos értelemben szükséges. De a velejáró dolgok egy része kísértésbe viheti az embert, főként ha még fiatal hozzá.

 Krisztus szeretet-impulzusa két évezrede hat, de ennek működési módjához az tartozik, hogy az emberek szabad választására bízza, hogy mit tesz és mit követ. Ezért is létezik az emberi evolúcióban a két másik ellenáramlat: szabadon lehessen választani a jót, a középutat a rosszal szemben. Az emberi fejlődés nagy ideálja, hogy a jótett sohase legyen kényszer, hanem minden egyes ember saját kezdeményezése. Mai világunkat vizsgálva úgy tűnik, hogy nem sokat vettünk fel Krisztus impulzusából, ezért aztán Sorat tere is nagyobb a működéséhez. Ez tünetileg mutatkozik meg Illig elméletében, de valójában a világban terjedő sok olyan jelenségben, amelyekben szintén felfedezhetjük az ahrimani jellegű működést. Úgy látom, hogy nagyjából 1998-tól például szinte ugrásszerűen megnövekedett világunkban a hazugság. Ahrimant a hazugság fejedelmének is nevezzük. A mostani hazudozások felerősödését elsősorban az ahrimani természetű Sorat működésének megújulásában látom. Eddig is sok hazugság létezett a világban, sőt maga a materialista nézet is hazugság, bizonyos kereteket túllépve. A materialista tudomány tévedéseinek nagy része ahrimani hazugság. A mindennapi életünk (ide értve a politikát is) már évszázadok óta hazugságokkal van megterhelve, azonban valamikor 1998 után ezek nagyon elharapóztak. Ezek kőkemény hazugságok, ahrimani jellegű inspirációk nyilvánvaló következményei.

A középkori Sorat-impulzus megakadályozásához jelentős mértékben hozzájárult a harmadik áramlathoz tartozó iszlám terjedése. Ez éppen azon a tájon terjedt el az embereknek erős spirituális impulzust adva, ahonnan kiindult volna az erős materiális impulzust adó sorati hatás. Gondoljunk csak arra, hogy akkoriban az arab tudósok milyen jelentős tudással rendelkeztek. A legnagyobb tudás Gondishapurban[19] gyülemlett fel, amely a mai Irán területén feküdt, míg az iszlám a szomszédos Arab-félszigeten született meg és igen gyors terjedésnek indult. Az utóbbi néhány évtizeddel korábban robbant be a térségbe, és 666-ra épp ezért már jelentős szellemi hatásai tudtak érvényesülni. Rudolf Steiner az iszlám ideológiája mögött luciferi impulzust látott, amelyet a középső-jó áramlat szellemi-isteni lényei éppen Sorat működésének gyengítésére használtak fel.[20] Az iszlám vallási fanatizmusa Luciferre vezethető vissza. Az iszlám egyébként Krisztust a próféták szintjére degradálja. Ennek ellenére bizonyos mértékig hálásak lehetünk a szellemi világ bölcs világkormányzásának, de a mohamedanizmust felvevő népeknek is, hiszen vallási fanatizmussal kellett fizetniük az ahrimani-sorati veszély elhárítása miatt az egész emberiség érdekében.

Mintha ma Sorat ismét Elő-Ázsiából indítaná támadását a normális fejlődéssel szemben, hiszen mohamedán vallású terroristákat gyanít a világ a 2001. szeptember 11-i események okozójaként. Iszlám terrorizmus és fenyegetettség szolgált ürügyként az USA Afganisztán és Irak elleni támadásai során az elmúlt években. Azonban Sorat székhelye – ha lehet ezt mondani – ma már inkább Amerikában van és fő működési területe az Amerika és Ázsia között elhelyezkedő európai szellemi szférában lehet. Erre abból következtethetünk, hogy az USA-ban a 7. századbeli gondishapurihoz hasonló tudás-felhalmozás folyik. (A különbség, hogy nem gnosztikus, hanem teljesen intellektuális tudást halmoznak fel.) Amerika a szellemi kiindulópont, Európa pedig az olyan nézetek szülőhelye, mint Illigé. Sorat ma már az intellektuális tudás felhalmozása mellett, amelyben egyébként az internet a lehető legnagyobb segítségére van, katonai és gazdasági erők felhalmozására is ösztönöz, hogy a világ feletti teljes hatalmat ezen keresztül megszerezhesse és az emberi evolúciót az isteni világlétből kiszakítsa. – Soratnak hamar sikerült az iszlámot valamelyest a maga szolgálatába állítania, hiszen ma az iszlám nevében hajtják végre egyesek a gyilkosságokat. Sorat az iszlám országokban szított háborúkkal, ellentétekkel gyengíti az iszlám spirituális hatásait és végzi az eltorzítását. Ugyanakkor az iszlám vallás materiális impulzust csillapító jelenléte nélkül ez az ahrimani hatás világszerte nagyobb tért hódíthatott volna. Ma ismét felerősödött az iszlám hatás a világban, bár nem hiszem, hogy még jelentős szerepe lenne az ahrimani erőkkel szembeni harcban. Az az iszlámnak nevezett hatás, amiről oly gyakran hallani a hírekben nem más, mint az ahrimáni erők működéseinek nyomai az iszlám mögé bújva.

 Az ahrimani erők oly intenzíven működnek a 21. század elejére – külső viszonyait tekintve – erősen elmaterializálódott emberiségben, hogy az egyébként az Európában legerősebb kereszténynek nevezhető államok és az európai unió is behódoltak az USA politikai diktátumainak. Tehát a krisztusi impulzust sokkal nagyobb mértékben fel kell vennie az emberiségnek, ha nem akar lesüllyedni, és ennek mai egyik, ha nem a legjelentősebb hordozója az antropozófia. Az antropozófiát azonban nem elegen vették fel magukba. Ha ez megtörtént volna, akkor az európai államok ma sokkal kevésbé függenének az USA politikájától és az ahrimani impulzustól. Akkor talán ma egyáltalán nem lennének európai katonai csapatok Irakban és nem kellene tartani egy esetleges USA-iráni háborútól sem.

 De azt se felejtsük el, hogy ha csak részben is, ha egyelőre egy-egy földi inkarnáció erejéig csupán, de azok az ahrimani szándékok, amelyekről azt mondtuk, hogy minden földi múltunktól el akarnak szakítani és egy teljesen a földi-fizikai valóságra épülő új kozmikus állapot kiépítésén dolgoznak, nagyon sok ember életében megvalósulni látszanak. Hiszen a nyugati technikai civilizácóban élő emberiség nagy része tudatilag annyira elszakadt a Szaturnusztól a Földig tartó kozmikus és földi történelmi múltjától, hogy semmi mást nem képes elfogadni és hihetőnek tartani, csak azt, ami az egyetlennek hitt életében tisztán földi-fizikai érzékszerveivel tapasztalható. A fogyasztóvá degradált emberek az ahrimani erők bábui. Ha ez több inkarnáción keresztül így folytatódna, akkor az egész emberi fejlődésből eshetnek ki emberi individuumok, ami mindenképpen ahrimani sikert jelentene, mégha részlegeset is.

         Összességében azonban mégsem kell borúlátónak lennünk, hiszen mégiscsak minden rajtunk múlik! Krisztus megértésével és a szellemében való működéssel a jó erőket erősítjük. Sorat impulzusa csak legyengítve nyilvánul meg jelenleg is. Még mindig Krisztus impulzusától vesszük időszámításunkat és ez nincs veszélyben ma sem. Mégha Illigék meg is kérdőjeleznek három évszázadot, az ahrimani hatalmak pillanatnyilag nem képesek kiszakítani az emberi fejlődésből 300 évet. A folytatólagosság megvan. Hogy ez a jövőben is így legyen, ébernek kell maradnunk.

Vissza az előző oldalra