COVID-19 – LÁSSUNK TISZTÁN! 4/1.
A külső, materiális higiéniai intézkedések jogosultsága, veszélyei, szellemi háttere.
A materiális higiéniára való törekvés korszerűsége
1. rész
A materiális higiéniai intézkedéseket szellemi megvilágításból részletesebben megtárgyaljuk, mivel a mai materialista világban elsősorban erre helyezik a hangsúlyt, miközben a belső higiénia (észszerű életmód, egészséges táplálkozás, tiszta, elfogulatlan, nyitott lelkület stb.) fontosságáról alig esik szó. Az antropozófiai szellemtudománynak éppen az volna az egyik nagy feladata, hogy a belső higiéniára, egészen pontosan a lelki-szellemi fejlődés fontosságára hívja fel a figyelmet, amely aztán a belső higiénia terén is fejlődéshez vezet. Ha a lelki-szellemi, a belső végre ugyanakkora hangsúlyt kapna életünkben, mint a külső, akkor menne e téren minden teljesen rendben.
A betegségek egyéni fejlődési lehetőséget rejtenek magukban. Minden betegség annak a jele, hogy valamilyen téren kibillent szervezetünk egyensúlya, nem fejlődtünk magunktól, ezért a betegség által pótoljuk az elmaradt előrehaladást, gyógyulva helyreállíthatjuk az egyensúlyt. A betegség ebben az értelemben egy kényszernevelés, a fejlődés lehetőségével. A betegséggel járó fájdalom, szenvedés és veszteség mind arra hívja fel a figyelmet, hogy a fejlődés mindig lemondást, áldozatot kíván. Nem feltétlenül halálosat, de ez sem ritka.
Pontosítsuk a tényeket! Voltaképpen nem a fizikai megbetegedés rejti magában a fejlődést, hanem ez ad esélyt a fejlődésre a betegségből való kigyógyulás folyamatának megélése folytán – és nem feltétlenül azon nyomban. Ezt korunk legnagyobb tudós beavatottja, Rudolf Steiner „szervi önnevelés”1-nek nevezi. A gyógyulás folyamata: a szervezet, a lélek küzdelme a betegség ellen, nem más, mint fejlődés, illetve a fejlődés csírája. Ennek kapcsán tette fel a kérdést Rudolf Steiner egyik karmikus kérdéseket feszegető előadásában: "Nem helytelen-e akkor mindenféle egészségvédelmi intézkedéssel és betegségmegelőző rendszabállyal csökkenteni azt a lehetőséget, hogy ilyen befolyások érvényesüljenek?" 2 Hiszen jelenleg rutinszerűen alkalmazunk olyan materiális, külső védekezési módokat, amelyek akadályozóan hatnak a fertőző megbetegedésekre, és ezáltal a szervi önnevelődéstől is elesünk. Sőt a legutóbbi Covid-19 koronavírus-járvány során olyan széles körben és törvényi szigorral került alkalmazásra a materiális higiénia eszköztára, mint eddig soha, ráadásul a Föld majd minden országában. A nagy kérdés tehát az, hogy ha felüti a fejét egy járvány, „Szabad-e ... ellene küzdenünk higiénikus és egyéb rendszabályokkal?”3
A helyes, korszerű válasz mindig az adott kor jellegétől függ, és az ember, valamint az emberiség vezetésében szerepet vállaló lények karmikus viszonyainak alakulása szerint változó. Valamikor helyénvaló így küzdeni, máskor nem. A fő kérdés mindig az, hogy az alkalmazásuk mikor jótékony, mikor nem, mikor időszerű, helyénvaló élni vele, mikor nem? A józan és megvilágító válasz egyszerű és logikus. " Ha egy bizonyos korban az emberek nem voltak abban a helyzetben, hogy a járványokat megfelelő rendszabályokkal megfékezzék, úgy ezek azok az idők voltak, amikor az emberek azért nem tudták ezt megtenni, mert az általános, bölcsességgel teljes világterv értelmében hatniuk kellett a járványoknak azért, hogy az emberi lelkeknek alkalmuk legyen kiegyenlíteni azt, amit az ahrimáni befolyás és bizonyos korábbi luciferi befolyások okoztak. Ha most más körülmények adódnak, ez újra csak meghatározott, nagy karmikus törvények függvénye."4 Ha most meg tudjuk tenni, sőt, szinte elsöprő erővel lép fel, miként ezt 2020-ban megéltük, azaz a karmikus viszonyok megengedik a külső védekezést a maszkviseléstől kezdve a kézfertőtlenítésig, a karanténba zárástól a védőoltásig stb., akkor az azt jelenti, hogy ma szabad, időszerű így védekezni. Helye van a mai korban, semmi kivetnivaló nincs abban, hogy védekezésként alkalmazásra került. Nyilván minden rendelkezést lehet jól, a problémának megfelelően, illetve rosszul, a probléma mértékétől elmaradva, netán indokolatlanul túlzóan alkalmazni. 2020-ban mind megtörtént. Ennek eldöntése mindig nehéz, és a tények minél sokrétűbb megismerése nélkül nem is juthatunk valóságnak megfelelő ítélethez. Mindenesetre nemcsak a materialista nézeteket vallók nagy többségének nézete szerint, hanem a szellemi kutatások tényszerű eredményei alapján is egyértelműen "... értelmes az is, hogy felső tudatunkkal egészségügyi rendszabályokat hozunk a fertőző anyagok [értsd: főleg vírusok, baktériumok] behatolása ellen, hogy ezáltal a betegségokokat el tudjuk hárítani."5
Rudolf Steiner kutatásai szerint „A gyógyulás érdekében minden lehetőt meg kell tennünk,"6 az orvosoknak és ápolóknak mindenképp. Amikor világlátásunkat a szellemi ismeretek szerint rendezzük be, a "Magasabb rendű tudatunkkal mindenesetre magunk is arra az álláspontra helyezkedhetünk, amely még a halált is a magasabb szellemi hatalmak ajándékaként fogadja el. Azzal a tudatunkkal azonban, amellyel segítenünk kell, és bele kell avatkoznunk az életbe, nem merészkedhetünk odáig, hogy erre a magasabb álláspontra helyezkedjünk. … És ha arról kell dönteni, vajon tovább kell-e élnie az embernek, vagy a bekövetkező halál segíti elő hathatósabban előrejutását, a döntés sohasem lehet más, mint hogy segítségünk csak a gyógyulás érdekében történhet.”7
Kétségtelen, hogy a külső, materiális higiéniai intézkedések miatt éppen a gyógyulás lehetőségétől esünk el. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezen intézkedések bizonyos fertőződések, megbetegedések megakadályozását jelentik. Járványos területen szinte mindig vannak olyanok, akik belehalnak a fertőzésbe, legtöbbször annak szövődményeibe. (Ha a szövődmény a járványos betegség következményeként jön létre, akkor voltaképpen, elsődlegesen az vezet halálhoz, nem a mellékesen jelentkező szövődmény, vagy a beteg esetleg meglévő egyéb (krónikus) betegsége, ha azzal egyébként még évekig elélt volna.) Azok, akik belehalnak a (fertőző) betegségbe, ezáltal fejlődésen mennek keresztül. Amennyiben materiális higiéniai intézkedésekkel sikerül az életüket megóvni a haláltól, akkor akár éveket, évtizedeket is élnek még, krónikus betegségeikkel együtt. Ha a hathatós külső intézkedésekkel az ő fertőződésük megakadályozható, akkor a gyógyulásukat, fejlődésüket ugyan nem mozdítjuk elő, de idő előtti haláluk magakadályozásával életben maradásukat biztosítani lehet. Ennek során pedig akár pótolhatják is fejlődésükben azt, amit – a betegséggel való belső küzdelemtől megóvva – elvett tőlük a külső higiénia alkalmazása. Mindezt figyelembe véve, egyáltalán nem baj, ha külső higiéniával, maszkviseléssel, védőoltással stb. sok mindent megteszünk bizonyos emberek idő előtti halálának bekövetkezése ellen. A mai korban ez megtehető, és ha megtehető, akkor botorság lenne nem élni ennek a lehetőségével. Ezért van manapság lehetőségünk a külső, materiális védekezésre, kórmegelőzésre. Persze semmiben sem szabad túllőni a célon!
Bármilyen betegség elkapásával a kór, pontosabban az ellene való küzdelem biztosan fejlődéssel, szervi önneveléssel jár, még ha a legsúlyosabb esetekben nem is következik be a gyógyulás. (A halállal végződő megbetegedések egyébként a halál utáni életben, illetve a következő földi megtestesülésben vezetnek egy fejlettebb lelki állapothoz.) A külső megelőző intézkedésekkel elért életben maradás nyomán viszont nem biztos, hogy bekövetkezik a fejlődés. Sőt, jelenleg olyannyira földhözragadt materializmusban és lefokozott, hajszolt lelki élettel éli a legtöbb ember az életét, hogy általában valószínűleg csekélyebb fejlődést ér el a külső intézkedésekkel „meghosszabbított maradék földi életében”, mintha megbetegedett volna. A mai kor szellemi vezetése azonban bizalmat szavaz: mindenképpen esélyt akar adni arra, hogy ne kényszerítve, szervi úton, betegség által, hanem magunktól, szabad döntésünkből fejlődjünk szellemileg és lelkileg. Ha ez nem megy, akkor jönnek a járványok szükségmegoldásként.
Rudolf Steiner arra is kitért, hogy mi a higiénia szerepe. „A higiéniával az embert támogatva kell tevékenykedni.8 Így még egy támpontunk adódik a belső és a külső higiéniai intézkedések többrétű megítéléséhez. Azt hiszem az felfogható támogatásnak, ha bizonyos emberek még további éveket kapnak a földi életben való lelki-szellemi fejlődésre a külső higiéniai szabályok megbetegedésgátló alkalmazásával.
Az arányos higiénés intézkedéseket támadni, panaszkodni miattuk: a mai korban nem túl modern megnyilvánulás, nem vall valami bölcs gondolkodásra. Aki ez ellen háborog, lázadozik, az nagyon nem érti a világ működésének ezen oldalát. A 2020-as koronavírus-járvány kapcsán kimagaslóan sok ilyen, háborgó, hőbörgő, értetlen véleménnyel, gyűlöletkeltő, felhergelt tiltakozással lehetett találkozni. Ha ilyennel találkozunk, a szélsőséges nézetekre való rálátás érdekében talán érdemes mindig felidézni Rudolf Steiner alábbi szavait, amelyeket a védőoltások ellenzése kapcsán mondott orvosoknak: „Ugyanis a fanatikus szembenállás ezekkel a dolgokkal szemben nemcsak orvosi oldalról, hanem általános antropozófiai alapokból sem ajánlatos egyáltalán. Ezekkel a dolgokkal kapcsolatban nem a fanatikus hozzáállásra törekszünk, hanem hogy a dolgokat belátás által nagyban másként tegyük.”9 Nagyban, másként tegyük, belátás által, nem kierőszakolva. Tehát nekünk, antropozófusoknak, a szabályos szellemi haladás útját célszerű járni: a pozitívumok, az egyensúly kinyilvánítása, a szabályos szellemi előrehaladás bemutatása, szorgalmazása a feladatunk. Nem a negatívumok vagy a negatívnak vélt szabályok és folyamatok folytonos kritizálásával kell foglalkoznunk, és emiatt folyton tiltakozni. Nem értetlenkedni, mérgelődni, panaszkodni és gyűlölködni kell valami ellen, sokkal inkább a pozitív, előrevivő terjesztésén, megvalósításán munkálkodni. Tiltakozni könnyű. Nekünk a szellemi szempontok felmutatása és mindennapokba vitele kell legyen a célunk.
Van persze némi igazsága a háborgóknak, a túl szigorú rendelkezések ellen lázadóknak is. (Persze nem biztos, hogy az is túl szigorú, amit ők feltétlenül annak tartanak.) Két okból mindenképpen jogos lehet a külső higiéniai szabályok kritikája, az idegenkedés tőle. Egyrészt akkor, amikor a rendelkezések valóban túlzóak vagy túl enyhék, vagyis nem megfelelő mértékűek. Másrészt biztos, hogy nem ez a legelegánsabb és legcélravezetőbb módja a védekezésnek. A külső higiénia messze nem a legtökételetesebb támogatás az ember számára. Sőt! Hiszen csak külső segítséget ad. A szabad lelki-szellemi fejlődés könnyedén elmaradhat, és legtöbbször el is marad a külső higiéniai-járványügyi intézkedések hathatós alkalmazásának köszönhető „ajándék” életévek során. Legalábbis a további életévek plusz éveket jelentenek azoknak, akik belehaltak volna abba a betegségbe, amitől materiális higiéniai rendelkezésekkel meg lettek óvva. Kicsit paradoxul hangzik, de igaz: ma bizonyos szellemi lények a szabad lelki-szellemi fejlődés lehetőségét teremtik meg számunkra a materiális higiéniával. Végső soron a külső intézkedések manapság kifejezetten a szabad belső fejlődésünk lehetőségeit növelik.
A materiális, külső higiéniánál sokkal magasabb szintű támogatást csakis a belső higiénia tud nyújtani. Miért? Mert ennek gyakorlása során biztosan nem marad el a lelki fejlődés sem. A belső higiénia gyakorlásával pont azt tesszük, ami ellentétes azzal, ami a járványos betegségek kialakulásához, illetve elkapásához vezet. Ha a belső út lehetőségeivel, az igazság felszabadító voltával ismertetjük meg az embereket, és nem a maszkviselés szabályaival, nem a védőoltások hathatós működésével, nem a karantén értelmével stb., akkor olyan támogatást és esélyt adunk nekik, amely nemcsak külsőleg támogatja őket, hanem még belső fejlődést is jelent számukra. Az antropozófiának ma ez a feladata. Az orvostudománynak, minden gyógyítónak az a feladata, hogy gyógyítson, és ezzel segítse a páciens fejlődését. A belső higiéniának pedig az a feladata, hogy támogassa az egészséges, vagy látens módon egészséges embert. A támogatásnak ez a módja sokkal többet ér. Egyúttal lelki fejlődéshez is segít. Ezzel szemben ami csupán további földi éveket ad, de önmagában sem fejlődéshez, sem gyógyuláshoz nem segít, annak kisebb az értéke. Akkor érne ugyanannyit, ha az így kapott plusz években erőteljes lelki-szellemi fejlődés indulna meg azokban, akik belehaltak volna a fertőző betegségbe, illetve természetesen azokban is, akik nem haltak volna bele, de a betegség leküzdése, a gyógyulás egyúttal fejlődést jelenthetett volna számukra, amennyiben elkapták volna a betegséget.
Manapság lelkük mélyén, tudat alatt sokan érzik, ismerik ezt az igazságot. Sokan érzik az egyensúly hiányát e téren. Ezért hívta fel a figyelmet Rudolf Steiner bizonyos higiéniai-orvosi intézkedések, nevezetesen a védőoltások elleni idegenkedésre. Ez ugyanis nem új keletű. Már több, mint 100 éve is létezett az oltásellenesség: "… korunk legjobb szellemeiben van valami idegenkedés az oltással szemben. Ugyanis ez valami bensőnek felel meg, egy belső dologhoz tartozó külső valami. Azt mondhatjuk tehát: Ha egyik oldalon megöljük a szervet [értsd: külsőleg megakadályozzuk a megbetegedést], kötelességünk lenne ennek ellensúlyozására a szóban forgó ember materialista jellemét megfelelő spirituális neveléssel másmilyenné formálni. Ennek kellene a szükségképpeni ellensúlynak lennie, különben csak félmunkát végzünk – sőt, csak olyan munkát végzünk, aminek ez az ember későbbi inkarnációjában maga lesz kénytelen megteremteni az ellensúlyát. … Ha egyik oldalon [értsd: külső] higiéniát teremtünk, a másik oldalon kötelességünknek kell éreznünk, hogy ha átalakítottuk egy embernek a szervezetét, a lelke érdekében is tegyünk valamit. Senkinek sem fog ártani a védőoltás, ha az illető az oltás után később, élete folyamán spirituális nevelésben részesül. Túlságosan kibillentjük a mérleg egyik serpenyőjét, ha csak az egyiket terheljük meg anélkül, hogy a másikra is tennénk súlyt. Alapjában véve ezt érzik azokban a körökben, ahol így beszélnek: Ahol a higiénikus rendszabályokat túlzásba viszik, ott gyenge szervezetű utódok születnek. Ez ugyan nem helytálló, de láthatják: az a lényeges, hogy nem szabad az egyik feladatot a másik nélkül vállalni."10 Ma egyre többen oltásellenesek, oltáskritikusok. Ennek oka végső soron arra vezethető vissza, hogy tudat alatt érzik ennek egyoldalú voltát. Lelkük mélyén sejtik, hogy valami mással is kellene törődni. A legtöbben nem is tudják, hogy voltaképpen ezért ellenzik az oltásokat. Nem tudják megfogalmazni a szellemi okait. Általában és elsősorban nem azért idegenkednek oltásoktól, mert kétes híreket hallottak egynémely oltóanyagról, azok szennyezettségéről, hatástalanságáról, mellékhatásairól, Bill Gates-nek tulajdonított gonosz szándékokról stb. – ez csupán adalék, rátesz még néhány lapáttal –, hanem mert lelkük mélyén, tudat alatt tisztában vannak vele, hogy ezzel bizonyos betegségeken nem tudnak átesni emberek, amelyekre egyébként a fejlődésük érdekében szükségük volna. Az oltásellenességnek ez az igazi, mély oka. Nem más, mint a fejlődés féltése, küzdelem a szervi nevelődés esélyeiért.
Eddig talán kevesen tudták magukról, hogy miért ellenzik a védőoltásokat, vagy csupán a kötelező oltásokat. De ugyanez a végső oka minden külső higiéniai, járványügyi intézkedés elleni panaszkodásnak, háborgásnak, tiltakozásnak is. Sok jóérzésű ember panaszkodik a higiéniai rendelkezések miatt, és ebből a nézőpontból teljesen érthető mindenez. Ma ugyanis nem látszik az egyensúly a szellemi és a materiális között. Jelentős materiális túlsúly van, pedig akár szellemi is lehetne. De nem szellemi túlsúlyra lenne szükség, hanem egyensúlyra! Az egyensúlytalanság miatt nem a materiális higiéniát kell támadni és kikezdeni, nem azokat az embertársainkat kell lenézni és szidalmazni, akik ezt képviselik és terjesztik, akik ebben tevőlegesen tudnak részt venni, hanem a lelki-szellemit kell erősítenünk. Ami korunkban szükségszerű, modern jelenség, az ellen fölösleges és hiábavaló a hadakozás. Sokkal nagyobb megértésre, toleranciára van szükség a másként gondolkodókkal, a maetrialistákkal szemben. Egyáltalán nem helyes egyoldalú, szélsőségesen antimaterialista álláspontba hajszolni magunkat – pusztán szellemi elfogultságból. Nem helyes egy szidalmazó és tiltakozó hullámmal sodródni, csak azért, mert zsigerből hajt minket az ellenállás tüze. Ennek nem sok köze van a szabadsághoz, a testi-lelki-szellemi rabsághoz viszont annál több. Ez nem más, mint az ellenoldaltól, a kikiáltott ellenféltől való függő viszony. A vélt ellenségtől való függés. Az egyensúlyt kell mindenkinek megtalálnia ezzel kapcsolatban is, és minden helyzetben. Szükséges a rálátás mindenre, de nem egyoldalúan. Ehhez viszont a szabad, önálló gondolkodás képességét kell megszerezni. Csakis ezzel lehet kiemelkedni minden befolyás alól. A 2020-as koronavírus járvány során számos szellemi úton járó ember is újból és újból csak háborgott és tiltakozott olyasmi ellen, ami korunk szükségszerű és bizonyos szempontból jótékony jelensége. Mindez a szellemi meg nem értésből fakadt, voltaképpen az önálló és tárgyilagos gondolkodás hiányából. Emiatt sodródtak és sodródtak oly sokan a hazugságáradattal, amiben hinniük kellett.
2020-ban nemcsak az oltásellenesség kapott új erőre, hanem most már a kézfertőtlenítés, a maszkhordás, a távolságtartás szabálya ellen is ugyanaz az idegenkedés, sőt tiltakozási mozgalom lobbant fel, mint amit eddig csupán a védőoltásokkal kapcsolatban tapasztalhattunk. Mint említettem, az idegenkedésnek ma van létjogosultsága, miként a materiális higiéniai védekezésnek is. A többivel kapcsolatban Rudolf Steiner szavai az irányadók: „Ezekkel a dolgokkal kapcsolatban nem a fanatikus hozzáállásra törekszünk, hanem hogy a dolgokat belátás által nagyban másként tegyük.”11 Ezzel szemben amint a materiális higiéniát jelentős mértékben kezdték alkalmazni a koronavírus-járvány terjedésével szemben, azonnal vehemensen támadták az intézkedéseket, főként olyan személyek, akiknek a világszemlélete spirituális jellegű, vagy afelé tendál. A tiltakozás sokakban gyűlölettel, arroganciával, kutatók lehülyézésével tört felszínre. A gyűlölet és arrogancia érzése természetesen már nem az említett tudatalatti érzésnek tulajdonítható, hanem annak, hogy nem tudtak józan, tárgyilagos ítéletet alkotni a kialakult helyzetben. Mindenféle ármánykodást sejtettek a járványügyi folyamatok alakulása és a materiális szabályok bevezetése során. Ebben van is igazság. Voltak, vannak is ennek olyan szereplői, akiknek kifejezetten érdekük volt a félelem gerjesztése, és valóban létezik olyan szándék, hogy átfogó ellenőrzést szerezzenek az emberek fölött stb. De aki azt hiszi, hogy ezek az erők mozgatták a szálakat a koronavírus-járvány alakulásában és kezelésében, az óriásit téved. Akik emögött álltak (emberek, vállalatok, érdekek és szellemi lények), azok csak mellékszereplők. Volt még jó néhány szellemi és emberi szereplője a kialakult küzdelemnek. (Főleg róluk lesz szó a következő részekben. Előbb még mélyebbre hatolunk a szellemi okokig, majd a koronavírus-járvány és a külső higiénia hamis megítélésének szellemtudományos hátterére világítok rá.)
1Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 20.
2Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 22.
3Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 25.
4Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 25.
5Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 21.
6Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 19.
7Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 19.
8Rudolf Steiner: Fachwissenschaften und Anthroposophie, GA 73a, Dornach, 1920. 04. 07., (kérdésre adott válasz)
9Rudolf Steiner: Physiologisch-Therapeutisches auf Grundlage der Geisteswissenschaft Zur Therapie und Hygiene, GA 314, Dornach, 1924. 04. 22.
10Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 25.
11Rudolf Steiner: Physiologisch-Therapeutisches auf Grundlage der Geisteswissenschaft Zur Therapie und Hygiene, GA 314, Dornach, 1924. 04. 22.
(2020. 11. 24.)
Folyt. köv. (COVID-19 – LÁSSUNK TISZTÁN! 4/2.)