Az alvás titka I.
Mikor kinn a vak sötétség
A melegítő fény helyébe lép,
Mikor az ólomfekete éj
A testre súlyos elernyedést mér,
A kifáradt lélek könnyedén
Reményvirágos szellemi honába tér.
S a lélek sorsot szövő angyali szeretetfényben él.
Mikor a test sötét kábaságban szenderül,
A lélekbe tettekre hívó fény merül;
Mikor a testre elevenítő tudattalanság települ,
A lélek sorsot épít és önmagával szembesül;
Mikor a Nap ébresztő fénye az égen szétterül,
A boldog lélek megújult testi honába repül.
S a feledékeny lélek sorsa napvilágon teljesül.