Természet és az ember

Az alvás, az álom és a halál szellemi háttere

(Belátható-e az érzékfeletti tények létezése érzékfeletti észlelés nélkül, elfogulatlan szemlélődéssel és gondolkodással? Gondolatébresztő fejtegetés a lét néhány kérdéséről.)

Rudolf Steiner, az antropozófiai szellemtudomány atyja sokszor beszélt a földi világról és az emberről. Szólt fizikai testről, élettestről (étertestről), érző testről (lelki testről, asztráltestről) és énről. (Erről más tisztánlátók is szóltak, de nem mindegyik azt érti ezeken, amit ábrázolok.) Első megközelítésben megpróbálunk fényt deríteni a szellemi megismerés e négy fogalmára a természet világait segítségül hívva.

A közvetlen szellemi érzékelést és kutatást csak kevés ember képes megvalósítani. Az érthetőség kedvéért ezért egyelőre az érzéki észlelésre, és a hozzá kapcsolódó gondolkodásra hagyatkozunk. Vizsgálódásunkat végig a fizikai tényekből kiindulva végezzük. És látni fogjuk, hogy a tények igazolják az érzékfeletti kutatás eredményeit.

Ha kitekintünk a világba, mit tapasztalunk elsőként? Színeket, hangokat, formákat, ízeket, szagokat, hideget, meleget stb. Fizikai érzékeink nem képesek mást, csupán a fizikait közvetíteni. Ásványvilág, növények, állatok és emberek vesznek körül. Fizikai benyomásokat érzékelünk. Először az ásványi anyagokat és az anyaggal kapcsolatos erőket tapasztaljuk. Tapasztaljuk az élettelen ásványvilágot. Ezt fizikainak nevezzük. Az ásványoknak fizikai teste van.

Azután látunk növényeket. Ezeknek nem csupán ásványokat tartalmazó testük van. A növényeket az különbözteti az ásványoktól, hogy növekednek, szaporodnak, lélegeznek stb. Egyszóval a növényvilág életjelenségeket mutat. (Ne tévesszen meg minket, hogy az ásvány is képes nagyobbá válni. Ez nem növekedés, hanem kívülről történő rárakódás következménye.) Vajon mi okozza, hogy a növény él? Nyilvánvalóan nem az, ami az ásványokat, a tisztán fizikai testtel rendelkező testeket élettelenségben tartja. A növényt élet hatja át. Az ásványt nem hatja át élet. A növénynek saját élete van. Élettesttel rendelkezik, amely az életet hordozza és fenntartja. Az élet okozza az életjelenségeket a növényben. A növényről tehát azt mondjuk, hogy fizikai és életteste van.

Mit tapasztalunk az állatvilág szemlélésekor? Látjuk, hogy itt is működnek az ásványi anyagok és erők. Az állatnak tehát van fizikai teste. Az állat is él, tehát van életteste. De az állat még érez is, míg a növény nem. Mi okozza az állat érzőképességét? Kell, hogy legyen benne valami, ami nincs meg a növényben, és ami érzések átélésére teszi képessé az állatot. Mi ez? Ezt nevezzük érzőtestnek, vagy elterjedtebb nevén asztráltestnek, amely az állat érzéseit, ösztöneit, hajlamait, vágyait hordozza. Minden lénynek, aminek van érzőteste, képes érezni. Minden ilyen lény lelki élettel, azaz belső átéléssel rendelkezik. (Léteznek kísérletek arra vonatkozóan, hogy megállapítsák, a növények éreznek-e. A kísérletekből levont téves következtetéssel néhányan azt állítják, hogy éreznek. Ilyet azok mondanak, akik azt hiszik, hogy az embernek a lelki reakciói a növény lelkére, és rajta keresztül a növény életére hatnak, és nem veszik észre, hogy az ember lelke hatással van saját, és az egész földi környezet életére, s a pozitív eredményeket csakis ez magyarázhatja, nem az, hogy éreznek. A növény élettestének működését az ember életteste valóban befolyásolhatja. )

Mit tapasztalunk az emberen? Őt is az ásványi anyagok és erők töltik ki. Ez az ember fizikai teste. Az ember él, mert életteste van, és érez, mert érző teste van. Azonban az ember képes egészen önálló gondolatok alkotására is. Képes a jelen közvetlen élményein túlmutató gondolkodásra is, amire egyetlen állat sem képes. Az állat is képes gondolkodni, de mindig csak arról, vagy azzal kapcsolatban, ami pillanatnyi átélésével, érzéseivel, ösztöneivel kapcsolatos. Egyedül az ember képes elvonatkoztatott gondolkodásra. Kell, hogy legyen tehát az emberben még valami, ami ezt lehetővé teszi. Mi ez? Pontosabban ki ez? Ez az én. Ez az individuum az ember legbensőbb lényét alkotja. Ha nem lenne énünk, nem mondanánk magunkra azt, hogy én. Az állat erre nem is képes a maga nyelvén sem, mivel nincs énje. (Léteznek erre is különféle kísérletek, például tükörkísérletek, amik alapján sok tudós arra következtet, hogy az állatoknak is van én-tudata, ez azonban szintén tévedés. Valójában csak tudatuk van, s a testüket ismerik fel a tükörben, nem énjüket.)

Az ember tehát első megközelítésben négy részből áll: fizikai testből, élettestből, érzőtestből és énből. Az állat három részre tagozódik: fizikai-, élet- és érző testre. A növényt fizikai- és élettest, az ásványt pedig csupán fizikai test alkotja. Mindez a leírás a fizikai világra érvényes.

Az élettestet, az érzőtestet és az ént nem érzékeljük közvetlenül, de aki képes érzékfeletti észlelésre, le tudja írni közvetlen tapasztalat útján a formájukat és működésüket. Mi ezeknek az érzékfeletti lénytagoknak a létezését elfogulatlan fizikai megfigyelésünk és logikus gondolkodásunk révén beláthatjuk. Ez utóbbi a megismerés közvetett módja.

Ha mindezt megértettük, akkor már egészen könnyen megértünk más tényeket is, bár az értelmét még nem feltétlenül.

Mit tapasztalunk az emberen külső megfigyeléssel, amikor álomtalanul alszik? Megfigyelhetjük fizikai testét, és látjuk, hogy él. De nem látjuk, hogy érzelmi reakciói lennének, és hogy gondolkodna közben. Saját álom nélküli alvásunkról mi sem tudunk megállapítani egyelőre annál többet, hogy életünkből anélkül töltünk el időszakosan néhány órát, hogy éreznénk és gondolkodnánk. Mi ennek a háttere? Az, hogy alvás alatt a lélek az érzések hordozójával, az érzőtesttel, és a gondolkodó énnel átmenetileg eltávozik az ágyban maradó fizikai- és élettestből. A reggeli felébredés nem másból áll, mint hogy érzőtestünk és énünk visszatér a fizikai- és élettestbe. Nappali ébrenlétünk folyamán csak azért nem alszunk, vagyis azért van tudatunk, mert az érzőtest és az én is bennünk van. Tudatossághoz tehát érzőtest kell. Ez az állatoknak is van a legkülönbözőbb fokozatokban. Az embernek azonban nappal nemcsak tudata van, hanem én-tudata is, mivel van énje a fizikai világban.

Mi okozza az álmokat? Az álomképek már a lelki, belső átéléshez tartoznak, tehát akkor álmodunk, amikor az élettest és az érzőtest még bizonyos mértékig kapcsolatban van, de már nem úgy, vagy még nem úgy, mint amikor éber nappali tudatunkban vagyunk. Elalváskor és felébredéskor, de közben is megtörténik, hogy az érzőtest gyengén érintkezik az élettesttel. Ekkor álmodunk. (Mivel az állatnak is van életteste és érzőteste, ezért az állatok is álmodnak, sőt ők nappali tudatukban is közelebb állnak ehhez, mint az ember.)

Mi a halál? Mit tapasztalunk a növény őszi elszáradásakor vagy elfonnyadásakor? Életfolyamatai leállnak, fokozatosan megszűnnek. Eltűnik az élet belőle. Miért? Mert az élet, ami eddig áthatotta, eltávozik a tél közeledtével. Mi történik az állat elmúlásakor? Az életet fenntartó élettest hagyja el a fizikai testét. De pusztulása után már nem látjuk, hogy érzőképessége lenne, tehát érzőteste élettestével együtt szintén elszakad fizikai testtől.

Mi történik az ember halálakor? Megszűnnek az életfolyamatok. A fizikai test elkezd felbomlani. A fizikai testet a haláltól az egész földi élet alatt az élettest óvja meg. A halál után már nincs, ami megóvná. Az élet távozásával a fizikai test kihűl, légnemű, folyékony és szilárd elemei fokozatosan átmennek a környező fizikai világ ásványi elemeibe. Miért? Mert a fizikai testtől elszakadt az élettest. De minden lelki és szellemi élet is eltűnik a testből, mert az élettesttel együtt eltávozik az érzékfeletti kozmoszba az érzőtest és az én is. A továbbiak a halál utáni élet eseményei…

Mi történik a klinikai halál állapotában? Az élettest, az érzőtest és az én kiszakad a fizikai testből, de nem véglegesen. A közben átélt élmények hűen tükrözik mindazt, amit közvetlenül a halál után mindannyian át fogunk élni. A klinikai halálból visszatért emberek azonban csak arról tudnak beszámolni közvetlen tapasztalatból, ami a halál utáni 2-4 nap alatt történik velük…

Ennek okáról és további tények hátteréről az emlékezésről szóló cikkben szólok.

(Hangsúlyozom: tudom, hogy ezek az állítások annak ellenére, hogy fizikai megfigyeléssel magyarázatot adnak a lét fontos kérdéseire, a materiális eszközökkel vizsgálódó tudománnyal nem igazolhatók. Miért is lenne kutatható anyaggal, ami nem is anyag?…)



Vissza az előző oldalra