Skip to main content
  • Gellért Ferenc

A boldogság megszerzésének a titka

1. rész A lelki boldogság

Ebben az írásban nem a lelki boldogság megszerzéséről lesz szó, de mielőtt rátérnék annak a boldogságnak a megszerzésére, amire szerintem mindenkinek szüksége volna, boldogság és boldogság között szeretnék megkülönböztetést tenni.

Te mikor voltál igazán boldog? Talán, amikor elérted azt, amit szerettél volna. Például összeházasodtál a szerelmeddel, vagy megszületett a gyermeked, vagy Te lettél a legjobb egy versenyen, vagy nagy elismerésben részesültél stb. Igen, akkor már lehetett részed a boldogságban. Ilyen és ehhez hasonló esetekben már átélhetted a lelki boldogságot.

Vannak ilyen élmények, amelyek valóban boldogságot hoznak. Ezek mindig valamilyen folyamat vagy történés lezárásaként jelentkeznek. Ezért szinte mindig csak időleges boldogságot hoznak. Ugyanakkor újra és újra hasonló értékű eseményekre van szükségünk, hogy érezzük a boldogságot. Csakhogy rendszerint életünkben nem sok ilyen esemény fordul elő. Nem vehetjük el a szerelmünket minden nap. Főleg, ha a szerelem el is múlik. Nem örülhet egy nő minden nap úgy a gyerekének, mintha aznap látná először. Nem győzhetek minden nap. Ebben a cikkben nem is erről a rövid távú, esetlegesen bekövetkező boldogságról fogok beszélni. Azt szeretném leríni, hogy hogyan tudjuk a boldogságot ennél is tudatosabban és ismétlődően a mindennapjainkba hozni. Nem hinném, hogy van biztosabb, mélyrehatóbb módja a boldogság megszerzésének, mint annak megvalósítása, ami az alábbiakban olvasható.

A boldogságra kevés szavunk van. Amiről eddig szó volt, legszívesebben csak örömnek, nagy örömnek nevezném, azzal a boldogsággal szemben, amiről a 2. és 3. részben fogok beszélni. Alapvetően ugyanis háromféle boldogság érhető el számunkra itt a Földön. Az egyik testi boldogság, a testi gyönyör érzése, de ezt csak a teljesség kedvéért említem. Erről itt nem beszélek. A második a lelki, a harmadik a szellemi jellegű boldogság. A testi gyönyör érzése a testi szintről, a lelki boldogság a lelki szintről, a szellemi pedig a szellemi szintről ered. A testi gyönyör is boldogság, csak igen gyorsan múló. A lelki boldogság is a múló léthez kötött, bár általában tovább szokott tartani, mint a testi. A harmadik boldogság pedig örök lényünkből, a szellemből, az isteni magból fakad. Eddig a lelkire, a könnyen múlóra hoztam példákat. Ezt passzívan éljük meg, pillanatnyi testi vagy lelki történés hatására. Mindig az adott esemény bekövetkeztétől függ, hogy boldogok lehetünk-e általa, vagy sem. Előtte persze talán nagyon aktívan dolgoztunk az esemény, az eredmény bekövetkezésén, de amikor éppen bekövetkezik, akkor már passzív állapotban vagyunk. Ebben az állapotban a lelki, a múló boldogság élhető át.

Vannak, akik azt hiszik, hogy ha boldogok akarnak lenni, akkor ilyen lelki boldogságra kell törekedniük. Ez óriási tévedés. Kifejezetten boldogságra törekedni lehet, de teljesen értelmetlen. Arra lehet törekedni, hogy például együtt éljek a szerelmemmel, legyen gyerekem, én legyek az első valamiben stb., de ez nem boldogságra törekvés. Ez egy esemény bekövetkeztére való törekvés, amitől esetleg boldogságot is remélünk. Amikor az embert éri egy pillanatnyi élmény, akkor akár nagy-nagy lelki boldogságot is érezhet. De ez az érzés általában elég hamar el szokott múlni. Életünk végéig nem tart ki, és nem is újítható meg. Elhalványul, és nem érezzük magunkat boldognak.

A lelki boldogság igen nagy mértékben attól függ, hogy bekövetkezik-e a boldogító esemény, vagy sem. Ha nem következik be, boldogtalanok maradhatunk. Ezzel szemben a szellemi boldogság inkább csak saját magunktól függ. És mivel főleg tőlünk függ, gyakran át is élhető, ismételhető, legalábbis akkor, amikor teszünk érte. Így aztán bármikor boldogok lehetünk.

A szellemi boldogság tartósabb jellegű. Attól is tartósabb, hogy aktivitást kíván. Nem akkor élhető át, amikor passzívak vagyunk, hanem amikor aktívak. Aktívak meg akár minden nap lehetünk, így nem vagyunk annyira bekorlátozva a lelkileg boldogító események esetleges bekövetkezésének.

2. rész A szellemi boldogság

Minden igazán boldog ember valamire törekedett, mielőtt boldog lett. Sőt, épp a törekvés közben élte át a magasabb fokú boldogságot. Nézz csak magadba Te is! Például megalkottál egy csodálatos festményt, vagy bármit, vagy elismerésben részesültél, ami jólesett. A dolog megtörtént. Amit tettél, befejeződött, és érezted a lelki boldogságot, ami mára elhalványult, talán el is múlt. De tudhatod, érezheted, hogy milyen jó érzés volt tevékenykedni előtte. Alkotás közben boldog voltál. Csak másképpen. Na, ez a szellemi boldogság. Ez sokkal magasabb szintű, mint a lelki, viszont kevésbé jelentkezik a lélekben harsogóan, mindent elsöprő, kitörő erővel. Azért is magasabb szintű, mert ebből biztosabban és tartósabban épülsz, mint a lelki boldogság megéléséből. Egyébként a legelsöprőbb erővel a testi boldogság jelentkezhet, de az a legértéktelenebb számunkra. A legkevésbé az járul hozzá a fejlődésünkhöz.

A szellemi boldogság megszerzésének módja: nyílt titok. Pofon egyszerű. Sokan érzik is, csak nem nagyon fogalmazzák meg maguknak. Vagy nem figyelnek rá, mert azt hiszik, hogy rajtuk kívül álló dolgokon múlik a legtöbb dolog. Kétségtelenül sok minden múlhat másokon, a körülményeken, adottságokon is. Egy öntudatos ember mégsem bízhatja magát csak e külső tényezőkre, vagy épp a vak szerencsére. Nem igaz? A boldogságért tényleg lehet és érdemes is tenni. És ha tudok, akkor miért ne tennék! De ne a boldogságra törekedj, az bizonyos fokig kifinomult önzés volna. Ami rajtad múlik, azt tedd meg. Tedd a dolgod, ami belőled fakad! Tehát törekedni kell, tenni a dolgunkat, és akkor gyakrabban és magasabb szinten lehetünk boldogok. A törekvéseknek, a tetteinknek persze egészen határozott jellegűeknek kell lennie. Erről lesz most szó.

Mi a boldogság, a szellemi boldogság elérésének a titka? Első megközelítésben azt mondanám, hogy a cselekvés. A törekvésben, az akaratban is van cselekvés. Az akaratban általunk mozdul meg bennünk valami: ez a bensőséges cselekvés. A mélyen átérzett vagy a nagyobb boldogság sohasem akkor élhető át, amikor elértél valamit, hanem amikor azon az úton vagy, hogy elérd. Amikor cselekszel, de még nem jutottál végeredményre. A boldogság megélésének előfeltétele tehát a saját akarat, a saját törekvés megélésében, azon túl pedig a külső cselekvésben rejlik. Amikor rajta vagy a saját ügyeden, hogy megvalósuljon, akkor élheted át ezt a mennyeihez hasonló szellemi boldogságot. Ezt a pszichológiában gyakran flow élménynek is nevezik. Meglepő, hogy ilyenkor mennyire repül az idő. Amikor elmerülünk a magunk alkotó tevékenységében, akkor boldogok vagyunk. Amikor az ember ebben a boldogságban tevékenykedik, akkor szinte időtlenségben teszi a dolgát. Lehet, hogy csak alkotni akartam, de egyúttal kiléptem az időből, és boldog is lettem általa.

Mindezt átélheti az anya is, amikor a gyermekét neveli. Persze közben érhetik az embert bosszantó vagy fájó élmények is, de alapvetően az anya boldog, amikor a gyermekének ad valamit, amit jónak érez. A boldogság tehát valamilyen pozitív értelmű cselekvést is feltételez. Mindig. A törekvésnek, a cselekvésnek a jóság jegyében kell történnie. Ez is a szellemi boldogság megszerzésének az egyik titka.

Ugyanakkor ez még mindig nem az egész. Még nem lehet részed a szellemi boldogság magas foka, ha az, amire törekszel, nem fakad kizárólag a te szellemi lényedből, énedből, teljes szabadságodból. Ez is fontos feltétel. A jó szándékkal való adás, amennyiben szabadságból fakad, nagyon boldoggá tud tenni. Ha kötelességtudatból vagy a társadalmi elvárásoknak való megfelelés kényszerére adok, ajándékozok, például azért, mert karácsony van, akkor az semmiképpen sem okozhat ekkora boldogságot.

Mikor érheti el a lehető legnagyobb szellemi boldogságot az ember?

1. Amikor önmagából fakadóan,
2. szabadon
3. jót, szépet, igazat, pozitívat
4. előrevivő módon,
5. kreatívan, leleményesen
6. ad.
7. Amikor ad, akkor egyúttal létrehoz, teremt, alkotó tevékenységet is végez. Bármit alkothat. Például gyermeke jellemét alakíthatja neveléssel, írhat verset, festhet egy képet, zenélhet, kézműveskedhet, barkácsolhat stb.
8. Az ember akkor érheti el ezt a boldogságot, ha az eddigiek teljesülnek, és mindezt önzetlenül teszi.

Egy mondatba sűrítve: Amikor az ember szabadon, kreatívan, önzetlenül előrevivőt hoz létre, és ezzel önmagából fakadóan ad, akkor boldog.

Eszerint a nevelés, tanítás is alkotás lehet, de csakis abban az esetben, ha az előző pontokban leírtak teljesülnek. Ha az, amit a tanító tanít és átad, szabadon és önmagából adva, meggyőződéssel fakad. Ilyenkor a tanító boldogan tanít.

Az önzetlenség kizárólag önmagunkból fakadhat. Énünkből. Minél hatalmasabb az énem, annál önzetlenebb is. Minél gyengébb, annál önzőbb vagyok. (Erről főleg az Önmagunk lelki megerősítése c. könyvemben írtam. Önzetlennek lenni szabadság nélkül, vagy szabadnak lenni önzetlenség nélkül lehetetlenség. (Önzetlenség nélkül egyébként tanulni is lehetetlenség).

Természetesen az önzetlen teremtés után meg is kell élni valamiből. Ilyenkor mindazt, amit az önzetlen alkotótevékenységben létrehoztunk, ha az olyan jellegű, akár pénzzé is tehetjük. A pénz nem boldogít, de ha van elég pénz, akkor a körülményeket is fenn tudjuk tartani, hogy újból alkothassunk, boldogan. Nagyjából így függenek össze a dolgok... Ez is választ adhat néhány kérdésre.

AZ út az igazi boldogsághoz: előrevivőt teremteni önzetlen szabadsággal: Egyedül AZ úton, A saját utunkon járva lehetünk boldogok. Tehát nagymértékben saját kezünkben van a boldogság kulcsa. Természetesen ne legyünk vakok. Körülményeink ezt jelentősen akadályozhatják. Ha nem vagyunk szerencsések, akkor a körülményeket is nekünk kell megteremteni. Tudunk-e élni vele? Tudunk-e szabadok lenni? Tudunk-e önzetlenek lenni? Ha tudunk, akkor boldogok vagyunk. És csak akkor lehetünk boldogok, amikor a teremtés folyamatában benne vagyunk.

Aki szabadon és önzetlenül teremt, az közben boldog. Ilyen egyszerű. Aki törekszik, szabadon, önzetlenül, alkotva, teremtve, az nemcsak boldogságot élhet át, hanem megsejtheti, milyen lehet a mennyei boldogság. Ilyen is létezik, és már mindenkinek volt is benne része, nem is kevésszer, legfeljebb nem tud róla.

3. rész A mennyei boldogság

A magyar nyelv az isteni világot mennynek is nevezi. Elterjedt vélekedés, hogy aki a mennybe jut, az ott boldogságban élhet. Ez igaz is. Ezért amikor a menny szavunkat használjuk, abba a boldogság érzését is beleértjük. Ez annak a mély tapasztalatából fakad, amit a halál és új születés közötti időszakokban minden ember a mennyei-isteni világban él át, igen nagy boldogságban. Mennyei boldogságban.

A mennyei boldogság egyébként csak annyiban különbözik a szellemi boldogságtól, hogy ott sokkal jobban érezzük, mint a szellemit a Földön.

Isten a lét leghatalmasabb szelleme. Ő az embert testtel, lélekkel és szellemmel rendelkező lénnyé teremtette, hogy az ember fokozatosan isteni szintre fejlődhessen. Eközben testi és lelki életünk révén átélhetjük a lelki boldogságot, lelkünk és szellemünk révén pedig a szellemi boldogságot. A szellemi boldogság nem más, mint a mennyei, isteni boldogság átélése földi testben. Ez a mennyei boldogság átélése tompán. A szellemi boldogságról elmondtam, hogy ez nem elsöprő erejű, nem ujjongásszerűen jelentkezik. Ennek az rejlik a hátterében, hogy a szellemit egyelőre nem tudjuk földi-testi alakban olyan mélyen átérezni, mint a testit és a lelkit. Szellemünk a testtel még nem tud úgy bánni, hogy a mennyei boldogságot már itt, a születés és halál közti életben magas fokon átélhetné. Halálunk után tudjuk, mivel a test ott nem akadályoz ebben. Halála után minden ember átéli előbb a maga poklát aszerint, hogy élete mennyire igazodott mennyei-szellemi eredetéhez. Majd szellemként a mennybe jut, azaz az isteni-szellemi világba, ahol mennyei boldogságban él az isteni teremtésben részt vevő, angyalokkal, szellemekkel és sok másik emberi szellemmel.

Kevesen tudják, hogy mi a mennyei világra jellemző boldogság oka. Az, hogy ott minden lény teremt. Mi is akkor lehetünk igazán boldogok, amikor teremtünk, létrehozunk. Mivel Isten és szellemi szolgálói mindig teremtenek, ezért ők többnyire mennyei boldogságban élnek. A teremtő tevékenység eleve elrendelt módon boldogsággal jár. Így van ez számunkra is a földi megtestesülés idején. Belénk van építve.

A szellemi vagy mennyei boldogság elérése érdekében tehát elengedhetetlen az aktivitás, a teremtő tevékenység. Tudunk-e teremteni? Persze, hogy tudunk. Természetesen nem lényeket, meg világokat teremtünk, mint Isten vagy az isteni világ, hanem gépeket, élettelen tárgyakat, szabályokat, törvényeket, sorsot stb.

A mennyei világban még az az ember is szorgalmasan teremt, aki a leglustább volt legutolsó halálát megelőző földi életében. Ennek az az oka, hogy akinek szelleme van, abban benne van a teremtés, az alkotás vágya is. Ez teljesen le tud tompulni a testben, de a halál és új születés között újra feléled. Mivel minden embernek van szelleme, ezért ott mindenki teremt, és amennyiben a felsorolt 8 pont értelmében teremt, annyiban boldog lesz. Ha esetleg itt nem, ott biztosan teremteni fog. Így részese lesz a mennyei boldogságnak is. Ott a saját sorsát teremti, itt meg saját dolgát teheti. És ezzel folytatja sorsa alakítását.

Ennek fényében még inkább megérthetjük a szellemi boldogság megszerzésének a titkát. A szellemi boldogságban a mennyei boldogságot éljük át letompított mennyei boldogságként. A szellemi boldogság a mennyeinek alsóbb oktávja. Csupán ennyi a különbség. Alapját ugyanaz alkotja: az előrevivőt teremtés. Ebből kifolyólag a szellemi boldogságot, azaz a mennyeit tompán bármikor átélhetjük, csupán a fenti 8 pontban leírtakat kell teljesítenünk. Isten és szellemi szolgálói is eszerint járnak el. Csupán a szabadság nem adatott meg a legtöbb lénynek. A szabadság képessége a teremtett lények közül egyedül az ember kiváltsága.

A mennybe jutva nem attól leszünk majd boldogok, hogy az angyalok, meg az isteni világ egyéb szellemei, szellemi-isteni csoportjai teremtenek az Atyaúristen szellemében. Ettől ők maguk lesznek boldogok. Mi emberek attól leszünk boldogok, akár itt vagyunk, akár a halál és az új születés között, hogy mi magunk teremtünk valamit, nem valaki más. Eltölthet persze a mások boldogsága felett érzett öröm érzése is minket, de ez csak a ráadás. Nem az igazi, a szellemi vagy mennyei boldogság.

Fentebb beszéltünk arról, hogy amikor az ember elmerül az alkotásban, a teremtésben, akkor eltűnik számára az idő. Ez annak jele, hogy az ember tudatilag is beljebb került abba a mennyei-isteni világba, amelyből szelleme, énje és szellemi tevékenykedése is folyton táplálkozik, inspirálódik. Az isteni-mennyei lét, a szellemiség örökké van. A mennyei világban valóban nem múlik az idő, mivel ott nincs is idő. Ott örökkévalóság van. Ezt az örökkévalóságot érzi meg az ember, amikor itt lent a Földön elmélyülten alkot. Szellemével kilép az időből, sőt kicsit a testéből is, hogy a mennyei világból inspirálódva, mégis a testben alkosson. Aki ezt átélte, az a földi életére vonatkozóan is tanúsíthatja, hogy „tényleg lehet örökkévalóság, hiszen átéltem. Még ha árnyszerűen is, de átéltem." És nem csak azért boldog valaki, mert sikerült lelkét beleélnie a mennyei-isten világba, hanem mert szabadon, kreatívan stb. tevékenykedik, és e tevékenykedésbe van belekódolva a boldogság átérzése. Aki teszi, az részese, aki nem, az nem részese ennek.

Ragozhatom ezt sokféleképpen. A boldogság aktivitás nélkül lehetetlenség. Szabadság és önzetlenség nélkül is. Az isteni lét önzetlen áldozatából született a világ, és jelenleg is Isten és szellemeinek áldozatos teremtő tevékenysége tartja fenn az evolúciót, a Földet, a kozmoszt. Aki teremt, az boldogságban részesül. Ez egy törvényszerűség a létben. Teremtve tesszük magunkat boldoggá, és nem kicsit egészségesebbé is. Amikor teremtünk, magunkból áldozunk. Az önzetlen áldozat valóban boldoggá tesz minket, ami egyúttal egészségesítő is. De csak akkor, ha mi magunk visszük végbe az áldozatot.

Mi tekinthető áldozatnak? Sok minden. Oldalakon lehetne sorolni. A gyerekneveléstől kezdve mindenféle kreatív alkotótevékenység lehet áldozat, és ez a fent megadott feltételek teljesülése esetén boldogsággal jár. Aki létrehoz például egy festményt, szabadon, teljesen magából fakadóan, az önmagából áldoz valamit a világnak. Olyat ad a világnak, ami eddig nem volt. Most már van, amitől gazdagabb lett a lét.

Bárminek a teremtése boldogsággal jár, amennyiben szabadon, önzetlenül alkotsz. Ha csak ezt a leegyszerűsített mondatot követed, a 8 pontot figyelembe véve, máris boldognak érezheted magad! Hiszen csodálatos ez a lét. Hálásak lehetünk, hogy benne élhetünk. Ha örülsz ennek az igazságnak, akkor lelki boldogságot élsz át, segít életben maradni a nehézségek közepette. De ez hamarosan el fog múlni. Sebaj! Hiszen mindenkit, így téged is csak az visz előre, amit te viszel végbe, nem az, amit más tesz. A mennyei boldogság alsóbb oktávját, a szellemi boldogságot nem most, hanem akkor éled át, amikor előrevivőt teremtesz.

 

Boldogság

létterület

aktivitás

teremtés-jelleg

idő-jelleg

Hatása

Mennyei

szellemi-isteni

aktív

Teremtő folyamatban

Örökkévaló

Egészségesebbé tesz

Szellemi

lelki-szellemi

Örökkévalóba épülő

Lelki

testi-lelki

passzív

Teremtett állapot eredményeként jelentkező

Múló

Segít a haladásban

Testi

Gyorsan múló

Segíthet a haladásban, ha nem visszük túlzásba

 

 

 Vissza az előző oldalra