Talán észrevettétek, hogy a facebook-on megváltoztattam a nevem: Gellért Ferenc Dalhalló. Leírhatnám röviden, hogy ez azért van, mert éjszakánként dallamokat hallok, de sokkal többet érhet – mások számára is – ha hosszabban leírom azt, hogyan jutottam el ide. Ebből ki fog derülni, hogy jelentős részben nem is nekem köszönhető.

Aki régóta ismer, illetve aki szellemi nézeteimet és törekvéseimet is ismeri, az tudhatja, hogy számomra az antropozófiai szellemtudomány és annak eredményei milyen hatalmas jelentőségűek mindennapjaimban, kb. 20 éves korom óta. Az antropozófiának sok mindent köszönhetek. Egy ideig annyira csak ennek szenteltem életem minden szabad idejét, hogy talán azt is neki köszönhetem, hogy még élek. Életem értelmét, fejlődésem nagy részét, zenében való lelki megfiatalodásom is elsősorban a vele való kapcsolatomban látom.

Úgy tűnik az elmúlt évtizedek elmélyült szellemi tanulmányai és lelki-szellemi gyakorlatai számomra is meglepetésekkel szolgáló fejlődést tettek lehetővé. Most úgy érzem, mintha második életem élném ugyanabban az életben. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy eljuthattam az alkotótevékenység olyan szféráiba, amelyre sohasem törekedtem. Ez az antropozófia révén elért belső fejlődésem nélkül biztosan nem történhetett volna meg. 20 éves korom óta a befogadó, tanuló, önfejlesztő életem lassan, fokozatosan váltotta fel egy aktív, alkotói élet. Utóbbi talán az ezredforduló környékén kezdődött cikkek, majd könyvek írásával is. Aztán 2011-től azzal folytatódott, hogy főként hajnalonta, reggelente álomból felébredve versek, versrészletek ötlöttek fel bennem. Azóta diktafonnal alszom. Mivel ami az álom határán adományként megjelent számomra mindig nagyon könnyen elillant előlem, igyekeznem kellett az alvásból fel-felébredve azonnal elcsípni mindazt, ami bennem megjelent. A versek azonban csak néhány évig tartottak lázban. Ma már a zeneszerzés a fő tevékenységem, és ami hozzátartozik, a dalszöveg írása.

Úgy tűnik, hogy a versektől a zenéig nem véletlenül jutottam el. Utólag visszatekintve, szinte kitapintható, hogy mindez egyfajta szellemi vezetettség eredménye volt. (Egyébként mindannyian vezetve vagyunk. A gondviselés mindenkit számon tart. Erről dalszövegeim is szólnak majd.) Verselő éveimben a költészet magas szintjét egyre inkább a nyelv zeneiségének kiaknázásában láttam. Hétről hétre zeneileg egyre szebb verseket tudtam írni. A vers legfőbb lényegének ma is a vers zeneiségét érzem. Egyre inkább arra törekedtem, hogy szinte zenéljenek a szavak a sorok egymás utáni áradásában. Az ütemhangsúlyos verseléstől eljutottam az időmértékes verselés legkülönfélébb formáiig. Aztán a versek iránti érdeklődésem lehanyatlott, egyre kevesebb verset írtam. Ekkortájt történt, hogy miután este egy hipodochmius kolónverset költöttem, hajnalban nem vers jelent meg a tudatomban, hanem olyan zenei dallam, amelynek a ritmikája épp az előző esti versre illett. A költészet egyébként sokat segített, hogy ma a zenéimhez dalszövegeket is könnyebben tudok írni. Úgy tűnik, ennek így kellett történnie.

Kicsivel korábban, 2014 őszén áradtak lelkembe az első dallamok. Először csak néhány havonta, aztán néhány hetente, hetente, majd néhány naponta, közel egy éve pedig már szinte naponta. Vannak hónapok, hogy minden nap észlelek dallamokat. Hálás vagyok a sorsnak azért is, hogy manapság szebbnél szebb, jobbnál jobb dallamokat észlelhetek az álomállapot és az ébrenlét határán. Sohasem akarok dallamokat észlelni, de kész vagyok az észlelésükre. Hozzáállásom el- és befogadó. Legtöbbször csak azt veszem észre, hogy dúdolok egy ismeretlen dallamot, vagy azt, hogy dúdolhatnék egy dallamot. Nem ritkán azonban hallásélményem van: hallom a dallamot. Hangszerekkel, férfi vagy női énekkel stb. Tisztában vagyok vele, hogy nem fizikailag hallom, nem fizikailag észlelem, hanem lelkileg, érzékfeletti módon. A diktafonba az elmúlt évben kb. 2-3000-szer dúdoltam bele a sötétben. Néhány éjszaka nagyon megterhelő abból a szempontból, hogy 40-100 körüli felvételt is készítek 5-6 órán keresztül. Közben ugyan vannak rövid alvásperiódusok is, de ilyenkor kevésnek bizonyul az alvásra szánt idő. Mostanra elmondhatom, hogy nagyon sok dallam vár arra, hogy fizikailag is hallható zene lehessen belőle.

Minek köszönhető, hogy dallamhalló, Dalhalló lettem? Ezt több tényezőre tudom visszavezetni. Egyrészt 20 éves korom óta az antropozófiai tanulmányaim jelentős mértékben alakították, fejlesztették a lelkem. Nagyon sok lelki gyakorlatot és meditációt végeztem, pont lelkem érzékfeletti észlelőképességének kifejlesztése érdekében. Ezek különösen sokat alakítottak bennem és rajtam. Érdekes az is, hogy legelőször leginkább épp az az ismeret hozott lázba, hogy az ember benső gyakorlatokkal elérheti a tudatfolytonosságot. Ez  azt jelenti, hogy az ember akkor is ébren van, amikor alszik. A tudatfolytonosság elérésének első állomása az, hogy az ember csak álomállapotaiban ébred fel, mély alvásban még nem, azaz tudatosan álmodik. Nos, éber álmaim még nem nagyon fordultak elő, azok is nagyon rövidek voltak. Viszont az a tény, hogy korábban a verseket, most pedig a dallamokat szinte félálomban kapom, arra utal, egy keveset mégis sikerült elérni e nagy célomból.

Külön érdekes, hogy soha nem akartam költő vagy zenész lenni. Korábban soha nem érdekeltek a versek, aztán mégis több száz verset írtam. Másrészt soha nem volt különösebb zenei érdeklődésem. Sőt soha nem tanultam zenét, még hangszeren sem tudok játszani. Kicsit hamisan is énekelek. Billentyűs hangszeren 1 éve tanulok játszani. Még csak tanulom a zeneelméletet is. Egyelőre így szerzek zenét, mégis szebbnél szebbet. (A szerethető fizikai hangzás érdekében persze mindenképpen igénybe kell vennem profi énekes és zenei producer munkáját.) Mivel nem kész dalokat hallok, észlelek, hanem általában kb. 5-20 mp-es dallamokat, ezért aztán van még munka a dallamok összefűzésével, alakítgatásával is, hogy azokból valóban jó kis dalok születhessenek. Ami megkönnyíti és egyben hosszadalmassá is teszi a dolgom, hogy egy-egy termékeny éjszakámon 10-20 – egymással többé-kevésbé összefüggő – dallammal, dallamvarációval is megáld a sors, és ezek több dalba is beilleszthetőek harmonikusan. Igyekszem ebben is nagyon alapos lenni. A dallamok összefűzése, a dallammenet összeállítása az én munkám, de többnyire azokból a dallamokból építkezek, azokat a dallamokat igyekszem szépen összekapcsolni, amelyek szellemi adományként lelkembe áradtak és felfoghattam. Ezeket nem én szereztem, csak képessé váltam a felfogásukra. Még keveset teszek hozzájuk én magam.

A 2000-es évek eleje táján néhány éven keresztül álomnaplót vezettem. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy most érzékfeletti dallamokat észlelek.

Előző földi életeimnek is lehet köze ahhoz, hogy belső fejlődésemben a beszéd ritmikája, zeneisége, majd az ének és a zene szerzése ilyen nagy jelentőségűvé vált számomra. Tizenéves koromban talán kétszer is előfordult, hogy este lefekvés után az álom határára érve kész, hangszerelt zenét hallottam, amit aztán évtizedekig el is felejtettem. De mai életem fényében ezek bizonyos jelentőséget kaptak.

Van még egy különös összefüggés, ami sokaknak az említettek közül a legkevésbé lesz hihető. De azért elmondom, még ha emiatt bolondnak, vagy hiszékenynek is gondolnak majd. Életemben először 2014 őszén fogyasztottam kínai jamgyökeret, amit antropozófiai körökben csak fénygyökérnek nevezünk. Másfél nap után a reggeli felébredés előtt hallottam az első érzékfeletti dallamot. Úgy gondolom lehet összefüggés e két tény között. Miért? Rudolf Steinernek, az antropozófia alapítójának szellemi megfigyelései szerint ennek a növénynek olyan tulajdonságokkal rendelkező gyökere van, amely az emberiség jövőbeli fejlődésében fontos szerepet fog betölteni. A tudat világosságát, a szellemi fejlődést támogatja majd testi-lelki oldalról. De bizonyára már ma is. Valószínűleg e gyökér nem túl gyakori fogyasztása is hozzájárul dallamhalló képességem működéséhez. Nem azért észlelek dallamokat, mert fogyasztom, hanem azért is tudom észlelni őket, mert testem állapota lehetővé teszi. E gyökér fogyasztása testi állapotomat úgy befolyásolja, hogy az álom határán a tudat fényének, az éberségnek a kiterjesztését támogatja.

***

Van még pár nagyon érdekes tény, ami sorsomban szoros összefüggésbe hozható mindazzal, ami az utóbbi években ért. Úgy tűnik jelenlegi földi megtestesülésemben a hangok központi helyet foglalnak el sorsom alakulásában. A versek költése és a zene szerzése is ezzel kapcsolatos, hiszen a versek és a zene is hangozva élhetők át igazán. A verseket beszédhangokkal, a zenét főleg zenei hangokkal, dallamokkal hozzuk létre. De van más is.

2001 szilveszterén a beszédhangok titkaira volt egy hetekig tartó rendkívül intenzív ráébredésem. A téma azóta is foglalkoztat, és most, 2018-ban jutottam el oda, hogy mostanra a témát elég alaposan ki tudtam dolgozni ahhoz, hogy könyvben is kiadhassam. 2019-ben biztosan megjelenik.

Akkor váltottam munkahelyet, 2015-ben, amikor a dallamhalló képességem néha-néha már jelentkezett. És mivel foglalkozom a legtöbbet az új munkám kapcsán? Hangokkal, pontosabban zajszámításokkal.

Miért írtam le mindezt? Több okból. Egyrészt bizonyos kérdések merülnek fel a Dalhalló név kapcsán az emberi lelkek egy részében, amelyekre itt talán meg is adtam a választ. Másrészt nagyon tanulságos életrajzokban látni azokat az összefüggéseket, amelyek az isteni gondviselésre, a szellemi vezetettségünkre hívják fel a figyelmet. A szellemi ébredés korában élünk jó néhány évtizede, egyre több felismerésünk kell szülessen a lét lelki és szellemi oldaláról is. Ideje mind mélyebben ráébredni a lét érzéki oldala mellett az érzékfelettire is, különösen a karma és a reinkarnáció törvényszerűségeire. Akár saját sorsunk alakulásába is mélyebben belelátva. Harmadrészt az is motivált, hogy jobban felhívjam a figyelmet a dalokra, mert állítólag érdekesek és különlegesek. Úgy gondolom, hogy ha már megkaptam a dallamokat, akkor ezt tovább kell adnom a magam lelki szűrőjén ki- és átdolgozva, mind több embernek.

(Gellért Ferenc Dalhalló) (2018.09.17.)