TÉNYÁLLÁS ÉS ISMERETEK

Mi a jelenlegi, leginkább elfogadott tudományos álláspont a világról és arról, ami a gondolkodás vizsgálata során szóba jöhet?

Csak anyag van. Mindennek az anyagból kell származnia. Mindennek anyagi folyamatok az okai. Az ember is anyagból van. Az ember minden lelkinek és szelleminek nevezett (gondolkodó, érző, akaró, stb.) tulajdonsága anyagi testének terméke vagy következménye. A lelkinek nevezett tulajdonságok anyagi törvényszerűségekkel maradéktalanul talán sohasem lesznek leírhatók, mivel túlságosan bonyolultak, de ma már sokat tudunk róluk. Tudjuk, hogy az ember és az állat agyfejlődése bizonyos eltéréseket mutat. Tudjuk, hogy bizonyos hormonok jelenléte összefügg bizonyos gondolatok, de főként érzések tudatban való felbukkanásával. Tudjuk, hogy az agy bizonyos területei jól körülhatárolható gondolatokkal vagy érzésfajtákkal vannak összefüggésben. A természettudomány több ága is foglalkozik a gondolkodás rejtélyével, így például a biológia, kémia, fizika, fiziológia, nyelvészet, genetika stb., de igazi választ a gondolkodás és gondolat rejtélyére egyik sem talált. Vagy amit talált, könnyen kikezdhető elmélet maradt csupán.

Az agykutatás a gondolkodás titkának megfejtését reméli. A gondolkodást már az anyagi világ legnehezebben megközelíthető szubatomi folyamataiban is kutatják. A gondolatok vajon atomi vagy szubatomi szintre vezethetők vissza? Az atomi szinten inkább determinatív, a szubatomi szinten részben indeterminatív folyamatok is zajlanak. Honnan ered a gondolat? A meglévő rejtélyek és a viszonylag kevés biztos ismeret ellenére arra következtet a tudósok többsége, hogy minden gondolat anyagi folyamat következménye. Az agy működésének ugyanis vannak mérhető és megjeleníthető paraméterei. Minden gondolatnak megfelel az agyban egy vagy több specifikusan aktiválódott neuron csoport, ezek aktivációja mérhető, sőt fényképen is rögzíthető. A tudatban felbukkanó gondolatok és az agyban mért elektromos potenciál között egyértelmű összefüggéseket fedeztek fel. Mindezen eredmények alapján a tudóstöbbség elfogadja azt az elméletet, hogy a gondolat anyagi folyamatok terméke. Népszerűbben fogalmazva: az agy gondolkodik. (Az elektromosság és energia is végső soron anyagi tulajdonság.) Ugyanakkor mindenki úgy érzi, hogy időnként valamennyire szabadon képes gondolkodni.

A gondolat pedig a materialista tudósok szerint nem önmagában létezik, hanem az csak a fizikai világ kapcsolatainak információs halmaza. Az anyag mintázatából származtatható szinte végtelen információs tömb. Egyfajta optimális irányba igyekvő válaszreakció egy külső ingerre. A gondolat az ember által megalkotott fogalom, egy szó csupán. Nincs mögötte létezést leíró tartalom, nem reális létező. Pusztán az anyag vagy anyagi folyamat egy tulajdonsága.

GONDOLKODJUNK MATERIALISTAKÉNT

Vizsgáljuk meg a vázolt materialista nézetet. Gondolkodjunk egy kicsit materialista módon! Éljük bele magunkat! Gondoljuk végig materialistaként! Fogadjuk el kiindulópontjait, amelyek a fizikai világban megfigyelhető tényekből és az azokból leszűrt következtetésekből állnak. Módszerünk az lesz, hogy szempontjait előbb igaznak tartjuk, hogy végső következményeiig gondoljuk őket.

Akinek nincsenek a szokásos érzékelési és gondolkodási képességein kívül más megismerő képességei, és nem fogadja el, hogy másoknak viszont lehet, az is ezekből kénytelen kiindulni, akár materialista nézetű, akár nem.

1, Az anyagi világ atomi szinten általában determinatív törvényekkel írható le (fizikai, kémiai, biológiai, stb. törvények, szabályok).

2, Ha mégsem tudjuk felismerni a törvényszerűséget, leaglábbis egyelőre, akkor a véletlen fogalmát használjuk. Véletlen alatt általában azonban csak azt értjük, hogy még nem ismerjük a folyamat mögött működő determinatív folyamatokat. Főként az anyagi világ szubatomi szintjén az indeterminizmust is elfogadjuk. Indeterminizmus alatt lehet véletlent is érteni. De ha elfogadjuk, hogy létezik emberi szabadság és szabad akarat, akkor az indeterminizmus a szabadságot is magába foglalhatja.

3, A modern fizika a rejtélyesen, az ismeretlenből előbukkanó anyagról is beszél. Az ismeretlen alatt általában valamilyen még nem kikutatott és nem megmagyarázott anyagi világot értenek és sejtenek. Nézzük meg először ezeket a szempontokat részletesebben a gondolkodásra vonatkozóan.

VÉLETLEN FOLYAMATOK ÉS A GONDOLKODÁS

Ha a főként a szubatomi szinten zajló véletlen történésekkel próbáljuk magyarázni a gondolkodást, akkor egymáshoz kapcsolódó gondolatainknak nem a logika szabályai szerint, hanem véletlenül kellene kapcsolódniuk egymáshoz, amiben abszolút nem lehetne logika, legfeljebb véletlenül. Mégis azt tapasztaljuk, hogy van benne logika. Nem is ritkán. Egész gondolkodásmódunkat többnyire logika hatja át.

Emiatt nem ugyanaz a logika hatná át mindenki gondolkodását, ezért nem érthetnénk meg saját gondolatainkat és más gondolatát sem. A másik ok, ami miatt tarthatatlan ezen a szinten keresni a megoldást, hogy senki nem gondolhatná azt, amit akar, vagy amit igaznak érez. Csak azt gondolhatná, ami véletlenül felmerül benne. Harmadrészt a véletlenszerűen támadó gondolatokban sem értelem, sem logika nem volna.

Ez minden egészséges tapasztalatnak ellentmond. Hiszen azon múlna például egy ember valamilyen válasza egy kérdésre, azaz egy gondolat tudatban való felmerülése, hogy véletlenül olyan események történnek-e az agyában, amik éppen a kérdésre adják meg a választ, vagy sem. Ha nem, akkor pechje van, és várhatja a vak szerencsét, hátha történik az agyában valami, ami véletlenül választ ad neki. Egyébként pedig a legvalószínűbb az, hogy szinte mindig összefüggéstelenül támadnának a gondolataink. Valahogy így: kuka villamosnak volt lesz is nem és és is metró ló szeretem. Ezt a fantasztikus elképzelést tehát egyszerű megfontolással elvethetjük.

DETERMINATÍV FOLYAMATOK ÉS A GONDOLKODÁS

Lehetnek-e determinatív módon lezajló anyagi folyamatok az okai a gondolkodásnak?

Ha igen, akkor miközben gondolkodunk, determinált, törvényekkel leírható, kimenetelét tekintve eleve meghatározott folyamatok zajlanának le az agyunkban. Az anyagi folyamatoknak kellene előre meghatározniuk azt is, hogy mit gondolhatunk. Ha az egyik idegsejt a 200 milliárdból egy másikhoz létesít kapcsolatot, akkor ez az anyagi kapcsolat kizárólagosan határozná meg, hogy mit gondolhatunk. Ha egy neuroncsoport egy másik csoporthoz kapcsolódik és aktiválódik, akkor annak megint más gondolat vagy gondolatmenet lenne a következménye. Ha egyik agyterület determinatív módon aktiválódik, akkor egészen meghatározott gondolatok keletkezhetnének csak, mint amikor egy másik aktiválódik. Ha egy bizonyos hormon termelődik agyunkban, akkor egészen határozott gondolataink keletkezhetnének. Ilyen okokból magyarázva a gondolkodást, logika ugyan lehetne benne, de csakis eleve elrendelt logika.

Ez az elgondolás ezért teljesen egyenértékű a mindenható Isten eleve elrendelt akaratában való hittel, csak Isten helyébe az anyagot képzelnénk. Ettől persze még lehetne igaz, azonban a véletlenszerűségekkel való magyarázathoz hasonlóan, minden egészséges tapasztalatnak ellentmond: Mindenki úgy tudja magáról, hogy legalább időnként bizonyos mértékig azt gondol, amit akar. Nem agyának anyagát érzi az ember a gondolkodó alanynak, hanem saját magát.

Ellenvetésként mondhatná valaki, hogy „de bizony, az agyamat érzem, amikor gondolatok születnek bennem.” El is hiszem, hogy érzi az agyát gondolkodás közben. De ha érzem a kezemben a kalapácsot, abból még nem következtetem azt, hogy a kalapács magától veri a szöget a fába. Az agy sem tesz semmi szellemit magától. Ha érzem gondolkodás közben, az nem jelenti azt, hogy az gondolkodna, és nem én. Azért érzem, mert az én szerszámom. Én ragadtam meg. Arra használom, hogy tudatosítsam vele a gondolataimat, ahogy a kalapácsot arra, hogy szöget verjek vele a fába.

Ha az anyagi folyamatoknak megfelelően tudnánk csak gondolkodni, azaz ha a gondolkodás valóban anyagi folyamat lenne, akkor nem gondolhatnánk azt, amit akarunk, hanem csak azt, amit az anyagi törvényszerűségek bennünk determinatív módon meghatároznak. Például azért gondolna az ember egy adott pillanatban a jószívűségre, mert olyan anyagi folyamat zajlik az agyában, ami ezt létrehozza. Ha ez a folyamat nem keletkezne benne, nem is merülhetne fel benne a jószívűség eszméje. Azért hinne Istenben is, mert valamiért az az agyterület aktiválódott, ami ezért felelős. Még az istenhitért is az agy lenne a felelős. Ez azonban, mint látható, nem lehet igaz. Nem várja meg senki, míg agyának az a része aktiválódik, ami valamit kigondol neki, vagy amit szeretne gondolni, illetve ami szimpatikus számára. Nem várja meg senki, hogy az a neuroncsoport létesítsen egy másikkal kapcsolatot, ami azért felelős, hogy az ég fogalmához hozzákapcsoljuk a kék színt, vagy bármiylen kérdésre megadja a választ.

Lehetetlen tehát, hogy a kizárólag előre meghatározott szabályszerűségek szerint lezajló agyi folyamatoknak ne előre meghatározott anyagi szabályszerűségek szerint kiszámítható eredménye legyen. Ha igaz lenne a kizárólag determinatív anyagi folyamatok gondolatalkotó képességének materialista mítosza, akkor azonos kiinduló feltételek esetén minden agyban azonos folyamatoknak kellene zajlania, és emiatt alig létezhetnének ellentétes gondolatok. Vagy ha a különböző agyak különböző anyagi folyamatai miatt keletkező gondolatok és nézetek mégis különbözőek lehetnének az agy kezdeti állapotában való eltérések következtében, vagy mert más és más anyagi folyamatok zajlódnának le bennük, akkor is minden az ismert vagy ismeretlen anyagi törvények kényszere révén, eleve elrendelten történne benső világunkban. Létezhetne ugyan logika, de az egymásnak ellentmondó gondolatok hamar egy közösen elfogadott nézetben egyesülnének, ami a tapasztalatnak ugyancsak ellentmond.

A determinatív és véletlenszerű anyagi folyamatok egyidejű létezését feltételezve gondolkodásunk anyagi kényszerek és véletlenek kusza elegye alapján zajlana, mindenféle szabad akarat nélkül. Gondolataink talán logikusak lennének, de sajátunknak nem éreznénk őket soha. Mégis érezzük, és sajátunknak, ráadásul szabadnak is érezzük sok gondolatunkat.

ISMERETLENBŐL ELŐBUKKANÓ ANYAG ÉS A GONDOLKODÁS

Az ismeretlenből, a nem ismert helyről és nem ismert módon előbukkanó részecske (vagy hullám), amiről a kvantumfizika számol be, maga a gondolat is lehetne akár. A materialista tudomány azonban nem hisz a csodákban. Még senki sem látott anyagi részecskét vagy fizikai hullámot gondolatnak. Az ismeretlen lehetne a vallások által különféleképpen elnevezett isteni világ is. Az anyag vagy a gondolat ismeretlenből való előbukkanását azonban rögvest kizárhatjuk, mivel ez azt jelentené, hogy a fizikai világon túl keressük a gondolkodás okát. Ez a megalapozatlanság jellegzetes példája lenne, ami idegen a materialista nézetekhez igazodó tudománytól, és szerinte a hitre tartozik. Ha tényleg az ismeretlenből bukkanna elő a gondolat, akkor az ember lenne a világ nagy varázslója, aki az anyagi semmiből, vagyis a szellemiből akarata ellenére tudattalanul részecskéket teremt, amik gondolatok. Vagy egy nagy varázsló gondolkodna az emberben. A materialista tudós ezt sem, és az előbbit sem állítja. Egy spiritualista vagy idealista azonban erre alapozva már állíthatná, hogy a gondolkodás nem anyagi, hanem szellemi eredetű, mivel számára az élet tényei jó alapot nyújtanának ehhez. Ezzel a lehetőséggel azonban most nem foglalkozunk részletesebben. Ennek az is az oka, hogy ez a terület nagyon kevés biztos alapot szolgáltat következtetések levonására. A determinatív és véletlen anyagi folyamatok léte viszont szinte kézzelfoghatóan cáfolja a materialista monizmust.

NÉZETÜNK MEGCÁFOLÁSÁNAK ÖNELLENTMONDÁSA

Aki mindennek ellenére továbbra is kizárólag anyagi folyamatokra kívánja visszavezetni azt, ami levezetésünket elfogadva megalapozottan nem lehetséges, az minden gondolatával saját tarthatatlan elméletét cáfolja meg. Cáfolatának kigondolásával saját cáfolatának tartalmát cáfolja. Aki cáfolatunkkal szembeszáll, mégsem kizárólag a benne zajló determinatív vagy véletlen folyamatok gondolati következményeit kénytelen elszenvedni, hanem legfeljebb a szabadon szerzett saját meglévő meggyőződése megrögzöttségeit. Ehhez nem determinatív módon és nem véletlenül jutott, hanem valamennyire szabadon használva a gondolkodását. A valamikori részleges szabad gondolkodása pedig most autodeterminatív módon, meghatározólag, determinatív módon hat jelenlegi gondolkodásmódjára. Ez ékes példája annak, hogyan veszíthetjük el saját szabad gondolkodásunkat egy nézetnek behódolva.

Ha ugyanis cáfoló kijelentése igaz lenne, csak olyan gondolatokat alkothatna továbbra is, amiben semmi nyoma nem lenne a szabad gondolkodásnak, hanem amit számára a benne zajló fizikai és kémiai, azaz anyagi törvények megengednek. Olyat semmiképpen sem, ami célirányosan valaminek a megcáfolására irányul. Anyagi folyamatok nem célirányosan megcáfolóak, hanem anyagilag törvényszerűek vagy esetleg véletlenszerűek. Nem lehetne értelmes reakciója, mivel az anyagi folyamatokból az nem levezethető. Értelmes reakciója a valamikor létező szabad gondolkodásából viszont már levezethető autodeterminizmusként, ami másodjára gondolva már nem kevésbé szabad gondolkodás, hanem részben egy korábbi (részben) szabad gondolkodás következménye. Ha igaza lenne, akkor csak a természeti, anyagi törvények szerinti folyamatok létezhetnének benne. Ezeket tudatával, akaratával nem tudná befolyásolni, mivel minden létező dolog anyagból lenne; vagy anyagtól származna. Maga a tudat és az akarat is az anyagból lenne eredeztetve. Márpedig ha materialistaként gondolkodva elfogadjuk az evolucionisták minden értelmes tervezettséget elvető elméleteit, miszerint az anyagi világban nem értelmesen, hanem optimálisan adaptálódó folyamatok léteznek csak, akkor a minden determinatívan és véletlenül zajló anyagi folyamattól független emberi értelem is lehetetlen lenne.

PÉLDA DETERMINATÍV GONDOLATOKRA

Az eddigiekből tehát tudjuk, hogy a gondolkodás gondolatokat hoz létre és vannak determinatív és/vagy véletlen anyagi folyamatok, amik természetük szerint befolyásolhatják a gondolkodást.

A tudomány még nem talált szabadon tevékenykedő anyagot, csak determinatívan vagy véletlenül zajló folyamatokat. Ha mégis találna, akkor egyúttal értelmesen, céltudatosan működőnek is kellene találnia, mivel szabad lenne. Ez viszont teljesen aláásná a Big Bang elméletét, a materialista alapon felfogott evolúció elméletet és számos más materialista szemléletet szolgáló elméletet és modellt. Ha az anyag szabadon, öntudattal tevékenykedne, akkor az evolúció materialista magyarázata azonnal cáfolva is lenne.

Mikor tapasztalunk meghatározottságot a gondolkodásban?

Amikor például azt hisszük, hogy szabadon döntünk valami mellett, holott arra csak az ösztöneink vagy a vágyaink késztetnek. Érzéseink, vágyaink és ösztöneink részben a bennünk lévő anyagoknak, anyagi elemeknek, anyagi folyamatoknak, vagy hormonok jelenlétének és hiányának a következményei is.

Még konkrétabban: mielőtt rágyújt valaki a cigarettára, előtte felmerül benne a gondolat, hogy cigarettázni szeretne. Nem teljesen szabadon dönt a cigarettázás mellett, hanem erre már a cigaretta élvezetéből keletkezett vágyai késztetik. Ilyen esetben utólag gyakran megideologizáljuk azt, amit érzéseink alapján nem szabad elhatározásból követni vágyunk, mintha azt szabadon tennénk. Ennek ellenére részben biztosan szabadon gondolkodunk.

A SZABADSÁG

Mivel szabad gondolkodásunk az anyagi folyamatokból semmiképpen sem következik, ezért kell lennie világunkban valamilyen nem anyaginak is, ami a szabad gondolkodást lehetővé teszi számunkra. Szabadságunk tehát biztosan nem anyagi eredetű és a gondolkodásban biztosan jelen van.

Cigarettás példánkat folytatva: már szabadabbak vagyunk, ha vágyainknak tudunk parancsolni, és mégsem gyújtunk rá. Még szabadabbak lehetünk, ha ilyen kényszerítő érzések fel sem merülnek tudatunkban. Még inkább szabadok akkor lehetünk, ha mindentől függetleníteni tudjuk magunkat, ami belülről vagy kívülről kényszerítően hathatna a gondolkodásra. Teljesen pedig akkor lehetünk szabadok, ha magát a gondolkodás folyamatát is képesek vagyunk tudatosan követni, nem csak a gondolkodás eredményét. Ez azonban mindig ideiglenesen hozható csak létre földi létünk során. És egyelőre nagyon kevesen is képesek ennek megvalósítására.

A szabadság mértéke a gondolkodás anyagiságtól és testiségtől való függetlenségének mértékétől függ. Tiszta gondolkodásban szabadok vagyunk. Amikor valamilyen érzés, vágy, ösztön, hajlam keveredik a gondolkodásba, pontosabban ezek késztetnek gondolatok megalkotására, akkor legfeljebb részben lehetünk szabadok. Ekkor a gondolkodás érzéseket szolgál. A gondolkodás nem szabad. Belülről determináló hatásokat vesz fel, amit önmeghatározottságnak, autodeterminizmusnak nevezhetünk. Az autodeterminizmus ebben az értelemben nem szabadság. A szabadságot persze külső befolyások is eóakadályozhatják.

A MEGISMERÉS ÉS AZ ANYAG

Ha a gondolkodást csak determinatív törvények és véletlen anyagi folyamatok befolyásolnák, akkor mindenki egy gép vagy automata lenne. Semmit nem gondolhatnánk, amivel egyénileg egyet értenénk, csak azt, amit a bennünk zajló véletlenek vagy ránk kényszerített anyagi folyamatok időnként lehetővé tennének. Ha kizárólag az anyagi világ folyton ránk erőltetett „gondolatmeneteiben” kellene élnünk, lehetetlen lenne minden megismerésre való törekvés is. Eszünkbe sem juthatna, hogy ítéletet alkossunk, ha arra nem kényszerítene valamilyen anyagi folyamat. Ez maga lenne a tudati rabszolgaság, a rabszolgatartó pedig az anyagi világ lenne.

Másrészt ha csak anyag lenne és csodák csodájára odáig fejlődne, hogy még gondolkodna is, akkor észre sem vehetné az ember, hogy létezik valami más is, mint anyag. Ha csak anyag lenne, nem lehetne anyagról alkotott fogalmunk. Akkor emiatt nem merülhetne fel a megismerés igénye az anyag területén. Legfeljebb csak a nem anyagi megismerésének az igénye merülhetne fel.

AZ ÉN ÉS AZ ANYAG

A képtelen állítások tulajdonosai mindeközben még azt is állítják, hogy ők maguk kizárólag anyagilag léteznek, és anyagi létezésükből eredően gondolkodnak, éreznek és akarnak, öntudattal bírnak. Pedig az anyagi törvényszerűségekből , például a gravitávió törvényéből, az anyag- és energia megmaradás törvényéből, kémiai törvényekből, agyi szabályszerűségekből ez logikusan nem következik. Még az összes ismert anyagi törvényből együttvéve sem következik, hogy az anyag egy „csomója” mint ember felismerhetné magát énként. Következetes materialistaként minden létezőt az anyagra kellene logikusan visszavezetniük, ami kizárólagos anyagi létezés elfogadása esetén logikai képtelenség. Ha tehát önmagukat, mint önálló létezőket mégis énnek nevezik, ismét saját fantasztikus elképzelésüknek mondanak ellent.

Nap mint nap meg is cáfolják ömagukat.

Elgondolásukat inkább anyaghitnek kell tehát neveznünk, mint valósághoz igazodó nézetnek. Ráadásul ha elképzelésükhöz következetesen ragaszkodnának, akkor önmagukat is anyagnak hívnák, nem énnek, hiszen szerintük minden anyag. Érzéseiket nem maguknak tulajdonítanák, hanem saját agyuknak, géneknek, hormonoknak stb. A szerelem érzését például így mondanák: „agyam szerelmes az agyadba”, vagy „anyagom szereti az anyagodat”, vagy „a hormonok a te anyagod szeretetére késztetnek”.

Az anyagot, mivel determinatív és véletlen folyamatok szabják meg létezését és működését, nem tudnánk magunktól, mint megismerő alanytól megkülönböztetni, ha mindenhol csak anyag létezne. Mivel mégis megkülönböztetjük magunkat, (igaz, hogy egyesek tévesen, kizárólag anyagnak képzelve magukat), ez csakis úgy lehetséges, hogy nem csak anyag van, és pont mi magunk vagyunk azok, aki nem anyag. Tehát önmagunk anyagi világtól való megkülönböztetésével saját magunk bizonyítjuk, hogy objektíven nem csak anyag létezik. Ezt a nem anyagot szellemnek nevezzük. Mert csak egy a determinatív és véletlenszerűen zajló folyamatokból kiemelkedő valami vagy valaki, egy „nem-anyag” képes leírni az anyagot és az anyagi világ tényeit, történéseit és lényeit. Erre az anyag egymagában létezve nem jöhetne rá soha. E képességünk miatt vagyunk elsősorban nem anyagi, azaz szellemi lények.

AZ ÉN ÉS A GONDOLKODÁS

Ehelyett mi az általános tapasztalat? Bizonyos határon belül mindenki képes tetszés szerinti gondolatokat gondolni, minden determinált és véletlenül zajló anyagi folyamat ellenére, ami a testben és az agyban zajlik. Ezen kívül énnek érezzük és nevezzük magunkat. Kimutattuk, hogy ennek anyagi, azaz determinatív és véletlen oka nem lehet. Csakis az lehet az oka, hogy az ember, mint gondolkodó lény nem anyag, hanem szellem. Tevékenysége, a gondolkodás pedig nem anyagi folyamat, hanem szellemi.

Még az agyi, anyagi folyamatok sem tudják abban megakadályozni az emberi ént, hogy legalább időnként és részben maga döntsön arról, hogy miről mit gondol. Aki ezt a mondatot meg akarja cáfolni, valójában mindenféle állítással alátámasztja! Maga a gondolkodás mint folyamat semmiképpen sem anyagi eredetű, mert akkor nem tapasztalnánk szabadon alakíthatónak. Ez minden anyagi létre érvényes fizikai és kémiai törvénynek ellentmondana. Mivel azonban a gondolkodást, mint tartalommal rendelkező valamit anyagi testben hozzuk létre, az anyagi testből fakadó lét a gondolkodás tartalmára determinatív jelleget képes rávésni, amit jelenlegi hiányos ismereteink miatt véletleneknek is nevezhetünk. Ezért tűnhet a gondolkodás akár anyagi eredetűnek is. Ám az anyagi hatás csupán a gondolkodás formájára és korábban felfogott tartalmára terjedhet ki, nem magára a gondolkodás folyamatára, ami nem anyagi jellegű, hanem szellemi. A tartalomra is csak annyiban, hogy csupán felidézi korábbi gondolatát a test befolyására, és közben nem feltétlenül gondolja újra.

A GONDOLAT

Ha a gondolkodás nem anyagi tény és nem anyagi folyamatok okozata, akkor a gondolkodás eredményei, a gondolatok sem lehetnek azok. Gondolatmenetünkből tehát következik, hogy az én, a gondolkodás és a gondolat nem az anyagi létezők körébe tartoznak, hanem szellemiek.

AZ ÉN, A GONDOLKODÁS, A GONDOLAT, A VILÁG ÉS AZ EMBER

Saját tárgyilagos tapasztalata és gondolkodása alapján mindenki elmondhatja magáról, hogy „én is vagyok, és a világ is létezik”. Aki ilyen megállapítást tesz, azt nem anyagi mivoltából adódóan teszi, hanem mert van benne valami, pontosabban valaki, ami nem anyag, és ő tesz kijelentéseket. Ez az én.

A gondolkodás nem anyagi tevékenység és önmagában gyakorolva szabad. Az anyagi világban való életből fakadóan, az érzések és ösztönök hatásai révén azonban általában mégsem szabad teljesen. Determinatív hatások érik, emiatt tartalmában determinatív is lehet. Véletlenszerű azonban nem lehet soha. Akkor ugyanis már nem gondolkodásról beszélünk, hanem csupán összefüggéstelen asszociációról vagy álmodásról, fantáziálásról.

Mindez egyben azt is jelenti, hogy a gondolkodás eredményei, a gondolatok nem csupán szavak és nem egy létező tartalom nélküli információs tömb. És főként nem egy válaszreakció vagy jelenség. A kizárólagos anyagi létből valóban ez következne.

A gondolat sokkal inkább egy a fizikai világ tényeit és folyamatait optimális változások irányába értelmesen meghatározó, belülről és kívülről működtető objektív szellemi létező, amit gondolkodással tudunk megragadni, azaz szellemileg tudunk észlelni.

A világban tapasztalható értelem és bölcsesség oka az, hogy minden az egész világban működő gondolatok, eszmék szerint épül fel, viszonyul a többi dologhoz vagy eszméket rejt magában.

Az ember anyagi burokban élő lényként valóban determinált és véletlen folyamatoknak alávetett. Önálló gondolkodásra képes szellemi lényként azonban nem determinált és nem véletlen eseményeknek alávetett, hanem szabad én.

Ö S S Z E F O G L A L Á S:

1, A gondolkodásról szóló vizsgálódásunk kiindulópontja a tapasztalati világ: annak megfigyelése és gondolkodással való feldolgozása. Vázoltuk a materialista tudomány által ismert tényeket és állításokat, következtetéseket.

2, Kezdetben materialistaként gondolkodtunk. Ezért kizárólag a fizikai világban tapasztalható anyagi létezés valamilyen megnyilvánulásaként akartuk magyarázni a gondolkodást.

3, Az anyagban tapasztalható véletlen folyamatokban kerestük a gondolkodás eredetét. De nem találtuk benne. A véletlenek gondolatainkra való befolyását részlegesen viszont el tudtuk képzelni, még ha ezt bizonyítani nem is lehet.

4, Azután az anyagban tapasztalható determinatív folyamatokban kerestük a gondolkodás eredetét. De nem találtuk ebben sem, bár a gondolatok anyagra visszavezethető befolyásoltságát ki tudtuk mutatni.

5, Elismertük, hogy részben az anyagi folyamatok determinatív, esetleg véletlen folyamatai szerepet játszanak a gondolataink létrejöttében.

6, Harmadikként a modern fizika ismeretlenből előbukkanó anyagi létezőjében igyekeztünk látni a gondolkodás okát és eredetét. Materialistaként azonban ezt teljesen el kellett vetnünk. Spiritualistává, idealistává és a túlvilágban hívővé kellett volna válnunk, ha elismertük volna, hogy az anyag és a gondolkodás oka valami anyagi világon túli lét.

7, Mivel az a tapasztalatunk, hogy legalább időnként van valamilyen fokú szabadságunk is a gondolkodásban – legyen egyébként a gondolkodásunk akár determinatív, akár véletlen folyamat befolyása alatt, vagy akár mind a kettő folyamat együttes hatása alatt –, a fizikai világban objektíven működő nem anyagi létezőt kellett feltételeznünk a mindenki számára nyilvánvaló anyagi lét mellett, különben a gondolkodás mibenléte megmagyarázhatatlan marad.

8, Ekkor már biztosak lehettünk abban, hogy a materialista monizmus tarthatatlan. Fény derült arra, hogy kezdeti materialista feltételezésünk a tapasztalati világról téves volt, ugyanis nem csupán anyagi folyamatokra visszavezethető tények vesznek körül minket. Amennyiben ugyanis szabad gondolkodásról beszéltünk, annyiban nem materiális tényekből indultunk ki, hanem ún. szellemi tényekből.

9, A gondolkodásban szabadság működik, amit a determinatív folyamatok tompítanak.

10, Két úton is kimutattuk, hogy kizárólagos anyagi létezés esetén nem merülhetne fel az anyagi világ megismerésének igénye sem. Tehát van, ami nem anyagi, és ne anyagi létből ered, hanem szellemi eredete is biztosan nem anyagi, különben ismét determinációhoz vagy a véletlenekhez jutnánk.

11, Bizonyítottuk, hogy önmagunkat a világban önálló lényként szintén nem ismerhetnénk fel, ha kizárólagos anyagi létezést tételezünk fel. Tehát megint csak arra a következtetésre jutottunk, hogy van szellemi is. Sőt, hogy az emberi én maga is nem anyagi, hanem szellemi lény.

12, Tehát az én nem anyagi lényként nem anyagi tevékenységet végez, azaz gondolkodik. A gondolkodás eredménye, a gondolat szintén nem anyagi.

Vissza az előző oldalra