Szórát és a gyermeknevelés

A Szellemi útmutatások a 21. századra című könyvemben a kitalált középkorról szóló elmélet kapcsán részletesebben kitértem Szórát, a napdémon működésére. Ő az a lény, aki minden bizonnyal a kitalált középkor teória mögött is áll. Rudolf Steiner a Die Polarität von Dauer und Entwickelung im Menschenleben (GA 184) címmel megjelent előadásaiban kitért arra, hogy ez az ahrimáni természetű lény már néhány évszázaddal az 1400-as évek előtt igyekezett volna elhozni azt a tudati lélek-kultúrát, amelyet jelenleg már nem is csak gépkultúrának, hanem inkább számítástechnikai, informatikai, robotikai, sőt virtuális kultúrának nevezhetünk. Rudolf Steiner megfigyelései szerint Szórát, egy ahrimáni természetű szellemi lény igyekezett a tudati lélek érettségét még el nem ért emberiségnek elhozni azt, aminek megfelelő ideje csak később, a tudati lélek korában jött el, az 1400-as évektől kezdve, akkor is csak fokozatosan. Szóval ez a lény megpróbált az emberiségnek idő előtt adni valamit, amiben nem lett volna köszönet. Ajándéka az emberiség jelentős részét lezüllesztette volna.
De mielőtt ebbe kicsit részletesebben belemegyünk, tekintsük át az ember lelki tagjait, és értsük meg Szórát kísérletét pontosabban. Emberi énünk (szellemi magként) lelki és szellemi életet él földi testiségében. Lelki életünk kibontakoztatására lelkünk három tagja áll rendelkezésünkre. E három tag különféle irányultságot, képességeket hordoz és tesz lehetővé számunkra. Érzőlelkünk a legalsó, a testi világhoz legközelebb álló tag. Általa észlelhetjük a testi világot, érzéseket ápolhatunk a testi világban, földi élettel összefüggő vágyaink és ösztöneink lehetnek. Értelmi és kedélylelkünk által nem a közvetlen érzékelés és érzés, hanem a képzetalkotás és a gondolkodás fejlődése kerül előtérbe. Segítségével magyarázzuk, értelmezzük azt, amiről érzeteink, észleleteink vannak, és amelyek persze bizonyos érzéseket, vágyakat is keltenek lelkünk e részében. Tudati lelkünk a legmagasabb lelki tagunk. Általa ébredünk saját énünk tudatára, és élhetünk egyre tudatosabban. Lelki életünkben így egyre több mindenre vagyunk képesek. Tudati lelkével képes egyre több ember tudatosan érdeklődni a szellemi világ iránt is. Számunkra tudati lelkünk a szellemi világ felé nyíló kapu, amellyel lassan tudatos szellemi ismereteket, spirituális tapasztalatokat szerezhetünk.
Korunk nagy spirituális ébredése azzal magyarázható, hogy az emberiség kb. 1413 óta már főleg tudati lelkét fejleszti, mert előző inkarnációiban az érző, majd értelmi és kedélylelkét is kifejlesztette. 1413 előtt 2160 éven át értelmi lelkünknek kellett kifejlődnie. Előtte pedig további 2160 évvel az érzőlelkünk fejlődött ki. Tudati lelkünk 1413 előtt nagyon kevéssé volt jelen az emberi lelkekben. Ezért nem is voltunk még ennyire tudatosak, mint amilyenek most vagyunk, és amely még tovább is fog fokozódni, hiszen tudati lelkünk fejlesztésével még korántsem végeztünk. 1413-tól 2160 éven át a tudati lelkünknek kell teljesen kifejlődnie. Ezt egyrészt a mai materialista kultúra áttételesen, közvetlenül pedig a spirituális fejlődés, leginkább az antropozófiai szellemtudomány tanulmányozása segíti. Bármilyen spirituális nyitás, amennyiben az materiális életben való tudatosság növekedésével, fejlődésével jár, már alapvetően jó iránynak tekinthető. Így nemcsak az egyes ember, hanem az emberiség általános sorsában is megmutatkozik a lelki fejlődés.
Mindennek megvan a maga ideje. A most született csecsemőt nem tesszük ki azonnal a vakító napsütésnek, mert az szemének, bőrének különösen ártalmas lenne. Egy csecsemőt nem tanítunk olvasni és írni. Egy óvodásnak nem tanítunk egyetemi tananyagot, semmi olyat, amely számára túl korai, túlságosan intellektuális, lelkileg megterhelő volna. Nincs még egy olyan pedagógiai módszer, amely annyira az életkori sajátosságok figyelembevételén alapulna, mint az antropozófiai megismerésből kinövekedett Waldorf-pedagógia. Szóval antropozófiai alapon erről sokat tudhatunk.
Nagyon sok múlik az időzítésen. Nem mindegy mivel hány éves korunkban találkozunk. Nem mindegy mi mikor van ránk hatással. A kísértő lények rendszerint pont ezzel machinálnak. Vagy túl korán akarnak elhozni számunkra valamit, illetve olyasmire rávenni minket, amire csak a jövőben leszünk érettek; vagy akadályozni próbálják az előrehaladást, ezért a régihez ragaszkodást, a jól megszokottba való beleragadást erősítik testünkben, lelkünkben.
Ebből a szempontból ez a két fő kísértés létezik. A lassító, visszahúzó hatásokra itt nem térünk ki, a siettetőkre annál inkább. Az ahrimáni természetű lények a jövőben esedékes anyagi szintű, materiális fejlődést hoznák el túl hamar számunkra. A luciferi természetűek meg abba a szellemi világba emelnének fel idejekorán, amelyre csak a jövőben, további tudatfejlődést követően válunk éretté. Mi itt a materiális világban való túl gyors fejlődéssel foglalkozunk csak, annak is csak egy módjával.
Rudolf Steiner szellemi megfigyelései szerint Szórát már 666-ot követően igyekezett volna elhozni azt a rendkívül intellektuális kultúrát, amelyben most élünk, tehát lényegében azt, amelynek eddigi legfőbb gyakorlati eredményei a különféle mesterséges meghajtású gépek, a mesterséges elektromosság különféle alkalmazásai, a számítástechnika, informatika, gépi automatizálás és a mesterséges intelligencia.
Idézet a Szellemi útmutatások a 21. századra című könyvemből: „A Szórát által előidézett veszély mindenekelőtt abban állt, hogy ez a lény a 7. században az értelmi- és kedélylélek szintjén álló emberiségnek azt hozta volna el a kiemelkedő, már a tudati lélek szintjén álló emberek inspirálásával, amire az akkori emberiség még éretlen volt. Az inspirációk következményeként zseniális technikai és más jellegű találmányok, felfedezések révén az emberiség már akkor elérte volna azt a fejlettségi szintet, amelyet csak a tudati lélek korszak közepén, 2493 körül érünk el normális tempóban. Viszonylag nagy számú zseni lépett volna fel a fejlettebb civilizációjú népekben, de a legtöbb ember nem tudta volna követni a tanításaikat, ezért a fejlődésben lemaradtak volna, ami tömeges elzülléshez vezetett volna. Az elzüllés azért következett volna be, mert az emberek az idő előtt rájuk zúdult tudást csak félig ösztönösen tudták volna felvenni, holott azokat az ismereteket a maguk természetéből adódóan öntudatosan, a tudati lélekkel kell felvenni. Azokat nem szabad és nem is lehetséges csupán az értelmi lélekkel befogadni. Az akkor élő emberek tudati lelkei viszont még nem voltak annyira fejlettek, mint amilyen fejlettek a mai embereké vagy különösen a következő évszázadok embereié lesz. Ezt a tudást nem lehetséges felelősségteljesen alkalmazni a kifejlett tudati lélek hiányában. Különféle eltévelyedésekbe estek volna. Nemcsak a tudati lélekre nézve lett volna ez káros, hanem az értelmi- és kedélylélekre is. Az értelmi- és kedélylélek fejlődése csak félig valósulhatott volna meg, megzavarta volna az idő előtt érkező ismerethalmaz, ez pedig akadályozta volna a tudati lélek normális kifejlődését is, mert ahhoz fokozatosság szükséges. Mindez azt jelenti, hogy a még magasabb szintű fejlődéstől az emberiség többsége el lett volna vágva. 666 után hirtelen felvirágzott volna a materiális kultúra. Egy hatalmas mértékű ipari forradalom következett volna be, megközelítőleg 1000 évvel korábban, mint ahogy az ténylegesen bekövetkezett. Talán már 1000 körül számítógépek is léteztek volna? Nem tudom. De az emberi lélek fejlődése olyan mértékű zavart szenvedett volna, hogy ennek helyrehozása nagyon hosszú időket vett volna igénybe. Még a múlt haladó erőihez való helyes kapcsolódás is veszélyeztetve volt. Mindaz, ami eddig az emberi fejlődést évezredekig az angyaloktól a szeráfokig szolgálta, hiábavalónak bizonyult volna. Az emberek hirtelen önmaguk tudatára ébredtek volna. (Az öntudat egyébként akkoriban sokkal haloványabban fénylett a lelkekben, mint ma, hiszen az öntudatos gondolkodás, a tudati lélek még alig fejlődött ki.) A világ és az ember eléjük táruló összefüggéseivel nem tudtak volna úgy bánni, ahogy egyébként az ma egyre inkább elvárható már. Ehhez az embereknek önmaguk fejlesztésével, fegyelmezésével fokozatosan kell hozzájutniuk. Szórát megajándékozta volna az embereket a „hirtelen” megjelenő tudással és ennek ilyen végzetes következményei lettek volna.”
Az emberiségnek nem volt szabad a materialista technológiával túl hamar találkoznia, abba éretlen lélekkel belebonyolódnia, mert a többség lelki-szellemi fejlődését jelentősen visszavetette volna. Az intellektus túlzott kifejlődése árthat fejlődésünknek. Szórát éppen ezt akarta elérni. Amit hozott volna idő előtt, az csak az érzékszervileg észlelhető világ felé nyitotta volna ki lelkünket, azt is csak intellektuálisan. Ezzel azonban a szellemi felé teljesen elzárná utunkat. Ez a lelki-szellemi fejlődésünk halála lett volna, ha a kísértést sikerült volna megvalósítani. Ez volt az a nagy veszély, amelyet az emberiség szellemi vezetése elhárított a 666-os évet követő évtizedekben, évszázadokban.
Igen ám, de a veszély azért kicsiben a mai korban is fennáll. Igaz, hogy 1413 óta a tudati lélek korában élünk, de azért az a materiális technológia, ami azóta jött létre, és egyre inkább felkínálja magát nekünk, annak használatára nem mindenki érett. A kisebb gyermekek számára biztosan nem valók.
Noha manapság már gyerekeink lelki életében is nagyobb tudatosság fedezhető fel, mint mondjuk 1000 éve volt jellemző, de az ő lényükben a tudati lélek még így is legfeljebb ébredezőben van. Így számukra mi felnőttek kell legyünk a mértéket adók. Nekünk kell felismerni, hogy egy gyermek még nem érett annak az okostelefonos és internetes technológiának a használatára, amely a felnőtt, tudati lélekkel rendelkező ember lelki érettségére lett kiszabva. Nekünk kell felismerni a mértéket, hogy mennyit engedünk és mennyit nem engedünk a gyermekeknek e technológia rohamos terjedése közben. Fel kell ismerni, hogy bizonyos életkor alatt kifejezetten lélekromboló a tévézés, a mobilozás, az internetezés stb. Akadályozni fogja azt, hogy később az ember képes legyen az intellektualitásával a szellemi ismeretek felé nyitni, szélesebb látókörben tekinteni a világra és embertársaira. Bizonyos életkorban már engedni lehet a használatot, de akkor is korlátozottan. Nekünk kell felismerni, hogy miből mennyit engedünk, különben gyermekeink sínylik meg.
Ha mi nem hozunk jó döntéseket e téren, akkor Szórát bizonyos mértékig mégis elérheti célját. Akaratlanul okozhatunk gyermekeinknek kárt a túlzott engedékenységünkkel. Ami emberiségszinten bölcsen meg lett akadályozva annak idején, azt ma nekünk, felnőtteknek kell továbbvinni gyermekeink bölcs nevelése és terelgetése során.
Felmerülhet a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy az emberiséget régebben segítették, most pedig már nem segítik a szellemi-isteni lények? Nem teljesen erről van szó. Sok mindenben továbbra is segítenek minket, de bizonyos problémákat nekünk kell megoldani, ők nem fogják helyettünk. Az emberi fejlődés elég nagy kockázatokkal jár, főleg mostantól, hogy az emberiség egyre tudatosabbá válik. Ahogy egyre tudatosabbak és öntudatosabbak lettünk, úgy egyre önállóbbak és szabadabbak is. Ez jó, ez a cél: szabadság elérése. Ezért adja a szellemi-isteni világ is egyre több mindenben a mi kezünkbe a mindennapjaink, társadalmunk irányítását. Mindinkább nekünk kell felismerni tudatosan, hogy mi a helyes és mi nem az, mi igaz és mi csúf, mi igaz és mi hamis. A veszély, amit elhárítottak 666 után a felnőtt emberiség számára, az a mai korban a gyermekeink számra továbbra i fennáll, noha kisebb mértékben. Nekünk felnőtteknek kellene folytatni a veszély elhárítását a gyermekeinkért.
A materialista technológiák térhódítása nem kezdődött el az 1000-es évek táján, viszont a 2000-es évek táján már ideje van, hogy hódítson. Felnőttként elég jól el tudunk igazodni e technológiák használatának az útvesztőiben, használatuk legalábbis nem lesz lélekromboló számunkra. Gyermekeink számára azonban az lesz, ha túl korán és túl hosszan használják. Minél kisebbek, annál inkább ki vannak téve a túl korai tévézés, okostelefonnal való szórakozás, internetezés veszélyeinek. Éretten kell találkozniuk a materialista technológiával és akkor is a bölcs használatot szabad csak engedni. Hiszen ők most – kb. 9-10 éves kortól – legfeljebb ahhoz hasonló tudatossági szinten állnak, mint amilyenen mi voltunk előző életeinkben közvetlenül az 1400-as évek előtt, az értelmi és kedélylélek korában. 9-10 éves kor előtt pedig nagyjából olyan szinten állnak, amelyen a Kr. e. 8. század előtt élt felnőtt emberiség állt. Az ilyen kicsik lelkében a gondolkodás és képzetalkotás, az értelem jóval kevéssé van felébredve, mint a 9-10 évnél idősebbek lelkében. Tehát az ilyen kiskorú gyermekek sokkal inkább érzeteikben, érzéseikben élnek, ezért az érző lélek korát élő emberiséghez hasonló lelkülettel rendelkeznek – legalábbis ebből a szempontból. Hozzájuk mindenféle értelmi, intellektuális dolgot finoman adagolva szabad csak közelíteni. Nekik nem érteni kell a világot ebben az életkorban, hanem főleg érzékelni, érezni, örülni neki, és talán kicsit érteni is. Ezért aztán különösen a kisgyermekeknek tudunk ártani azzal, ha a tévé, az okostelefon vagy a számítógép képernyőjét engedjük nekik naponta akár rövid ideig is bámulni. Ezzel olyan intellektuális erőket is magukba szívnak, amely bénítóan fog hatni későbbi lelki életükre.
Ha szigorúbban vesszük a szellemtudományos tényeket, igazából az érző lélek is csak kb. 28 éves korra születik meg teljesen, az értelmi és kedélylélek pedig 35 éves korra. Mindenesetre már elég sok minden megjelenik e lelki tagokból a 9-10 éves kor előtt, illetve után. Ugyanakkor a „születőben” lévő tudati lélek még nagyon kevéssé sugározza át hatásaival e gyermekéveket. Ezért tényleg bölcs irányításra van szüksége minden gyermeknek, hogy a materialista technológiával való idő előtti találkozás vagy a túlzott belemerülés ne váljon számukra lélekrombolóvá, lezüllesztő hatásúvá.
Miként korábban, 666 után rengeteg ember lezüllését, lelki fejlődésének lerombolásának lehetőségét előzték meg szellemi segítőink azzal, hogy a materialista technológiák mégsem indulhattak úgy hódító útjukra, ahogy azt Szórát tervezte, úgy most a materialista technológiák rohamos terjedésének a korában – és ez főleg 3×666=1998 után élesedett problémává, az okostelefon és az internet rohamos terjedésével – nekünk kell megelőzni, hogy a gyermekekben élő lelkeket nehogy valami hasonló romboló hatás érje. Kisebb a veszély, mint 1000 körül volt, hiszen a mai gyermekek már azért születnek le, hogy felnőtt korukban tudati lelküket minél jobban kifejlesszék, illetve hogy felnőttként belevessék magukat a materialista technológiák világába. Látni kell, hogy gyermekként erre még nem készek, bármennyire is vonzódnak felé. Nem is tudják szülők tömegei, hogy mennyi rosszat készítenek elő gyermeküknek, ha túlságosan engedékenyek e téren. Szórát az ahrimáni lények seregével együtt igyekszik a tévé-, az okostelefon- és az internethasználatot olyan erősen propagálni a gyermekek körében, amennyire csak lehetséges. A szülőknek, nevelőknek kell bölcsnek lenniük, hogy gyermekeik majdani lezüllesztését már most megakadályozzák. A mai képernyőkultúra lényegében életszikkasztó hatású az idő előtt kitett gyermekek számára. Akik ennek ki vannak téve gyermekkorukban, azok felnőve
- fantáziátlanabb, ötlettelenebb életre lesznek ítélve,
- nehezebben találják fel magukat,
- céltalanabbak lesznek,
- akaratgyengék,
- nehezebben tudnak majd összpontosítani,
- tárgyilagosan gondolkodni,
- a szellemi ismeretek felé orientálódni,
- nehezebben tudják tudati lelküket szabályosan fejleszteni – 35-42 éves koruk között, amikor annak épp ideje van,
- és valószínűleg az idős korra jellemző anyagcsere-betegségek is korábban fogják őket elérni.
De a korai használat miatt azonnal is felmerülhetnek lelki jellegű fejlődési problémák.
Csak nagyon kevés olyan gyermek van, akinél a károk kisebbek lesznek. Egy 2-3 éves gyereket tévé elé ültetni, okostelefont adni a kezébe, netán hagyni, hogy az internettel ismerkedjen, egyértelműen felelőtlen szülői magatartásnak kell hogy tűnjön. Ennek felismeréséhez még csak szellemtudományos ismeretek sem szükségesek. Ahogy borral, pálinkával sem itatjuk a 3 éves gyermeket, úgy a képernyő hatásától és mindattól is óvjuk, amelyet ott láthat, hallhat. 9-10 éves kor előtt nem szabadna semmiféle képernyőt néznie egyetlen gyermeknek sem, számítógépezniük, internetezniük főleg nem. Néhánynak ritkán, felügyelettel kevésbé árt. 9-10 éves kor után egyre többet lehet engedni, de olyan 14-15 éves korig még mindenképpen kordában tartva ezeket a tevékenységeket.
2025. 01. 17.