A János evangélium kezdete

János-evangélium kezdete

(Rudolf Steiner nyomán)

Kezdetben volt a Szó, és a Szó Istennél volt, és Isten volt a Szó.
Ez kezdetben az Istennél volt.
Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett a létrejöttek közül.
Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.
És a világosság a sötétségbe világított, de a sötétség nem fogta fel.
Lett egy ember, Isten küldötte, János nevű.
Tanúnak jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról, és hogy általa mindenki higgyen.
Nem a világosság, hanem a világosság tanúja volt.
Mert az igazi világosságnak, ami minden embert megvilágosít, kellett a világba jönnie.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg.
Az egyes emberekbe (én-emberekbe) jött, de az egyes emberek (én-emberek) nem fogadták be.
Akik azonban befogadták, Isten gyermekeiként nyilatkozhattak meg általa.
Akik nevében bíztak, nem vérből, nem a test akaratából, és nem emberi akaratból, hanem istenből lettek.
És a Szó testté lett és közöttünk lakott, és hallottuk tanítását az Atya egyszülött fiáról, eltelve odaadással és igazsággal.
János bizonyságot tesz róla és világosan hirdeti: Ő volt az, akiről mondtam: az jön utánam, aki előttem volt. Mert ő előbbi nálam. Mert az ő teljességéből vettünk mindannyian kegyelmet kegyelemre.
Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és igazság pedig Jézus Krisztus által született.
Istent eddig szemmel senki sem látta. Az egyszülött Fiú, aki a Világatya kebelében volt, lett a vezető ebben a látásban.

 

(ford.: Gellért Ferenc)

 

 


Vissza az előző oldalra